EgyAzEgyben sorozatunk 7. részében Wittmann Krisztiánhoz, a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét klasszisához látogattunk, aki 2009 óta (három évnyi, sikeres szolnoki "légióskodást" leszámítva) játszik lila-fehérben. A sportban szinte példátlan módon szerződése határozatlan időre szól, vagyis ő dönti el, meddig folytatja - az interjúban elárulta, hogy még mennyi szezont tervez. A klubkosárlabda mellett címeres mezben is komoly nyomot hagyott, 92-szeres válogatottként részese volt a 2017-es Európa-bajnokságra történő kijutásnak és a kontinenstornán is segítette a nemzeti csapatot. Szívesen emlékszik vissza a 2005-ös, A-divízióba jutott U20-as válogatottra is, ahol többek között barátra és örökös "nemzetközi" szobatársra lelt Ferencz Csaba személyében. 

A székesfehérvári sportcsaládból származó irányító (édesapja a Videoton klasszisa, édesanyja ismert kosárlabdázó volt) ősszel a 22. szezonját kezdte meg, ebből 21-et az élvonalban, ahol közelít a 650. mérkőzéséhez. Karrierjét az Albában kezdte, majd egy súlyos térdsérülést követően Ivkovic Stojan hívására igazolt Pécsre, ahol kupagyőzelmet ünnepelhetett. Otthonában, Kecskeméten is szép eredményeket ért el, amit három évig szakított meg, ez idő alatt a Szolnoki Olajjal két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet szerzett, illetve megmérette magát nemzetközi szinten is.

Egyetlen, másodosztályban töltött éve is sorsfordítónak bizonyult, hiszen egy NB I B-csoportos bajai mérkőzés alkalmával ismerkedett meg egy helyi kosárlabdázóval: későbbi feleségével, Eszterrel, két gyermeke édesanyjával.

Krisztián a kemény, elkötelezett és folyamatos munkában hisz: soha nem adja fel és megpróbál mindenben a legjobbnak lenni. Lehet, hogy nem ő emeli fel a legtöbb súlyt a konditeremben, de 40 évesen is buzog benne a versenyszellem és mindent megtesz, hogy fejlődjön. Az élsport rideg világában elengedhetetlen számára a nyugodt és támogató családi háttér, ráadásul gyermekeinek mozgásigénye segít is formában maradni... Nagyon fontosnak tartja a mentális feltöltődést, amit a család mellett a horgászatban talált meg. 

Kiegyensúlyozottság, őszinteség, pozitív hozzáállás és jó értelemben vett csibészség jellemzi a pályán és azon kívül is, ezért is szerették és tisztelték minden állomáshelyén. Visszavonulása után nem szeretne komolyabban edzősködni, de a lehető legtöbbet szeretné visszaadni Kecskemétnek: jó eséllyel fel fog bukkanni az NB I A-s klub vagy a kecskeméti kosárakadémia környékén. Azért is, mert a kosárlabda az élete része, nem akar elszakadni a sportágtól.