Alig fél óra telhetett el Udinében a harmadik helyről döntő mérkőzés után, amikor a friss bronzérmes U18-as magyar lány válogatott már visszabuszozott a szállodába. Siettek, egy gyors vacsora után jelenésük volt a csarnokban, hiszen annyi hét kőkemény munkájának legszebb pillanata, az éremátadás még várt rájuk. Na meg már csak azért is igyekeztek Angyalék, mert Völgyi Péter, a csapat vezetőedzője az öltözőben azt mondta: már csak egyetlen vágya van, hogy lássa lányait, amint átveszik az érmeket. Ők pedig ebben is meg akartak felelni mesterüknek. A láthatóan mázsás lelki súlytól megszabaduló szakemberrel ezt a rövid szünetet kihasználva beszélgettünk.

- Két világverseny, igen kemény négy hét áll mögöttetek. Miként bírta ezt ilyen jól a csapat?

- Ha a felkészülést is ideveszem, akkor nyolc hétnyi kőkemény munkáról beszélünk. Persze fizikális része is van az egésznek, de szerintem ezt a legnehezebb fejben volt követni. Az a hatalmas mennyiségű információ, meccsek előtti videózás, az ellenfélről összeállított adatok, ellenfél egyéni elemzése, amit Iványi Dalmával és Gáspár Dáviddal naponta a lányok elé raktunk, önmagában komoly koncentrációt követelt a játékosoktól. Emberfeletti munkát végzett a csapat, ezúton is köszönöm nekik, hogy ennyire jól reagáltak minden kérésünkre.

- Amikor még a felkészülés előtt dönteni kellett a két világversenyről, arról, hogy a riválisokhoz hasonlóan mi is két külön gárdával indulunk a vébén és az Eb-n, vagy lényegében ugyanaz a gárda szerepel, miért az utóbbit választottátok?

- Egyrészt nálunk a 2000-es korosztály nem annyira erős, mint a 2001-es, másrészt ez a csapat tavaly is úgy csinálta végig a nyarat, hogy Európa-bajnokságot és ifjúsági olimpiát játszott egymás után. Tehát volt tapasztalatuk is a hosszabb versenyidőszakban.

- Megleptek-e valamiben a lányok? Volt-e olyan része a közös munkának, amiben mondjuk jobban teljesített a csapat?

- Volt bizony, mégpedig a védekezés. Ezek a játékosok elsősorban pontszerzők a saját csapatukban, így megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ebben a játékelemben is ennyire jók leszünk.

- A világbajnokság vagy az Európa-bajnokság volt a nehezebb?

- A világbajnokságon volt két nagyon kiemelkedő csapat, akiket tulajdonképpen megszorítani is rendkívül nehéz volt, ők a franciák és az amerikaiak voltak, s bár akadtak nagyon kemény csapatok, de összességében nézve heterogénebb volt a torna összetétele. Az Eb ennél sokkal kiegyensúlyozottabb, itt nem volt toronymagas favorit. Az sem lett volna egyáltalán meglepetés, ha az 5-8. helyért játszó csapatok kerülnek a négybe, a négyben lévők pedig a helyükre. A bronzérmünk és a negyedik helyünk mindezek fényében nagyon örömteli, hiszen végig magas szinten tudtunk teljesíteni, ez pedig sokat mutat a csapat erejéből.

- A közvélemény már látja maga előtt a jövő nagy magyar válogatottját, s mi tagadás, van is ok az optimizmusra. Mennyire tudnák megállni a helyüket ezek a lányok a felnőtt válogatottban?

- Most még semennyire, de ez teljesen normális. Ezekre a játékosokra most a felnőtt A-csoport vár, ott kell először bizonyítaniuk. Nyilván mi is figyeljük, hogy ki mennyire fejlődik a klubjában, de ne feledjük, a csapat még nagyon fiatal, jövőre is csak U18-asok lesznek! Azt gondolom, hat-hét játékos néhány év múlva ott kopogtathat a felnőtt válogatott kapuján.

- Kivívtátok a szereplés jogát a világbajnokságra, úgyhogy jövő nyáron ismét kettős terhelésre készülhettek.

- Most mondhatnám, hogy megszoktuk, de ez tényleg más lesz kicsit, mint az idei volt. Ugyanis idén a világbajnokságon számítana ez a csapat fiatalnak, nem a kontinenstornán. Le kell majd ülnünk, s átbeszélnünk a jövő nyári versenyeztetést.


Fotó - fiba.basketball