Szerintem nem, játékosként és edzőként is teljesen más ezt megélni. Talán aktív sportolóként könnyebbnek tűnt valamivel, hiszen a pályán közvetlen ráhatással bírtam az eseményekre. Edzőként az adott mérkőzés előtt lehet segíteni az ellenfél feltérképezésével, a felkészítéssel, tanácsokkal, a meccs alatt viszont már adódik némi tehetetlenségi érzés. Azt hiszem, edzőként elérni sikert megkönnyebbülést is jelent, hogy érdemes volt dolgozni, visszakaptuk azt, amivel a játékost segítettük.

 

 

Igazából már amióta a válogatott szakmai stábjának a tagja vagyok, igyekszem visszanyúlni azokhoz a tapasztalatokhoz, amelyeket játékosként szereztem, és ezeket próbálom átadni a lányoknak. Úgy érzem, a játékosoknak is természetes, hogy hozzánk fordulnak ilyen jellegű tanácsokért. A tavalyi Európa-bajnokságra sem készültünk külön úgy, hogy többeknek ez lesz az első kontinensviadala, egyébként is dolgozott velünk sportpszichológus, a szakmai stáb pedig végezte a napi rutint, maradtunk azoknál a bevált módszereknél, amelyek alapján minden tétmérkőzés előtt készültünk.

 

 

Szerintem arra lehetett számítani, hogy egyre magabiztosabbak, rutinosabbak leszünk. Mindig hittem abban, ha valaki keményen dolgozik, mindent belead, és száz százalékosan koncentrál, akkor az a később kifizetődik és meghozza az eredményt. Örvendetes, hogy az évek során bizonyos szempontból türelmesek is voltunk, és végigjártuk az utat, aminek köszönhető a mostanra kialakult egészséges önbizalmunk. Fontos állomás volt a 2019-es Eb, ahol a negyeddöntőben elcsúsztunk a britek elleni fontos meccsen, aztán a következő Európa-bajnokság ki is maradt, de szerintem az akkori negatív tapasztalat, érzelmi hullámvölgy is kellett, hogy még jobban odategyük magunkat. Tényleg úgy érzem, hogy folyamatosan fejlődik a csapatunk minden szempontból, és ezért lehetett arra számítani, hogy valamikor lesz egy kiemelkedő eredményünk.

 

 

Hasonló dolgokat tudnék mondani a stábbal kapcsolatban, mint korábban a játékosokról. Igyekszünk mi is fejlődni, beépíteni a tapasztalatokat. Folyamatosan épül a játékosokkal való kapcsolatunk, kommunikációnk, egyre könnyebb az együttélés edzőtáborokban, utazások során. Nem azt mondom, hogy jobb lett, mert az elején sem volt semmi probléma, de rengeteget számít az a tapasztalat, amelyet az elmúlt években összegyűjtöttünk. Talán mi is magabiztosabbak lettünk, tudjuk, mire képesek a lányok még a legnehezebb pillanatokban is, tudunk olyan segítséget adni nekik a pálya széléről, amely előremozdítja őket. Ehhez kellett a lassan hét év közös munka, a folyamatos fejlődés talán ránk is jellemző lehet, és úgy gondolom, nagyon szépen együttműködünk, kiegészítjük egymást, senki nem játssza túl a szerepét.

 

 

Igen, nekem világbajnokság adatott meg, hiszen abban az évben, 1997-ben, amikor Eb-4.-ek lettünk, a vb-re lehetett kvalifikálni. Nagyon várom a soproni napokat, óriási lehetőség ez számunkra, és szerintem mindenki átérzi, hogy nem minden nap adódik ilyen esély az életben. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kijussunk az olimpiára. Közben azt is érzem, hogy ugyanúgy kell dolgoznunk tovább, mint eddig, ugyanazzal a mentalitással, koncentrációval muszáj készülnünk az olimpiai selejtezőtornára. Három mérkőzés vár ránk, de fontos, hogy mindig csak a soron következővel foglalkozzunk, és arra készüljünk fel a lehető legjobban. Az elmúlt évek munkája, építkezése továbbvihet minket, nem kell új dolgokat kitalálni, másfajta pszichológiai, mentális felkészülést alkalmazni.

 

 

Nagyon nehéz lenne ilyet választani, mert lehetnek például körbeverések, váratlan események, amelyek mindent boríthatnak. Tényleg azt gondolom, hogy minden meccsből ki kell hozni a maximumot. Talán Kanada tűnik a legerősebbnek a mezőnyben, de muszáj lenne az első meccsen ellenük jól játszanunk, hogy a folytatásra még több önbizalmat nyerjünk. Három különböző stílusú csapattal találkozunk majd, tényleg nehéz megmondani, melyik meccs lehet a kulcs, amelynek megnyerésével közelebb kerülünk Párizshoz. A játékosok olyan állapotban vannak, hogy bírják a terhelést, az adott pillanatot kell mindig megragadni, nem szabad egy vereség után sokáig búslakodni, de a győzelmet követően nagyon örömködni sem. Minden mérkőzés negyven perces, abból kell kihozni mindent, amit lehet, győzni kell az összes meccsen, és akkor nem kell számolgatni.