Férfi válogatottunk két győzelemmel és két vereséggel zárta a világbajnoki előselejtezőt, aminek köszönhetően továbbjutott a csoportból. A sorozatról, a tanulságokról és a jövőbeni esélyekről beszélgettünk a válogatott csapatkapitányával, Vojvoda Dáviddal.

Hogyan értékelnéd a világbajnoki előselejtezőt?

Eléggé vegyes érzéseim vannak ezzel a négy meccsel kapcsolatban. Nyilván az alapcélunk az volt, hogy továbbjussunk a csoportból, és ezt sikerült is elérnünk, ami természetesen örömteli. Ugyanakkor a mutatott játékkal nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A két hazai mérkőzést mindenképpen meg kellett nyernünk, lehetőleg minél nagyobb különbséggel, ez alapvető elvárás volt. Ezzel szemben a két idegenbeli meccs sajnos kifejezetten gyengén sikerült, és ennek az okát mindenképpen meg kell keresnünk. Úgy tűnt, mintha a hazai és az idegenbeli találkozókon két teljesen különböző csapat játszott volna, ami hosszú távon nem jó jel. Természetesen az edzők dolgozni fognak azon, hogy kiderítsék, mi vezetett ehhez. Örülünk, hogy továbbjutottunk, de a következő körben egy nehéz csoport vár ránk, amire igyekszünk majd minél jobban felkészülni. Pozitívumként említeném, hogy a nyáron új arcok is bemutatkoztak a nemzeti együttesben, és láthattuk, hogy kikre lehet számítani a jövőben. Összességében tehát van jó oldala is ennek a nyárnak.

Hogy élted meg belülről a két idegenbeli vereséget?

Én minden vereséget nehezen viselek, legyen szó bajnokiról, edzőmeccsről vagy válogatott találkozóról. Egyszerűen nem szeretek veszíteni. Románia ellen hosszú idő után játszottunk először tétmeccset, míg nekik már volt egy mérkőzésük, így jobban játékban voltak. Erre viszont nem lehet fogni. Ott a második félidőben teljesítettünk gyengén, azért kaptunk ki. Az utolsó meccs kapcsán lehetne emlegetni, hogy hosszú és fárasztó volt az utazás Észak-Macedóniába, de szerintem ez sem lehet kifogás. Profi játékosok vagyunk, mindenkinek vannak nehéz pillanatai, amiket le kell küzdeni. Nem mondhatjuk azt, hogy fáradtak voltunk és nem aludtunk eleget. Ami igazán zavart, hogy egy tét nélküli mérkőzésen is úgy tűnt, ők jobban akartak nyerni, mint mi. Ez válogatott mezben – sőt, semmilyen mezben – nem megengedhető. Számomra ez volt a legfrusztrálóbb, ezért voltam feszült a félidőben és a meccs végén is. Mi nem az a csapat vagyunk, amelyiknek elég kiküldenie a mezt a pályára, és majd úgyis nyerünk. Mi bárki ellen – legyen az a francia vagy az észak-macedón válogatott – csak akkor tudunk győzni, ha csapatként küzdünk és 40 percen át hajtunk. Ez az elmúlt években is bebizonyosodott. Úgyhogy ezen mindenképpen változtatnunk kell a jövőben.

Milyen érzés volt a hazai mérkőzéseken ilyen nagyszerű hangulatban játszani?

Amikor kiderült, hogy Szolnokon lesznek a hazai meccseink, tudtam, hogy fantasztikus hangulat vár majd ránk. Korábban is játszott már itt a válogatott, és akkor is hasonló atmoszféra uralkodott a Tiszaligeti Sportcsarnokban. A szurkolók nem azt nézték, hogy ki melyik klubban kosarazik, hanem összefogtak, és mindkét mérkőzésen elképesztő hangulatot teremtettek. Számunkra, játékosok számára is óriási élmény egy ilyen csarnokban, egy ilyen „katlanban” pályára lépni. Teltház volt, és a közönség az első perctől az utolsóig buzdított minket. Ez hatalmas erőt adott, teljesen más, felfokozott állapotban játszottunk, és azt hiszem, ez látszott is rajtunk. Az elejétől kezdve hajtottunk és jól kosárlabdáztunk - valahogy így kellett volna idegenben is. Nagyon örülök, hogy ismét a szolnoki közönség előtt léphettem pályára, és bízom benne, hogy lesz még lehetőség válogatott mérkőzést játszani itt. Hatalmas köszönet a szurkolóknak ezért a két meccsért: nagyszerű helyszínt és hangulatot teremtettek, mindenben mellettünk álltak. Le a kalappal előttük!



Te személy szerint mivel voltál a legelégedettebb a sorozat során és mi az, amiben fejlődnünk kell?

Nem vagyok az a típus, aki állandóan a statisztikákat böngészi, de enélkül is jól látszott, hogy messze voltunk a csúcsformától. Mind a négy mérkőzésen akadozott a játék, ugyanakkor mindig volt valaki, aki egyéni teljesítményével át tudta lendíteni a csapatot a holtponton. Mi olyan együttes vagyunk, ahol mindenki hozzá tud tenni valamit, de a sikereink kulcsa az, hogy csapatként oldjuk meg a feladatokat. Nincsenek nagy sztárjaink, ezért mindenkinek bele kell tennie a magáét a közösbe, hogy eredményesek lehessünk. Persze akadnak olyan játékosaink is, akik kiélezett helyzetekben vezérszerepet tudnak vállalni. Úgy érzem, támadásban többnyire jól teljesítettünk: jól járt a labda, megtaláltuk egymást, és csapatként működtünk. A hiányosságokat inkább a védekezésben látom, ebben mindenképpen javulnunk kell a következő mérkőzésekre. A nyár közepén kezdtük meg a kéthetes felkészülést, ráadásul rengeteg újonccal a válogatottban, akikről előre nem tudhattuk, mire számíthatunk. Velük is össze kellett szokni, de úgy gondolom, mindenki szépen helyt állt. Összességében pozitívan zártuk a nyarat, de a hiányosságaink is egyértelműen megmutatkoztak.

Közel egy hónapot töltöttetek együtt a felkészüléssel együtt, hogy látod, mennyire erősödött meg a csapategység ez idő alatt?

A csapategységgel szerintem soha nem volt gond. A keret nagy része már régóta együtt játszik, ezért jól ismerjük egymás gondolatait, és a pályán kívül is jó a viszony köztünk – ez szerintem látszik is. Az újoncok sem voltak teljesen ismeretlenek, hiszen a bajnokságban már találkoztunk velük ellenfélként. Tárt karokkal fogadtuk őket, és nagyon gyorsan beilleszkedtek a közösségbe. Bízom benne, hogy ez a pályán is egyre inkább megmutatkozik majd, és látszani fog, hogy valóban egy összetartó társaságot alkotunk. Ha így lesz, akkor az előttünk álló mérkőzéseken is lehet keresnivalónk.

A csoport második helyének köszönhetően a következő selejtezős körben Franciaország, Belgium és Finnország lesznek az ellenfeleink. Hogy látod az esélyeinket?

Én mindenképpen szeretnék továbbjutni a következő selejtezőcsoportból, bármennyire nehéz is lesz. A franciákkal, a belgákkal és a finnekkel kerültünk egy négyesbe – jól ismerjük őket, és tisztában vagyunk vele, hogy jelenleg előrébb tartanak nálunk. Az európai- vagy a világranglistán is jóval előttünk vannak. Ugyanakkor korábban már sikerült hasonlóan erős válogatottakat is legyőznünk, így ezúttal is bármi megtörténhet. Én szeretnék benne lenni az első háromba, de nyilván ehhez előbb a fejekben kell rendet tenni, illetve más mentalistással is kell majd pályára lépni.



Fotó: Girgász Péter/MKOSZ