Ma este 20 óra 30 perctől Franciaországban, Mouilleron-le-Captifban játszik a magyar férfi kosárlabda-válogatott - ellenfelünk a tavalyi tokiói olimpia ezüstérmese, a francia válogatott lesz.

 

 

 

A franciák sokszor tartoztak az európai és a világelitbe, de csak egyetlen nagy tornát tudtak eddig megnyerni. 1932-ben alapították a Francia Szövetséget, 1933 óta a FIBA tagjai, és ott voltak már az első, 1935-ös Európa-bajnokságon is. 1937-ben nyertek egy bronzérmet az Eb-n, majd a 40-es évek végén kezdődött első igazán kiemelkedő korszakuk: 1948 és 1954 között másodikok lettek a londoni olimpián, ott voltak mindkét világbajnokságon, és szereztek egy ezüst-, valamint két bronzérmet a kontinenstornákon.

 

Ezt követően jött egy kevésbé sikeres időszak, már a saját mércéjükkel mérve: 1969-ben ugyan még került hozzájuk egy Eb-bronz, de 2006-ig bezárólag összesen két világbajnokságon szerepeltek, 1960 után, 2000-ig összesen egy olimpián indulhattak, az Európa-bajnokságokon pedig 1991-ben negyedikek lettek ugyan, de az ezt követő három Eb-n folyamatosan romlott teljesítményük.

 

A 90-es évek végén kezdett kijönni egy új generáció, amely új szintre emelte a francia kosárlabdázást. 1999-ben és 2003-ben az Európa-bajnokságon negyedikek lettek, 2005-ben 46 év után újra érmet tudtak nyerni egy kontinenstornán, bronzot, és világszinten is megmutatták magukat: 2000-ben olimpiai ezüstöt nyertek Sydney-ben, 2006-ban pedig ötödikek lettek a japán vb-n.

 

Néhány gyengébb év után a 2010-es évek óta tartoznak egyértelműen a legjobb csapatok közé, amit gyakorlatilag az összes világversenyen bizonyítanak. Az előző két világbajnokságon (2014, 2019) egyaránt bronzérmet szereztek, két olimpiai hatodik hely után pedig tavaly, Tokióban ezüstérmesek lettek - az USA-t a csoportkörben legyőzték, a döntőben pedig csak 87-82-re kaptak ki az amerikaiaktól. A 2011-es Eb-ezüstöt követően elérték fennállásuk eddigi legnagyobb sikerét: 2013-ban Európa-bajnokok lettek. Két évvel később egy újabb bronz került a vitrinjükbe, 2017-ben viszont saját magukhoz képest kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtottak, csak 12-ek lettek.

 

Ez utóbbi eredménytől függetlenül egyértelműen legjobb időszakát éli a francia kosárlabda - jelenleg a negyedik helyen találhatóak a világranglistán.

 

 

 

A Nantes-tól délre található Mouilleron-le-Captif nagyjából 5000 lakost számlál, és ugyanennyi ember befogadására alkalmas a Vendéspace nevű multifunkcionális létesítmény is. Rendeztek itt már női Európa-bajnoki mérkőzéseket, Davis-kupa meccseket, francia asztalitenisz bajnokságot és több nagy tornát is, de természetesen koncertek, kiállítások és különböző művészeti előadások otthona is a csarnok - igazi kulturális központ.

 

A mieinknek teljesen új lesz az aréna, a francia válogatott viszont nem. Mint ismert, az első egymás elleni Eb-selejtezőn, Kaposváron 78-54-re győzött Vincent Collet együttese, de találkoztunk már korábban kontinenstornán is Franciaországgal. 1946-ban például a bronzmeccsen 38-32-vertük őket, amivel megszereztük a harmadik helyet. 1953-ban 50-39-re a franciák diadalmaskodtak - végül a körbeverések miatt így is a mieink jöttek ki jobban, ezüstérmesek lettek, míg Franciaország pont mögöttünk lett harmadik.

 

 

 

A már említett Vincent Collet neve egybeforrt a mostani aranykorszakkal, tekintve hogy 2009 óta, 13 esztendeje irányítja a Kékeket - az utóbbi időszak minden nagy sikere az 59 esztendős szakember nevéhez fűződik.

 

A játékosállományban rengeteg lehetőség van még, amit valószínűleg az Európa-bajnokságon látni is fogunk majd (többek között Rudy Gobert, Evan Fournier, Guerschon Yabusele és Nando de Colo is érkezhetnek majd a jelenlegi csapathoz). A jelenlegi francia keret is tele van azonban nagy nevekkel, akik ellen rendkívül nehéz dolga lesz a mieinknek - főleg az ismert körülmények után, hiszen a magyar csapat csak a mai napon tudott elutazni a találkozóra, Vojvoda Dávidék épphogy beesnek majd a mérkőzésre.

 

Elvileg Montenegróban ugyanazt a 12 főt nevezte Collet, akiket a magyar csapat ellen is bevet majd. Két fiatal irányító és két rutinos center volt a fókuszban Podgoricában, és várhatóan most is leginkább rájuk épít majd a mester. Élie Okobo 2018-ban volt 31. választott az NBA drafton, Théo Maledont pedig kég éve a 34. helyen vitte el az Oklahoma City Thunder. Okobo nincs már Amerikában, idén viszont ő lett a francia bajnoki döntő legértékesebb játékosa, miután aranyéremre vezette az ASVEL-t. A spanyol Gran Canariánál játszó Andrew Albicy-vel kiegészülve ez a trió szervezi a franciák játékát.

 

A két center közül Vincent Poirier most nyert spanyol bajnokságot (és Euroliga-ezüstöt) Hanga Ádám csapattársaként, és ő is megfordult két évig az NBA-ben, az olasz ezüstérmes Virtus Bologna egyik oszlopát, Mouhammadou Jaiteh-t pedig kevéssé kell bemutatni, hiszen Kaposváron is komoly gondjaink voltak vele (15 perc alatt 15 pont, 3 lepattanó, 2 blokk). Louis Labeyrie Montenegróban háttérbe is szorult, de róla is tudjuk a kaposvári mérkőzés óta, hogy mire képes (18 perc alatt 19 pont, 6 pattanó), úgyhogy lesz kire figyelni ezúttal is.

 

A többiek közül Amath M'Baye-t most igazolta le a kétszeres Euroliga-címvédő Anadolu Efes, a rutinos Nicolas Lang és Paul Lacombe kifejezetten jó kezű játékosok (ennek a franciák Montenegróban mutatott 1/15-ös triplázása miatt még lehet jelentősége), Terry Tarpey egy sokoldalú mindenes, Petr Cornelie a G-Liga legjobb lepattanózója volt a magunk mögött hagyott idényben, Yakuba Ouattara pedig egy fizikális kettes, akinek kicsit hullámzó a kinti dobása, de sokszor pontos távolról.

 

 

Andrew Albicy (Gran Canaria CB, Spanyolország)
Petr Cornelie (Denver Nuggets, NBA)
Mouhammadou Jaiteh (Virtus Bologna, Olaszország)
Louis Labeyrie (Valencia BC, Spanyolország)
Paul Lacombe (LDLC ASVEL, Franciaország)
Nicolas Lang (CSP Limoges, Franciaország)
Amath M'Baye (Anadolu Efes, Törökország)
Théo Maledon (Oklahoma City Thunder, NBA)
Elie Okobo (LDLC ASVEL, Franciaország)
Yakuba Ouattara (AS Monaco, Franciaország)
Vincent Poirier (Real Madrid, Spanyolország)
Terry Tarpey (Le Mans BC, Franciaország)

 

 

 

Mivel minden eredményt visznek a csapatok a következő körbe, így mindenkinek fontos az összes találkozó (azokat a válogatottakat leszámítva, amelyek már biztosan kiestek). A franciák a montenegrói vereségükkel (70-69) például lépéshátrányba kerültek az F csoportban még hibátlan Litvániával szemben. Valószínűleg nincs nagy pánik emiatt, de Vincent Collet elmondta a mai mérkőzés felvezetőjében, hogy egyértelműen javítani akarnak, és nem szeretnének újabb botlást. Montenegró nagyszerű helyzetbe került azzal, hogy meglepetést okozott a csoportfavorit franciák ellen, de ahhoz, hogy ebből tényleges előnye legyen (velünk és az F csoport második és harmadikjával szemben), nyernie kell Portugáliában is.

 

 

A litvánok fél lábbal már a világbajnokságon érezhetik magukat, amennyiben ma este 18:30-tól legyőzik a cseheket - ebben az esetben 6-0-t visznek tovább, és akár 3 meccs előnyük is lehet majd az E és F csoport továbbjutóiból alkotott K jelű hatos negyedik helyezettjével szemben. Az F csoport két meccse viszont nemcsak a litvánok, hanem a mieink vb-esélyei szempontjából is érdekesek, hiszen cseh és bosnyák győzelem esetén 3-3-at vinne a két gárda a következő körbe, míg litván és bolgár sikerek esetén egyrészt a 2-3-4. helyeken körbeverés lenne, másrészt az is biztossá válna, hogy akármelyik két együttes kerül tovább Litvánia mellett a következő csoportkörbe, egészen biztosan (legalább) egy győzelem hátrányban lenne mindkét érintett a magyar csapathoz képest.

 

 

Az előzetes esélyek alapján komoly meglepetés lenne, ha Montenegró a franciák legyőzése után elhasalna Portugáliában, az F csoportban viszont bármi lehetséges. A litvánok finoman szólva sem a legerősebb keretükkel szerepelnek jelenleg, de minden litván csapat egységes és jól kosárlabdázik, a csehek, a bosnyákok és a bolgárok viszont az életükért küzdenek az utolsó körben - megjósolhatatlan ezeknek a meccseknek a végkimenetele, de ma estére sokkal tisztább lesz a kép.

 

A mi mérkőzésünkön a papírforma nem mellettünk szól, de emiatt egyáltalán nincs is nyomás a csapaton. Arról olvashattatok már, hogy három helyen változtatott Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány a Portugáliát 69-68-ra legyőző együttesen: Ferencz Csaba, Váradi Benedek és Eilingsfeld János helyére Lukács Norbert, Pongó Marcell és Szabó Zsolt kerültek be a csapatba. Ivkovics harcos játékot ígért, de az is nagyon fontos, hogy mindenkit épségben tudjon hazahozni.