Hétfőn elrajtol a varsói 3×3-as világbajnokság, ahol a Böröndy Vivi, Lelik Réka, Papp Dia és Takács-Kiss Virág alkotta magyar válogatottnak is szurkolhatunk. A mieink majd kedden kora este mutatkoznak be. A torna előestéjén Jakab Máté szövetségi kapitánnyal beszélgetett a Wbasket.hu.

A szurkolók az ausztriai tornagyőzelem alkalmával már betekintést nyerhettek a csapat munkájába. Bevezetésként kérlek, értékeld néhány mondatban a teljes felkészülést.

Kifejezetten intenzív időszakon vagyunk túl, amely összességében háromszor három napot vett igénybe. Az első etap egyfajta „skill camp” volt, ahol az egyéni képességfejlesztésre fókuszáltunk, az ezt követő két blokkban pedig már a taktikáé volt a főszerep. Ebből állt össze a vb-felkészülésünk.

Az osztrák torna roppant hasznosnak bizonyult, és egyértelműen megmutatta, hogy a tavaly nyári közös munka nem múlt el nyomtalanul. A teljes stáb nevében mondhatom: érezhető volt a lányokon, hogy mind a feladatok kivitelezésében, mind magában a játékban jóval gyorsabban tudtunk haladni. Büszke vagyok rájuk, mert maximálisan odatették magukat, tényleg 110 százalékon pörögtek.

Mindössze annyit kértem tőlük az elején, hogy uralkodjon egészséges versenyszellem az edzéseken, és minden egyes feladatban, minden momentumban próbálják felülmúlni egymást. A tábort egy egyéni dobóversennyel zártuk, ahol szinte tapintani lehetett a feszültséget a két oldal között. Ezt a kérésemet tehát tökéletesen teljesítették.

Rátérve a világbajnokságra… Tudom, hogy szigorú szabályok határozták meg a keret összetételét, ráadásul sérülés is hátráltatta a munkát. Hogy alakult ki végül a szombaton bemutatott névsor és mit kell tudni a csapatról?

Végül a Papp Klaudia, Böröndy Vivien, Lelik Réka és Kiss Virág fémjelezte négyessel utazunk a vb-re. Megvan bennük a kellő 3×3-as rutin, Dia és Vivi régóta benne van a szakágban. Lelik Réka tavaly kóstolt bele először ebbe a műfajba, Kiss Virág pedig már a 2024-es olimpiai selejtezőn is pályára lépett, így ő sem számít újoncnak. Úgy vélem, egy kifejezetten erős, versenyképes csapatot sikerült kialakítanunk.

Persze azt is látni kell, hogy ebben a felállásban nincs több száz közös mérkőzés a lábukban, márpedig a 3×3-ban elképesztően sokat nyom a latba az összeszokottság. Jelen állás szerint ez a kvartett még egyetlen hivatalos meccset sem játszott együtt. Az edzéseken viszont sok mindent ki tudtunk próbálni, a lányok biztatóan, jól mozogtak, és ahogy említettem a bevezetőben, a két mezőnyjátékosunk jelentős tapasztalattal bír ebben a szakágban, amire szintén lehet építeni.

Laikusként a legnagyobb kihívást az összeszokottság hiányában látom. Mivel lehet kompenzálni ezt?

Elsősorban a kiemelkedő egyéni kvalitásokkal, hiszen remek játékosok alkotják a keretet, ami sokat lendíthet a játékon. Bízunk benne, hogy a vb-re kidolgozott taktikai repertoárunk is segít áthidalni a hiányosságokat, de az abszolút alapkövetelmény a küzdőszellem– arra óriási szükségünk lesz.

Mielőtt rátérnénk a csoportunkra, érdemes a nagyobb képet is vizsgálni: hol tart itt a varsói seregszemle előestéjén a világ a női 3×3-as kosárlabdázása?

Ez kiválóan lemérhető a Women’s Series tornákon. Ha megnézzük a mezőnyt, a kereteket és az összeállításokat, látható, hogy több ország akár két csapattal is nevezett egy-egy állomásra. Egyértelmű, hogy mindenki szintet lépett a 3×3-as programjában. Mivel beléptünk a pontszerzés évébe – november elsejétől már számítanak a ranglistapontok a kijutás szempontjából –, minden nemzet magasabb fokozatba kapcsolt. Ennek megfelelően a vb mezőnye is elképesztően erős. Elég csak a saját csoportunkat alapul venni: a FIBA erősorrendje alapján a csoportunkból négyen is a világ legjobb tíz nemzete közé tartoznak.

Valóban igazi kosaras nagyhatalmak kerültek mellénk, USA, Spanyolország, Ausztrália és a szakágba rengeteget invesztáló Mongólia. Mit érdemes tudni az ellenfelekről? A szurkolóknak talán az Egyesült Államok csapata a legismerősebb, hiszen az idei három Women’s Series tornából kettőt is ők nyertek.

A házi feladatot elvégeztük: a stábból az edzőkollégák Magyar Bianka és Lógár Bence már elkészítették az elemzéseket, így a héten ezek feldolgozásával foglalkoztunk. Pontosan tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, de jelenleg kizárólag a rajtra, a spanyolok és az amerikaiak elleni nyitónapi összecsapásokra fókuszálunk. Ennél tovább egyelőre nem is tekintünk. A célunk, hogy az első napi mérkőzésekből legalább az egyiket megnyerjük. Egy rendkívül hosszú, húszcsapatos tornáról beszélünk, ezért felesleges lenne túlságosan előreszaladni.

A tavalyi szereplésünkből is kiindulva a csoportkör második fele még bőven tartogathat drámákat és fordulatokat. Egy biztos, szülessenek bármilyen eredmények kedden, sem pozitív, sem negatív értelemben nem szabad túlzásba esni.

Abszolút. Egy éve szintén két vereséggel indítottuk a vb-t, de utána sikerült felülmúlnunk Kanadát és Ausztriát, amivel kiharcoltuk a továbbjutást. A végállomást akkor a későbbi világbajnok hollandok jelentették. Bár akkori csapatunk összetétele eltért a mostanitól, a lebonyolítási rendszert már jól ismerjük, és pontosan tudjuk, mikor hova kell helyeznünk a hangsúlyokat. A hollandok is 0-2-es mérleggel kezdtek tavaly, végül mégis felértek a csúcsra. Ebben a sportágban tényleg az utolsó pillanatig, a legutolsó bedobott pontig nyitott a küzdelem.