Szarvas Gábor : Csak ismételni tudom magam, mint egy papagáj. A sportban nincsen ha, nincsen volna. Ki kell használni a lehetőségeidet, mert különben vesztes maradsz. Ma ez történt velünk, hiszen -2-nél dobtunk egy „kapufát”, majd egálnál, a véghajrában is rossz döntést hoztunk, s így nem tudtuk megszerezni a győzelmet. Az ellenfelünk viszont kihasználta a lehetőséget, s ma ez volt a különbség a két csapat között. Azt gondolom, hogy amit védekezésben terveztünk – a Swanson-Homoki kettős levédése – Homoki esetében rendben volt, viszont Swansonnal nem tudtunk mit kezdeni. Ráadásul ott volt még Boros is, aki extrafaktor volt a vendégek játékában. Azt is éreztem, hogy támadásban néhány játékosomnak az önbizalmát az előző vereségek kicsit megtépázták. Ez viszont semmilyen sportágban nem megengedhető, s dolgoznom kell azon, hogy a kulcsjátékosaimra mind én, mind a közönség, mind a játékostársak is a mérkőzések teljes 40 percén keresztül számíthassanak.

Takács Máté : Több dologgal is elégedett vagyok. Legelső a hozzáállásunk, ugyanis saját hibáinkból nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, de úgy látszik, hogy ebből sikerült felállnunk. Nagyon nehéz mérkőzésre számítottunk, mert tudjuk, hogy remek edző irányítja a hazaiakat. Tudtuk, hogy több védekezést fogunk kapni, s próbáltunk ebből készülni a héten. Ami kiemelkedő, hogy megnyertük a lepattanó csatát, bár a vártnál több támadólepattanót engedélyeztünk a Jászberénynek, de második esélyből a hazaiak csak kevés pontot tudtak szerezni. A gyenge triplázásunkat ezen a meccsen sikerült túlélni, és kritikus helyzetekben sikerült jó döntéseket hozni. Azt sajnálom, hogy volt lehetőségünk jobban kinyitni az ollót a két csapat között, ám akkor rendre buta döntéseket hoztunk. Ezeket fogjuk kielemezni, s megyünk tovább az utunkon. Sok sikert kívánok a Jászberénynek a szezon hátralévő részére.