A fennállása 100. évfordulóját ünneplő amerikai kosárlabda-zsonglőrök társulata, a Harlem Globetrotters csapata október végén Magyarországon járt: Veszprémben, Szegeden, végül pedig Budapesten, Papp László Arénában szórakoztatta a közönséget centenáriumi turnéja keretében a chicagói alapítású társulat.
Ez utóbbi rendezvény előtt egy olyan sportembert köszöntöttek a kezdőkörben a játékosok között, aki 65 éve, 1961-ben pályára lépett a Harlem ellen – a hivatalosan szakmai bemutató néven futó, részben valódi, igazi kosárlabda találkozón az eredményt nem számolták.
- Mit tudott a magyar kosaras szakma a Harlem Globetrotters-ről 1961 nyarán? - kérdeztük Judik Zoltántól, legendás, a korábbi 116-szoros válogatott olimpikon kosarastól, akit a múlt hétvégi gálameccs előtt ünnepélyesen köszöntöttek, mint a 65 évvel ezelőtti budapesti Harlem-fellépés egyik résztvevőjét.
- Bár akkor még más idők jártak, sejtettük, hogy nagyon ügyesek és jók, a sajtó elég nagy felhajtást csinált a vendégjátékuknak.
- Hogy jött a hír, és önök, akkori játékosok hogyan fogadták, hogy egy amerikai sztárcsapat ellen játszhattak?
- Korántsem volt egyszerű, távolról sem úgy ment az egész, hogy bejelentették a dátumot, hogy mettől meddig lesznek itt, és mikor játszhatunk ellenük. Páder János szövetségi kapitány először csak mint egy nyári lehetőséget említette nekünk. Feltehetően elég nagy szervezkedés kellett hozzá, úgy a szövetség, mint a sportvezetés, a pártbizottság részéről, hogy egy híres amerikai társaság hazánkba látogasson. De valahogy megoldották.

- Ha valaki, ön több szempontból is jogosan játszhatott a Harlem ellen. Nem csak azért, mert Universiade-t nyert, több mint száz alkalommal szerepelt a válogatottban és részt vett két Európa-bajnokságon (két 4. helyezéssel) és a római olimpián, hanem a Globetrotters elleni pálya, a játéktér kialakításában is közreműködött. Hogy emlékszik vissza az akkori játékra?
- A Népstadionnál dolgoztam mint építészmérnök, és a Kisstadion, ahol a Harlem ellen játszottunk, hozzátartozott. Ugyanazt a parkettát tettük föl, mint amelyen az 55-ös Eb-n Európa-bajnok lett a válogatott, csakhogy az évek és az időjárás azért megtette hatását. Eredeti állapotában már elég "hullámos" volt, nem lett volna alkalmas játékra, így rétegelt lemezek segítségével hoztuk kosárlabda mérkőzés lejátszására alkalmas állapotba. Az egész eseménynek volt egy cirkuszi jellege: a játék előtt zsonglőrök tartottak bemutatókat, nem is feltétlenül kosárlabdás jellegűeket. Aztán a Harlem fellépésén az első félidőben még saját, állandó ellenfelük ellen játszottak, a második félidőben jöttünk mi. Rögtön hozzátenném, ez nem hivatalos Magyarország-Harlem Globetrotters mérkőzés volt, hanem egy úgynevezett szakmai bemutató, ráadásul a mi részünkről sem a nemzeti csapat szerepelt, hanem egy mondhatni spontán összeverbuvált csapat. A 60-as római olimpia után többen lemondtuk a válogatottságot, erre a fellépésre mégis felkért Páder. Így hirtelenjében még Liptai István és Temesvári Ottó neve ugrik be, akik még játszottak.

- Azért a Harlemmel kapcsolatban van egy olyan vélekedés, hogy bár nagyon ügyesek, csodásan bánnak a labdával, de amit művelnek, az mégis inkább cirkusz, show - annak ugyan roppant látványos -, mintsem hogy valós sportértéke lenne. Amikor önökkel játszottak, annak volt?
- Annak volt, igen - bár egyrészt mondtam, nem volt hivatalos mérkőzés. Sőt jegyzőkönyvet sem vezettek, nehogy esetleg nyoma legyen, hogy a kapitalista amerikaiak jobbaknak bizonyultak derék szocialista fiainknál. De ezzel együtt nekik egyértelműen presztízskérdés volt, sokkal jobbak voltak, nem hivatalos számítások szerint vagy húsz ponttal megvertek minket.
- Egy közelmúltban készült interjúban említette, hogy az amerikaiak zsákoltak. Ez akkoriban itthon még újdonságnak számított?
- Teljes mértékben, sőt, azt hiszem, nemcsak itthon, egész Európában. Magyarországon az én generációmban a centerek még nem tudtak zsákolni, Bencze János volt két méter egy centi talán, Simon János és Zsíros Tibor olyan százkilencvenöt körül lehettek. A szovjeteknek volt egy 216 centis játékosuk, de ő mondhatni "csak" magas volt, de sem nem mozgékony, sem ruganyos. A zsákolás már jóval az én korosztályom kiöregedése után terjedt el, bevallom, pontosan nem is emlékszem, ki volt az első, aki Magyarországon zsákolni tudott.

- A 65 évvel ezelőtti és a múlt hétvégi budapesti rendezvényt az ön személye mondhatni összekapcsolja. Az ön szemében mennyire hasonlítható össze az akkori meccs és körítés a mostanival?
- Talán csak az, hogy most is állandó ellenféllel játszanak. Nyilván a játék fejlődése, a kosárlabda tendenciáinak a változása jelentős különbség a régi és a mai játék között, és ezzel természetesen a Harlem is próbál lépést tartani. Fizikum, technikai képzettség, dobókészség - ezek mind-mind magas szinten megvannak náluk. Gondoltam is magamban, néhányan biztosan jobbak, mint az itthon foglalkoztatott idegenlégiósok. Ami jelentős újdonság volt, amiről bő hatvan éve szó sem lehetett, hogy a Harlem csapatában egy, az ellenfélnél két hölgy is játszott - bár az igaz, hogy az 1961-es rendezvényen a Globetrotters tartott egy rögtönzött amolyan technikai bemutatót az akkori női válogatottunk játékosainak. A Harlem játékát mind testközelből 65 éve, és - bár a játék azóta nagyon sokat változott - mind a napokban a lelátóról látni egyaránt nagy élmény volt!
