Az idei évadtól Jakab Máté irányítja a 3×3-as felnőtt női válogatottunkat. A külföldön is értékes tapasztalatokat szerző szakemberrel egy hosszú beszélgetésre ült le a Wbasket.hu. Amolyan bemutatkozó interjúra, melyben arra kértük a 3×3-as szövetségi kapitányt, hogy engedjen bővebb betekintést az elveibe, a céljaiba.

Mielőtt rátérnénk a formálódó 3×3-as válogatottra, kérlek röviden foglald össze, hogy miként kerültél vissza a szakágba. Korábban öt éven át voltál stábtag, de 2021 után jellemzően külföldön dolgoztál. Kis érdekesség ehhez kapcsolódva, hogy bár nem FIBA 3×3, de mégis 3×3-as kosárlabda, hogy télen egyedüli magyar edzőként még az Unrivaled világába is belekóstolhattál.

2021-ben, miután nem sikerült kijutni a tokiói olimpiára, kicsit eltávolodtam a sportágtól. Természetesen követtem az eredményeket, de nem folytam bele mélyebben. Egyrészt az elveszített olimpiai selejtező mélyütést jelentett, illetve külföldre mentem és akkor nem csak a 3×3-tól, hanem a magyar kosárlabdától is távolabb kerültem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy tavaly szinte megismétlődött a 2021-es debreceni selejtező.

Amikor a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségétől (MKOSZ) megkaptam a megtisztelő felkérést, még az 5-5 válogatottnál dolgoztam másodedzőként. A selejtező-sorozat lezárásáig szerettem volna várni a döntéssel. Azt követően kereteztük újra ezt a lehetőséget, hogy nem sikerült kvalifikálni a nyári 5-5 Európa-bajnokságra.

Azzal a nem titkolt céllal vágtam bele a feladatba, hogy szeretnénk kijutni a 2028-as Los Angeles-i olimpiára! Az olimpiai torna létszámát 8 csapatról 12-re emelték, így újabb lehetőségek nyíltak. Természetesen ez egy aprólékos és hosszú munka lesz, sok körülménynek kell kedvezően alakulnia, a célunk azonban egyértelmű.

Említetted az 5-5 válogatottat. Mennyire tervezed szorosra fűzni a viszonyt a két szakág között?

Úgy érzem, hogy nagyon jó felállást alakítottunk ki. Az 5-5 válogatottban Völgyi Péter szövetségi kapitány mellett dolgozhatok, a 3×3-ban pedig Magyar Bianka segíti a munkámat, aki egyben az 5-5 Universiade válogatottnak a vezetőedzője. Annak a csapatnak ráadásul a szakmai mentora az idei évtől Völgyi Péter.

Hárman egymás keze alá dolgozunk, így szoros az együttműködés és folyamatos a kommunikáció. Az elvünk az, hogy aki arra érdemes, senkit ne hagyjunk az út szélén.

Mindig megkérdezem a frissen kinevezett kapitányokat a szakmai elképzeléseikről, mert szerintem fontos, hogy a közönség is betekintést nyerjen a mindennapokba. Hogy néz ki a munka a 3×3-as válogatottnál? Mennyire követed a tankönyveket? A külföldi tapasztalataidból van olyan, amit meg tudsz honosítani?

A stábbal próbálunk innovatív edzésmódszereket alkalmazni. Köztük olyanokat, amiket korábbi külföldi egyesületeimnél láttam és sajátítottam el. A nap közepén, 11 és 14 óra között egy hosszú blokkedzéssel készülünk. A WNBA-ben, az NBA-ben és a nyugati nagy bajnokságokban ez egy bevett metódus.

Több olyan területen is sikerült előrébb lépni a 3×3-as válogatottnál, ami korábban hiányzott. Most először immár erőnléti edző is dolgozik a játékosokkal, illetve ki kell emelni a gyakornok edző programot, amire a magyar kosárlabda válogatottaknál eddig nem volt példa.

Végig azt az álláspontot képviseltem a stáb összeállításánál, hogy ilyen nívójú, ilyen szintű játékosokhoz ekkora létszámú szakember gárda dukál.

Ezzel át is térhetünk a keretre. Eddig hat játékost láthattak a szurkolók a két FIBA 3×3 Women’s Series tornánkon. Ők Kiss Virág, Lelik Réka, Mányoky Réka, Molnár-Budácsik Dorka, Papp Dia és Yvonne Turner.

Nagyon boldog vagyok, hogy olyan játékosok köteleződtek el, akik az 5-5-ös válogatott oszlopos tagjai. Ez a 3×3-as szakmai program nívóját, hosszú távú elköteleződéseit jól mutatja.

Hamar belekerültünk a mélyvízbe. A FIBA 3×3 Women’s Series első tornáin komoly játékerőt képviselő csapatokkal találkozhattunk. Amikor először dolgoztam a 3×3-as stábban, akkor a Women’s Series még nem létezett. Úgy építettük fel a programot, hogy a gyengébbtől haladtunk az egyre erősebb tornák felé.

Jelen körülmények között ez nem megvalósítható, hiszen a Women’s Series minden állomása erős. Ez viszont azt is jelenti, hogy minél jobb ellenfelekkel találkozva tudunk fejlődni. Örülök, hogy a szövetség elkötelezett támogatója a 3×3-nak és kereskedelmi csapattal is lehetőségünk nyílik versenyezni.

Amiről most beszéltünk, az a Győr néven szereplő kereskedelmi csapatunk összeállítása. A válogatott keret miként módosul az Eb-selejtezőre és a világbajnokságra, tehát a két júniusi világversenyre?

Erről még korai lenne nyilatkozni. Nem azért, mert titkolózni szeretnék, hanem az alapelvem az, hogy olyan kompetitív közeget teremtsünk az edzéseken, hogy minden egyes pozícióért harcoljanak a játékosok.

Senkinek nincs garantált helye, mindenki tiszta lappal indul, de szem előtt tartjuk azt is, hogy minél több játékost próbáljunk ki. Az első és egyben az utolsó év az idei, amit a kísérletezésre és a próbálgatásra fel tudunk használni.

Vannak már elköteleződések játékosoktól akár egészen 2028-ig? Egyáltalán melyik elvnek vagy a híve, a kiemelésnek vagy a párhuzamos 5-5 és 3×3 karriereknek? A riválisokat nézve mindkettőre van példa.

Az vallom, hogy a legjobb cégér a jó munka. Magyar Bianka személyében egy rendkívül ambiciózus és progresszív gondolkodású kollégát ismertem meg. Mindent megteszünk, hogy a 3×3-as program vonzó legyen a játékosoknak. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a női kosárlabdában kicsi a merítés és az eredményes szereplés érdekében megfelelő minőségű játékosokra van szükség.

Mi is keressük a megfelelő modellt, hogy melyik a célravezetőbb: a teljes elköteleződés vagy az ugrálás a két szakág között. Ez a nyár meg fogja adni a választ, hogy melyik irányba induljunk. Nincs egy egyértelmű minta erre. Abban hiszek, hogy a saját identitásunkat kell kialakítani.

Most nagyon előre szaladtunk, ugorjunk vissza a jelenbe, hogy néz ki a következő időszak?

A legfontosabb időszakot kezdtük kedden a felkészülésben. A harmadik és a negyedik héten szeretnénk a csúcsra járatni a csapatot. A harmadik hetet szerencsére végig tudjuk dolgozni. A hétvégén Szlovákiában nemzetközi tornán veszünk részt. Ezt követően fordulunk rá az Eb-selejtezőre, amire június 7-én és 8-án kerül sor Bukarestben. Ezért ezt jelöltük meg a nyáron a legfontosabb időszaknak.

A selejtezőt követő hétvégén Bécsben lépünk pályára FIBA 3×3 Women’s Series tornán, majd a világbajnokság következik. Ezzel zárul a júniusi program. Júliusban teljes pihenő jön, hiszen a játékosok egy része tavaly július 1-én kezdte a felkészülést a ruandai 5-5 világbajnoki előselejtezőre. Ez azt jelenti, hogy ők már 12 hónapja dolgoznak. Ennek megfelelően szükségük van a megfelelő regenerálódási időre.

Lépésről lépésre haladunk. Augusztusban újra találkozunk, ott két Women’s Series van tervben. Debrecenben természetesen ott leszünk és előtte várhatóan az azerbajdzsáni állomásra megyünk. Sikeres kvalifikáció esetén pedig szeptember elején az Európa-bajnoksággal zárnánk a szezont.

Hogyan tudnád összefoglalni a szakmai hitvallásodat?

Amikor megérkeztem az amszterdami vagy a marseille-i elképesztően profi torna helyszínére, mindkét alkalommal felidéztem, hogy 2016-ban Szlovákiában az első felkészülési tornánkon egy lakótelepen két egymás melletti betonpályán játszottunk a cseh és a szlovák válogatottal. Ami fejlődés terén ebben a sportágban történt, példátlan és abszolút rászolgált arra a 3×3-ra, hogy olimpiai sportág legyen.

Azóta is töretlenül haladunk előre. Nekünk ebből egyetlen tanulságot kell leszűrni, hogy ami tegnap elég volt, az ma nem elég. Nem ringathatjuk magunkat abba, hogy amit ekkor vagy akkor eredményesen csináltunk, az most is elég lesz. Megváltozott a játék, nagyon sok nemzet felismerte a 3×3-ban a potenciált. Komoly stratégiát dolgoztak ki és ezek mögé nemzeti szövetségek teljes mellszélességgel odaálltak. Hatalmas financiális hátteret biztosítva.

Oda tudok visszakanyarodni, amit korábban mondtam: ami tegnap elég volt, az ma nem elég. Ez olyan szemlélet, melyet nem csak a saját filozófiámként vallok, de reményeim szerint a válogatottunkat rendező elvként járja majd körül.