Két egészen különleges mérkőzést hozott az NB II közép csoportjának rájátszása, két közgázos "házirangadót".

 

Évtizedek óta szerepel két Közgáz az NB II közép csoportjában, az egyik, az A jelű a jelenlegi egyetemistákból álló együttes, a másik pedig, a B csapat az amolyan "obsitos" közgázosok, korábbi diákok gárdája, akik szeretnek kosárlabdázni, és az egyesület kötelékében folytatták is a játékot.

 

Hosszú évek, sőt talán évtizedek óta "gardírozza" mindkét Közgázt - jó ideig kollégájával és barátjával, Kováts Lászlóval együtt - Vladár Csaba. Jelenleg mindkét csapatnak ő az edzője. Vele beszélgettünk ezekről a talán leginkább az ő számára különleges találkozókról - a régi ismeretség, sportbarátság okán tegeződő tónusban.

 

 

 

- Igen! Vagy tizenöt éve, de lehet, még régebben egyszer úgy változtatták meg a közép csoport kiírását, hogy az egyik évad végeredménye után a csoportok végeredményét alapul véve a következő szezonban erősorrend szerint alakították ki a csoportokat. Nos, akkor mindkét társaság a legerősebb csoportba került. Persze azok, akik most az idősebbek között játszanak, akkor még a fiataloknál kosaraztak - de a legidősebb, ha jól emlékszem, már akkor is az "öregek" között játszott.

 

 

 

- Az alapvetően nagyon jó érzés volt, hogy mind a két csapat sikeresen szerepelt, bekerült a csoportjában az első három közé. Ami a meccselést illeti, szerettem volna, ha egy igazi kemény, de sportszerű, amolyan "generációs presztízsharc" alakul majd ki. Úgy éreztem, a fiatalok inkább rászorulnak a segítségre, az idősebbek, rutinosabbak között vannak, akik már tényleg nagyon régóta, talán már több mint húsz éve is együtt játszanak, ők már nagyon összeszokottak, jóval inkább "önjáróak", mint a fiatalok. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a fiatalok padjára ültem le, de előtte mindkét társaságot arra kértem, vegyék komolyan a meccseket. Így is lett, persze egy-két zrika nem maradhatott el. Egy időkérésnél "megkaptam" az öregektől, hogy részrehajló vagyok, igaz akadt, aki talán kicsit bosszúsan meg is dicsért, hogy milyen jókor kértem időt. Kemény, jó meccs volt mind a kettő, az "öregek" mindkétszer megküzdöttek a győzelemért. Büszke vagyok mindkét társaságra. 

 

 

 

- Mivel ilyen tényleg nagyon ritkán adódik az ember életében, megkértem a srácokat, álljunk össze egy közös csapatképre. Végignézve a képen gondolkodtam el azon, hogy a legidősebb játékos 1970-es születésű, a legfiatalabb pedig 2006-os. Harminchat év van közöttük.