Forray Gábor : Gratulálok a csapatnak, de mindenekelőtt a közönségnek köszönöm. Először is, hogy kiböjtölték, ugye most aktuális vagyok, mert most van a böjt, szóval, hogy kiböjtölték ezt a hosszú időt, hogy kivárták, hogy tudjunk nyerni. És türelmesek voltak velünk és ilyen hangulatot teremtettek, biztattak minket. Azt gondolom, hogy ezt nagyon köszönjük, és azon a bizonyos holtponton ez lendített át minket. Hiszen az első félidőben a támadóoldalon nem volt problémánk, de a védőoldalon igen. Megjegyzem, jár a gratuláció Szegednek, mert a statisztikák és a karakterek alapján azok a játékosok is jó százalékkal értékesítették a triplákat, akiknek egyébként nem ez az erősségük. Az egy más kérdés, hogy akiknek meg ez az erősségük, azokról meg lemaradtunk hajszálakkal, és nyilván adtunk esélyt nekik, hogy dobjanak, köszönték szépen. Ugye az első félidőben közel 60 százalékkal nyolc triplát dobott be, az előző mérkőzésen egy ment be nekik, tehát elég nagy a kontraszt. Szerencsére mi is jól dobtunk, de a szünetre ez eredményezte azt, hogy a Szeged dobott ötven pont fölött, ugye az első félidőben. A szünetben ezeket megbeszéltük, hogy mire kell még jobban figyelni, több energiára, stb. Egy picit változtattunk egy-két dolgon, és a harmadik negyedben már olyan agresszivitással, olyan sebességgel jöttünk ki, hogy ugye a védekezésünknek köszönhetően szereztünk egy pár labdát. Abból tudtunk kontrából gyors gólokat dobni, és ahogy ilyenkor lenni szokott, akkor jött egy-két kinti dobás is. Az ellenfél is akkor már egy picit elbizonytalanodott, hiszen csomószor nem voltunk elég agresszívak az első félidőben. Másodikban harminc pár pontot kaptunk. Úgy érzem egyébként, hogy ennek köszönhetjük, hogy végül is nem kellett izgulni a végén, hiszen egy magabiztos győzelmet arattunk. Nagyon ráfért már a társaságra, és bízom benne, hogy megértik azt, hogy ahogyan a múlt héten korholtam őket, most akkor ugye jár a dicséret is. Tehát ilyenkor azért elgondolkodom, hogy érdemes egy kicsit ilyen rendhagyó módon valami olyan dolgokat kommunikálni, hogy hátha meghallgatásra talál. Mert most meghallgatták, és eszerint cselekedtek, és egy teljesen más arcukat láttam a fiúknak, és hiszem azt, hogy tudják ezt majd folytatni, és a célunkat, hogy biztosan bennmaradjunk, azt el fogjuk érni. Egyébként ez semmit nem jelent abból a szempontból, hogy van még vissza tizen X meccs, de ha ezt elvesztettük volna, akkor piszok nehéz helyzetbe hoztuk volna saját magunkat. Mindenhogy, nemcsak az, hogy a tabella hogyan áll, hanem mentálisan, pszichésen. Az borzasztó lett volna. Úgyhogy elég nagy nyomás volt rajtunk, de én úgy érzem, hogy ezt mindenki higgadtan, semmiféle ilyen görcsös stressz nélkül átvészelte. Én bízom abban, hogy ugyanolyan keményen fogunk dolgozni. Még egyszer mondom, nem kell azért túldimenzionálni, hogy nyertünk, de ez nagyon fontos volt, és elsősorban az, hogy a hitünket visszakapjuk. Bár én nem vesztettem el soha. Igazából szerintem a játékosok se, hanem csak nem hitték el azt, hogy tényleg jók. Ezt el kell hinniük. A Csuti is gyönyörű produkciót tett le az asztalra. De az összes játékos, aki a pályára lépett, köszönöm nekik. És az összes OSE-klubtagnak, akik ide tartoznak, mert mindenkinek a saját munkáját el kell végeznie ahhoz, hogy flottul menjenek a dolgok. Úgyhogy köszönöm a játékosaimnak még egyszer, meg a szurkolóknak.

Andjelko Mandic : Gratulálok az Oroszlánynak, megérdemelték a győzelmet, ez nem kérdés. A beharangozón is mondtam, ha száz pontot kapunk, több mint százat… én száz pontot szűrtem ki, szóval, ha kapunk száz pontot, biztos nem fogunk nyerni. Sajnos 104-et kaptunk, tehát gyakorlatilag a védekezésünk nem volt jó az egész meccsen. Az első félidőben még 25 percet mondjuk, a támadásunk működött, azért is volt egál. Ott volt 10 pont, a második negyed elején mentünk 10 ponttal, aztán elszórtuk nagyon-nagyon könnyedén. Mert igazából ott abban az időszakban védekeztünk, és akkor jó védekezés után sikerült dobni pontot, de azt nagyon simán elveszítettük. Lehet, hogy hiányzott egy kis koncentráció vagy egy picit több. Nem mondhatom, hogy nem küzdöttünk, ne legyen félreértés, de lehet, hogy kellett volna egy picivel több. Kaptunk az első félidőben öt pontot az első és a második negyed végén is, először egy kettest, aztán egy triplát. Biztosan volt még kettő-három szituáció, amikor már gyakorlatilag nálunk volt a labda, de valahogy kipöcizték vagy kivették a labdát a kezünkből, és abból könnyű kosarakat dobtak. Úgyhogy, pici dolgokon múlt az egész... De így, hogy mondjam, mentálisan, úgy látszik, hogy az Oroszlány stabilabb volt, és gyakorlatilag azért is nyertek. Ők egész meccsen jól dobtak, vagy úgy mondom, hogy korrektan, mi meg mikor megálltunk, akkor vége volt az egésznek. Tehát egyre nehezebb a helyzet, azt tudjuk, de ahogy beleestünk ebbe a gödörbe együtt, úgy együtt kell próbálni kimászni, mert ez nem egyéni dolog, hanem csapatszinten kell reagálni, remélem, hogy lesz valami reakció, de nem adjuk fel, az biztos. Van még négy forduló az alapszakaszból, meg utána még az alsóház. Tehát mondom, a helyzet nem egyszerű, de küzdeni muszály.

Csuti Kornél : Örülök, hogy végre úgy ülhetek itt, hogy nyert a csapat. Hát, kemény meccsen vagyunk túl. Hét elején megbeszéltük igazából csapatként, hogy úgy kell beleállni a heti munkába mindenkinek, hogy az sikert hozzon a hétvégén. És végre sikerült is betartanunk azokat a dolgokat, amiket a Fofó kért tőlünk, és szerintem ennek köszönhetően sikerült győzelmet aratnunk.

Zsiros Péter : Nehéz ilyenkor bármit is mondani, mert nekünk ez a győzelem úgy kellett volna, mint egy falat kenyér. A társaságnak is, a klubnak is, így csapatszinten. Nyilván nincs idő sokat keseregni ezen, mert jövő héten már jön az újabb mérkőzés. Szerdán Kecskeméten lépünk pályára. Az első félidő én úgy gondolom, hogy rendben volt, jól is játszottunk, csapatként is játszottunk, viszont a második félidőben sajnos ennek az ellentettjét mutattuk, és nem is sikerültek a dolgok úgy, ahogyan elterveztük.