Bár a nyolcadik fordulóban, a bajnok Szolnok otthonban elveszítette veretlenségét a Falco KC csapata, egészen eddig több, mint figyelemreméltó menetelést mutatott be a Szrecsko Szekulovics irányította szombathelyi alakulat, amely veresége ellenére továbbra is vezeti a bajnoki tabellát. Az elsõ hét mérkõzését megnyerõ együttes remek rajtjának hátterét próbáltuk megfejteni

- Nagyon erõs a kezdõ ötös a Falco csapatában, szinte mindenki képes tagjai közül huszonöt-harminc pontra. Mennyire okoz, vagy okozott gondot, hogy a mérkõzéseken csupán egyetlen labda áll rendelkezésükre? - kérdeztük Szrecsko Szekulovicsot, a Szombathelyen mostanság méltán népszerû szakvezetõt. 

- Szerencsére egy pillanatig sem volt gond ezzel, játékosaink nem egymással rivalizálnak, nem egyms ellen vívnak dobóversenyt, hanem azon vannak, hogy a csapat minél eredményesebben szerepeljen. Mindig megpróbálják megkeresni azt, aki a legjobb, legtisztább helyzetben van, tehát nincs rivalizálás abból, melyik meccsen ki dobja a legtöbb pontot. Kaposvárott például Kálmán Laci öt ponttal zárt, de gyamíthatóan boldog volt ameccs után, mert nyertünk, nem utolsósorban az õ 12 gólpasszának köszönhetõen. 

- Ezek szerint szerencsés kézzel választották ki a légiósokat...

- Nem nevezném szerencsésnek a külföldi kosarasok kiválasztását, jóval inkább tudatosnak mondanám. Olyan kosarasokat próbáltunk meg Szombathelyre szerzõdtetni, akiknek, amellett, természetesen, hogy megvan a játéktudásuk, tehát olyan képességû kosarasok, hogy a magyar élvonaéban meghatározók lehetnek, csapatemberek, jó mentalitású játékosok. Nem csak a statisztikákat böngésztük, hanem emberi, sportemberi vonatkozások tekintetében is próbáltunk minél több információt gyûjteni a nyáron akkor még leendõ játékosainkról. Csirics pár éve Nisben a játékosom volt, tazt tudtam, hogy õ pont olyan mentalitású kosaras, amilyenre nekünk szükségünk van. Ami a litávn Kazaluskast illeti, õ játszott Ukrajnában, ahol több szerb edzõ dolgozott, s játékos kosarazott. Az õ szerzõdtetésével kapcsolatban az õt ismerõ honfitársaim jó véleménye volt az, ami sokat számított. Az amerikai fiú, Doyne egy kicsit zsákbamacska volt az elején, róla nem tudtuk, milyen csapatember, de szerencsére õ is tökéletesen beilleszkedett. 

- Milyennek ítéli meg csapata kispadját?

- Kezdjük ott, hogy sajnos a rotációnkból hosszú idõre kidõlt a súlyos sérülést szenvedett Pankár Tibor. Nagyon fontosnak tartom, hogy cserejátékosiank többsége szombathelyi kötõdésû, élnek-halnak a csapatért. Feigl és Borszéki már rutinosabb kosaras, Will és Váradi pedig igen tehetséges, korosztályos válogatottak, s még fiatalabbak is vannak a felnõtt csapat keretében, akik folyamatosan fejlõdhetnek. 

- A bajnokság végén elfoglalható pozícióról, a végsõ helyezésrõl volt már szó az öltözében?

- Nem nagyon, hiszen hosszú  és nehéz, erõs a bajnokság. Azt gondolom, azért a jó rajt reménykedéssel tölt el abban, hogy a legjobb négy közé bejuthatunk. 



Ahhoz, hogy olyan kvalitású kosarasokat szerzõdtessenek Szombathelyre, mint amilyeneket tudtak, nyilván kell nem kevés pénz, azaz a Falco mögött egy stabli gazdasági háttér. Errõl Gráczer György, ügyvezetõvel beszélgettünk, aki a magyar szokásokkal ellentétben konkrét számadatokkal is szolgált: a tavalyi 120 millió forint után idén 160 milliós a költségvetés. Ezen túlmenõen az Aréna Savariában a korábbi évekhez és a Sugár úti csaronokhoz képest jóval nagyobb, jegybevétellel számolhatunk, fõleg, hogy ilyen remekül kezdett a csapat. A háttér tehát stabil. 



(Botár László)