Várakozáson felüli évadot produkált tavaly az Egis Körmend együttese. A vasiak a bajnokságban hatodik helyen végeztek, a kupában pedig egészen ezüstéremig meneteltek. Az Év Férfi Edzőjévé választott, azóta már Oroszlányban dolgozó Forray Gáborral beszélgettünk az elmúlt évről, és egy kicsit a jövőbe is tekintettünk.
- Gratulálunk az Év Férfi Edzője díjhoz! Hová helyezné az elmúlt évadot eddigi edzői pályafutása képzeletbeli polcán?
Köszönöm a gratulációt! De ez nem egyedül az én érdemem. Ki kell emelnem a kollégáimat, a játékosokat, a klubvezetést és a fantasztikus szurkolókat is, de külön meg kell köszönnöm a támogatást és az otthoni helytállást a feleségemnek. Karrierem során ez a szezon mindenképpen előkelő helyet foglal el, és roppant büszke vagyok, hogy egy ilyen tradicionális, nagymúltú klub csapatát vezethettem. A szerény anyagi lehetőségek ellenére tudtuk stabilizálni a csapat anyagi hátterét, és senki által nem várt sikert értünk el. A magyar játékosok rendkívül sokat fejlődtek a szezon során, letettem a jövő évi csapat gerincét, egy jó állapotban lévő alapot hagytam az utódomra. A klub anyagi helyzete stabilabb lábakon áll, ez látszik az idei keret kialakításán. Ezáltal biztos vagyok benne, hogy még sikeresebb szezon áll az MTE előtt.
- Az alapszakaszt a hatodik helyen zárták, és a bajnokság végén is ebben a pozícióban végeztek. Aláírta volna ezt a helyezést a szezon előtt?
Abszolút elfogadtam volna! Hiszen mikor idekerültem, szó szerint mondom - és ezt az elvégzett felmérések objektíven és tényszerűen bizonyítják -, borzasztóan rossz fizikális és mentális állapotban lévő játékosok fogadtak. Atya világ, mi lesz itt, gondoltam magamban. Ezenkívül a légiós kontingensre rendelkezésre álló összeg ijesztően kevés volt - lévén a klubot úgy tudjuk megmenteni, hogy a szezonban le kell csökkenteni az adósságállomány jelentős részét. Az előjelek ellenére belevetettem magam a munkába, és szerencsére a játékosok és az egész környezet vevő volt a munkára. Keményen dolgoztunk és próbáltuk kiszolgálni a közönséget minden téren, hogy a hagyományokhoz méltó módon minél inkább magukénak érezzék a csapatot, és teljes mellszélességgel álljanak mögé. Gondolok itt a világos kommunikációra és a felkészülés során minél jobb, látványosabb játékra, minél több győzelmet szerezve, hogy ezek hatására minél több bérletet vegyenek meg a szurkolók. Azt gondolom, ez a vártnál jobban sikerült.
- Mi volt a Körmend legnagyobb erőssége az idényben? Mi az, amiben ellenfelei fölé kerekedhetett?
A legnagyobb erősségünk a megalkuvást nem tűrő győzni akarásunk és a hitünk, a győzelembe vetett hitünk, hogy soha nem adtuk fel egyetlen pillanatra sem, akármilyen kilátástalannak tűnő szituációba is kerültünk. Ehhez hozzá jött még a szurkolóink segítsége. Tulajdonképpen minden sorsdöntő mérkőzésünket megnyertük a szezon során, és sokszor fordítottunk vesztes állásból, reménytelennek tűnő helyzetből.
- Az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy remek közegbe került, megvolt az összhang edző és csapat között. Mely eseményt visz magával új állomáshelyére, mint legkedvesebb emléket?
Nagyon sok szép emléket viszek magammal! A kaposvári Magyar Kupa final four-t emelném ki elsőként. De az odáig vezető út, a Honvéd elleni idegenbeli csoda, a ZTE elleni dudaszós meccsnyerő kosár, vagy az utolsó Honvéd elleni hazai mérkőzés, miután kvalifikáltuk magunkat a rájátszásba, mind ide kívánkoznak. Mindenképpen meg kell említenem a körmendi emberek rendkívüli szeretetét! Ahogy hozzám viszonyultak, az nagyon megható volt.
- Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett néznie az évad során?
Mivel igen vékony jégen táncoltunk a keretet illetően, az anyagi lehetőségek miatt sok kényszermegoldást kellett alkalmazni. A szezon 70%-ában nem tudtunk közösen normálisan edzeni, az általam eltervezett munkát elvégezni, mert valaki mindig valamilyen problémával küzdött. Ezek sokszor banális balesetek voltak, de ezek folyamatos kezelése rendkívül nehéz volt.
- Körmendről Oroszlányba vezetett az útja. Mik az idei célkitűzései a friss Év Edzőjének?
Oroszlány hasonló kisváros, mint Körmend, élnek-halnak a kosárlabdáért, magukénak érzik a csapatot, még a színük is piros-fekete. Ugyanúgy az utolsó előtti fordulóban vált biztossá a bennmaradásuk, mint anno mikor Körmendre kerültem. Szóval, ha egy hasonló szezont produkálnánk, akkor roppant boldog lennék... De alapvetően a feladatom a klub stabilizálása. Zárkózzunk fel a középcsapatokhoz, a keret fiatal magyar játékosai fejlődjenek. Egy szerethető, az utolsó leheletükig küzdő csapat kialakításán dolgozom, melynek alapja a rend, fegyelem, hierarchia. Legyen újra telt ház, és minél több hazai mérkőzést nyerjünk meg! Legyünk méltó utódai Jugovicsnak, Krajnyik "Akácnak" és a többi nagy elődnek!