Csütörtök este 18 órától Észtországot fogadjuk a 2027-es férfi kosárlabda világbajnokság második selejtezőkörének első fordulójában. A mieink három éve két felkészülési mérkőzést is játszottak a H csoport győztesével, és most kulcsmeccs vár ránk a velünk azonos mérleggel álló baltiak ellen.

 

 

 

 

Észtország kosárlabdamúltja 1924-ben kezdődött, legalábbis válogatott szinten - ekkor játszotta első hivatalos meccsét a férfi csapat. Egy évtizeddel később, 1934-ben csatlakoztak a FIBA-hoz, első nemzetközi tornájuk pedig rögtön egy olimpia volt: az 1936-os berlini, amelyen bemutatkozott a sportág az ötkarikás játékokon, mint hivatalos olimpiai sportág. Rögtön első meccsüket megnyerték az olimpián, végül 1-2-vel zártak Németországban, a következő két Eb-n, 1937-ben és 1939-ben pedig két ötödik helyet szereztek.

 

Volt egy hatalmas tehetségük, Heino Veskila, aki mindössze 17 évesen már ott volt az olimpián, és 13 pontot átlagolt. Beválasztották az 1937-es Európa-bajnokság álomcsapatába, az 1939-es kontinenstornának pedig ő lett a pontkirálya. Észtország 1940-ben a Szovjetunió része lett, így az észt kosárlabda megszűnt (szovjet színekben folytatták a legjobbak), Veskila pedig 1941-ben, mindössze 22 évesen meghalt a második világháborúban.

 

1990-ben nyerte vissza függetlenségét az ország, 1991-ben újra csatlakozott a FIBA-hoz, az 1993-as Európa-bajnokságra pedig ki is jutottak az észtek. Megint jól szerepeltek: megnyerték csoportjukat, a második csoportkörben harmadikok lettek, így bejutottak a negyeddöntőbe. Ott kikaptak a későbbi döntős oroszoktól, de a bosnyákok legyőzésével, illetve a spanyolok elleni vereséggel a 6. helyen zártak.

 

Következő alkalommal 2001-ben jártak Eb-n, ám akkor 0-3-mal végeztek, ezt követően pedig 2015-ig kellett várni az újabb kontinenstornájukra: ezen, illetve a 2022-es Eb-n is 1-4-et tudtak felmutatni, egyik alkalommal sem jutottak tovább a csoportból. Jött a 2025-ös Európa-bajnokság, és jött az újabb 1-4 a csoportban - a szerbektől (64-98) és a törököktől (64-84) nagyon simán kaptak ki, de Csehországot legyőzték (89-75), a lettek (70-72) és a portugálok (65-68) ellen pedig szoros küzdelemben maradtak alul.

 

 

 

 

 

A vb-selejtező első fordulójában megnyerték a H csoportot, de ugyanúgy 3-3-mal végeztek, mint mi a G csoport harmadik helyén, vagy ahogyan a csehek a H jelű négyes utolsó pozíciójában. Volt két nagyon jó meccsük a szlovének ellen, akiket idegenben hosszabbításban vertek rögtön kezdésnek (93-94), hazai pályán pedig elgázolták nyugati szomszédunkat július elején (93-62). A csehektől ezzel szemben kikaptak a második fordulóban otthon (92-97) és az utolsó körben idegenben is (75-73).

 

Ez a két meccs is döntő lehet abból a szempontból, hogy kijutnak-e a vb-re vagy sem - itt ugye hiába esett ki Csehország, mindenki visz tovább minden eredményt. Ami viszont szintén problémás lehet, hogy hiába győzték le február végén Svédországot Stockholmban (77-88), két nappal később otthon kikaptak (69-79).

 

Két felkészülési mérkőzést vívtak a múlt héten a litvánok és az olaszok ellen, és rögtön az első meccsen be is gyűjtöttek egy komoly skalpot: hosszabbításban verték 110-108-ra Litvániát. Szombaton jött egy rosszabb nap, 83-61-re alulmaradtak Olaszországgal szemben.

 

 

 

 

A magyar és az észt felnőtt férfi válogatott három évvel ezelőtt találkozott egymással utoljára, Kecskeméten vívtunk két összecsapást az olimpiai előselejtező előtt, augusztus elején. Akkor mindkét meccset az északiak nyerték (73-90, 71-85), de azóta természetesen sok változás történt - mint ismert, Ivkovics Sztojan azon az olimpiai előselejtezőn irányította utoljára a magyar válogatottat, és többen is visszavonultak az akkori magyar csapatból.

 

 

 

 

 

A kispadon ők is váltottak: Jukka Toijala 2019-től 2024-ig irányította a nemzeti együttest, helyét egykori segédje, Heiko Rannula vette át - már ő irányította a csapatot a tavalyi Eb-n.

 

 

A 43 esztendős, egykori válogatott irányító klubszinten elképesztően sikeres volt az elmúlt fél évtizedben. 2014-ben fejezte be játékospályafutását a BC Pärnunál, majd ugyanitt kezdte edzői karrierjét egy évvel később. 2016-ban már a csapat vezetőedzője volt, és egyre feljebb jutott eredményekben: 2019-ben bronzérmet, 2021-ben ezüstöt, 2022-ben aranyat nyert az együttessel az észt bajnokságban.

 

Elvitte Észtország legnagyobb csapata, a BC Kalev/Cramo, amellyel két és fél idény alatt két bajnokságot és három kupagyőzelmet ünnepelhetett egy FIBA Europe Cup elődöntővel együtt, majd 2025 februárjában a lengyel Legia Warszawa vezetőedzője lett. Varsóban sem tudták eddig legyőzni, legalábbis a lengyel bajnokságban: 2024/2025-ben és az előző idényben is bajnok lett a Legiával, ez 5 év alatt 5 bajnoki címet jelent neki három különböző együttessel.

 

 

 

 

Az észtek állományában nem sok változás volt az elmúlt években. Három éve nem mindenki jött el Kecskemétre a várt keretből, de az ott taglalt játékosok nagyja most is ott van a 16 fős bő keretben - az akkori 13 névből most 11-en kerettagok.

 

Henri Drell (Joventut Badalon, Spanyolország)

Kregor Hermet (JDA Dijon, Franciaország)

Markus Ilver (Legia Warszawa, Lengyelország)

Janari Jõesaar (Start Lublin, Lengyelország)

Artur Konontsuk (Rostock Seawolves, Németország)

Maik-Kalev Kotsar (Yokohama B-Corsairs, Japán)

Kristian Kullamäe (U-BT Cluj-Napoca, Románia)

Karl Johan Lips (BM Stal Ostrów Wielkopolski, Lengyelország)

Martin Paasoja (Tartu Ülikool)

Sander Raieste (UCAM Murcia, Spanyolország)

Joonas Riismaa (Dinamo Banco di Sardegna Sassari, Olaszország)

Kasper Suurorg (Trefl Sopot, Lengyelország)

Matthias Tass (Start Lublin, Lengyelország)

Hugo Toom (BC Kalev/Cramo)

Kasper Treier (Movistar Estudiantes, Spanyolország 2)

Siim-Sander Vene (Siauliai, Litvánia)

 

Komoly figyelmet igényel majd a mieink részéről a 29 éves, 211 centis center, Maik-Kalev Kotsar, aki a South Carolina egyetem után két évet lehúzott Hamburgban (a német bajnokság első, majd második ötösébe is beválasztották ebben a két évben), majd két év Baskonia után most két évet a japán Yokohama B-Corsairsnél töltött. Ő a szlovénok ellen majdnem tripla-duplát hozott júliusban (12 pont, 12 lepattanó, 9 gólpassz), és a csehek ellen sem rajta múlt a siker (19 pont, 9 pattanó).

 

 

Az ő cseréje valószínűleg Matthias Tass lesz, aki szintén megfordult egy évig Spanyolországban, a Baskoniánál (2022/2023). A 27 esztendős, 210 centi magas játékos az előző idényben a szövetségi kapitány, Heiko Rannula irányítása alatt kosarazott a Legia Warszawánál, és marad is Lengyelországban, a Start Lublinnál. Szintén magasember a 29 éves, 205 centis Kregor Hermet, aki pedig a francia élvonalbeli JDA Dijonnál fejezte be az előző idényt, és marad is a csapatnál a következő szezonra.

 

Hármas-négyes poszton borzasztóan mély ez a keret: három spanyol, egy német és egy litván légiósuk is van erre a posztra, plusz Rannula újabb játékosa. A 26 esztendős, 206 centis Henri Drell 2023 után visszament még két évre a G-Ligába, 2025-ben a Tenerifével fejezte be az idényt, az előző szezonban pedig a Joventut Badalona foglalkoztatta, Hanga Ádám csapattársa volt - nem mellesleg ő volt eddig az észtek egyik húzóembere eddig a vb-selejtezőkön (19.0 pont, 3.3 lepattanó, 3.5 gólpassz, 37.5% tripla meccsenként 6 kísérletből).

 

Sander Raieste is Spanyolországban játszik - tavaly nyárig a Baskoniánál volt a 27 éves, 204 centis játékos, majd a UCAM Murcia alkalmazottja lett. Raieste kiváló kosaras, de a vb-selejtezőkön eddig nem is ment neki (6.0 pont, 2.8 lepattanó), és támadásban passzívabb is volt (4 meccsen összesen 13 mezőnykísérlet). Jóval meghatározóbb volt a válogatottban (11.7 pont, 38.5% tripla) az észt-olasz kettős állampolgár, Kasper Treier. A 26 esztendős, 204 centis kosaras teljes pályafutását Olaszországban húzta le eddig, most igazolt a spanyol másodosztályú Movistar Estudianteshez.

 

 

Szintén ezt a szekciót erősíti a gárda korelnöke, a 203 centis, 35 éves Siim-Sander Vene, aki a litván Siauliaiban játszott az előző idényben, de a vb-selejtezőkön már csak egy meccsen kapott szerepet. Hármasban bevethető ugyanis a 26 éves, 2 méter magas Artur Konontsuk is, aki egy évnyi törökországi (Bursaspor) kitérő után tér vissza Németországba, a Rostock Seawolvesnál folytatja, és az észt válogatott egyik meghatározó alakja (10.7 pont, 40% tripla, 4.0 lepattanó).

 

Itt és négyesben kaphat szerepet a Legia játékosa, Markus Ilver (6.7 pont), a kiscsatároknál jelenthet mélységet - ha bekerül a keretbe - a 23 éves Hugo Toom, négyesben pedig ott van még a rutinos, 30 esztendős Karl Johan Lips (4.7 pont, 3.0 lepattanó a vb-selejtezőkön).

 

A két hátvédposzton elég bejáratott rotációval dolgoznak. Kulcsszereplő a 27 éves, 194 centis kombóhátvéd, Kristian Kullamäe, aki két évnyi Surne Bilbao Basket után visszatért az előző szezonra a litván Lietkabelishez, most pedig a U-BT Cluj-Napoca csapatánál fog játszani, és az észtek egyik vezére eddig ebben a sorozatban (12.3 pont, 3.8 lepattanó, 4.0 gólpassz). Szintén meghatározó szereplő a 32 esztendős, 198 centis Janari Jõesaar (12.0 pont, 4.8 lepattanó, 3.8 gólpassz), aki a bosnyák bajnok Bosnától megy majd Lengyelországba, a Start Lublinhoz.

 

 

Egyre nagyobb szerepet kap a lengyel kupagyőztes Trefl Sopot 24 éves, 2 méteres irányítója, Kasper Suurorg (9.3 pont, 3.8 gólpassz). Az olasz másodosztályban játszó, 25 esztendős, 195 centis Mikk Jurkatamm még nem lépett pályára vb-selejtezőn ebben a sorozatban. A rutint képviseli a 33 éves, 191 centis Martin Paasoja, aki az észt bajnok Tartu Ülikoolnál kosarazik. És szintén kiegészítő, de mind a hat eddigi vb-selejtezőn pályára lépett a 24 éves, 199 centis Joonas Riismaa, aki Treierhez hasonlóan Olaszországban töltötte eddigi pályafutását, legutóbb a Dethrona Basketnél volt kölcsönben.

 

Érdemes kiemelni, hogy Litvániába és Olaszországba a következő 13 emberrel mentek el: Henri Drell, Sander Raieste, Kaspar Treier, Matthias Tass, Hugo Toom, Kregor Hermet, Maik-Kalev Kotsar, Janari Jõesaar, Joonas Riismaa, Artur Konontšuk, Markus Ilver, Martin Paasoja, Kristian Kullamäe. Lips, Suurorg és Vene nem volt ott ezeken a meccseken, jó eséllyel Miskolcon sem lépnek pályára. A litvánok elleni 110 pontból egyébként Drell 29 egységgel, Kullamäe 21-gyel, Jõesaar pedig 20 ponttal vette ki a részét.

 

Az észtek Kotsar játéka mellett (vagy inkább azt megelőzve) a triplákra építenek - majdnem ugyanannyi hármast vállaltak az első selejtezőkörben, mint amennyi duplát. Suurorg, Konontsuk és Treier kis túlzással szégyenlősnek tekinthetőek a meccsenkénti 4.0, 4.2 és 4.3 kísérletükkel Drell 6.0-ja és Kullamäe 6.3-ja mellett, de Ilver is úgy hoz 3.0 próbálkozást kintről, hogy 13.6 percet játszik - és nincs is a keretben az Illinois egyetem dobóhátvédje, Stefan Vaaks, aki a két július vb-kvalifikációs meccsen összesen 20 hármast emelt rá... Összehasonlításképp ez nálunk úgy néz ki, hogy Maronka Zsombor 5.8-cal vezet két kétmeccses játékos, Benke Szilárd (5.5) és Nate Reuvers (5.0) előtt, de senki más nem lépi túl a 3.5-et.

 

Erre nagyon oda kell figyelni az észteknél, akik egyébként a lepattanózásban sem gyengék - a szlovéneket mindkét alkalommal "lenyomták" ebben a kategóriában, a csehek elleni hazai meccsen is alig kaptak ki, az idegenbeli vereségnél pedig ők voltak a jobbak, ahogy Svédországban is. A svédek elleni emlegetett hazai vereség a kakukktojás, de ott lényegében mindenben csődöt mondtak (40.6% dupla, 13/25 büntető, 35-43 lepattanózás).

 

 

Hogy nem legyőzhetetlen az észt csapat, az a vb-selejtezők első fordulójából világosan látszik... mint ahogy az is, hogy nem egyszerű felülmúlni őket. Óriási lépés most már minden siker a világbajnokság felé - ne feledjük, a velünk azonos mérleggel álló észt-svéd-szlovén hármasnak rajtunk kívül Franciaországgal és Finnországgal kell játszani. A hazai meccsek, mint mindig, most is nagyon kellenek a jó szerepléshez, és ez a jó szereplés ezúttal nem csak tisztes helytállást, hanem vb-részvételt érhet.

 

Ha nincs még jegyed a miskolci DVTK Arénában rendezendő, Észtország elleni, augusztus 27-én 18 órakor kezdődő világbajnoki selejtezőre, akkor itt minden infót megtalálsz a jegyvásárlással kapcsolatban: