Vasárnap ért véget Miskolcon a Nemzeti Leány Junior korosztály döntője, amely a Vasas győzelmével zárult. A tornát rendező DVTK Akadémia a negyedik helyen végzett, egy helyet javítva egy évvel korábbi helyezésén - ennek apropóján beszélgettünk a legjobb hazai játékosnak járó különdíj gazdájával, a korosztályos válogatott irányítóval, Halász Zsófiával.

 

- Hány évesen kezdtél el kosarazni, és kinek a hatására?  

 Hatéves koromban kezdtem el kosárlabdázni, amikor általános iskolába mentem. A testnevelő tanárnőnk hívott, és rögtön nagyon megszerettem a sportot, nem nagyon akartam otthagyni, mindig azt vártam, mikor mehetek már kosarazni.

 

- Hogyan értékelnéd ezt a negyedik helyezést?

 Mindenféleképpen előrelépés számunkra, tavaly az ötödik helyen végeztünk a korosztályban. Az edzőink büszkék ránk, mert rengeteget fejlődtünk, de érzésem szerint az ellenfél nem volt jobb csapat a bronzmeccsen, úgy éreztük, nyerhetünk. A második negyedben volt egy nagyobb előnyünk, talán akkor kellett volna kicsit jobban ellépni, hogy nyugodtabban kezdhettük a második félidőt. Nem sikerült, de ennek ellenére büszke vagyok a csapatomra - az egész mérkőzésen küzdöttünk, egy percre sem adtuk fel. Sajnos a teljesítményünk csak ennyire volt elég, de ebből is sokat tanultunk, legközelebb megpróbálunk a végjátékban jobban koncentrálni.

 

- Milyen játékstílus fekszik a legjobban neked? A futós, gyors játék, vagy a felállt védelem elleni, lassabb támadások?

Mindkét típus beletartozik a kosárlabdába, ez a meccstől függ, mikor kell rohanni, és mikor kell nyugodtan, hosszan játszani. De úgy gondolom, mindkét stílusban tudom érvényesíteni a gyorsaságomat, helyzetet teremteni akár magamnak, akár a csapattársaimnak.

 

- A torna négy mérkőzésén 13.3 pontot, 3.5 lepattanót és 2.3 gólpasszt átlagoltál. Volt meccsenként 6 kiharcolt faultod, de 4 eladott labdád is. Összesen 8 triplát szórtál be, 36.4%-os pontossággal, ami remek – a duplák viszont csak 30.6%-kal estek be. Mely számokkal vagy elégedett, melyekkel nem, és érzésed szerint miben kellene elsősorban előrelépned a következő időszakban?

A dobott pont nem minden, mert van olyan nap, amikor úgymond „bedeszkázzák a gyűrűt”. Az edzőm, Magyar Gergely mindig azt mondja nekünk, hogy a helyzetet mindig el kell vállalni, gátlás nélkül el kell dobni. De mint irányító, én elégedett vagyok ezzel a számmal. A kiharcolt faultok mindig magasak voltak eddigi statisztikámban, mert dinamikus, lendületes vagyok. Elsősorban a dobásaimon szeretnék javítani, mert NB I-ben úgy gondolom, ez nem lesz elég – erre fogok koncentrálni  az elkövetkezendő időszakban.

 

- A Junior korosztályban ez volt az utolsó versenyed. Miskolcon képzeled el a folytatást? Az iskola és a sport megfér egymás mellett?

Igen, mindenféleképpen itt szeretnék maradni. Már megkeresett Szabó Tamás (ügyvezető – a szerk.), hogy számítanak rám a jövőre nézve, és elképzelésink találkoztak, hiszen én is úgy gondoltam, hogy itt szeretném megállni a helyem. Idén fogok érettségizni, a Miskolci Egyetem gyógytornász szakára jelentkeztem. Nekem mindig a kosár volt az első, csak utána a tanulás, de meg tudom állni a helyem az iskolában is.

 

- Mely csapattársaddal játszanál együtt a felnőtt mezőnyben is? Esetleg az ellenfelek közül van valaki, akit szívesen látnál csapattársként a későbbiekben?

Vannak olyan játékosok, akik már most NB I-es kerettagok. Én Kiss Angelikát emelném ki, ő az egész szezon során nagyon sokat segített nekem. Sokat köszönhetek neki, úgyhogy remélem, jövőre kipróbálhatom magam a felnőtt mezőnyben, és ott is együtt tudok majd játszani vele. A nyár folyamán volt szerencsém a 3x3 Fast Track programjában részt venni, ott sok játékossal megismerkedtem. Tóth Orsolyát emelném ki, nagyon pozitív csalódás volt ő számomra, nem olyannak képzeltem, mint amilyen valójában. Vele akármikor játszanék akár egy csapatban is.   

 

- Ki a kedvenc játékosod a jelenlegi felnőtt női kosárválogatottból, és miért?

 A kedvencem Studer Ágnes, mert ilyen fiatalon nem sok játékos tudott megmutatkozni a felnőtt válogatottban. Ugyanazon a poszton játszunk, figyelem is a játékát, mit hogyan csinál. Próbálok tanulni tőle, és remélem, egyszer leszek olyan játékos, mint ő.

 

- Ki az a játékos a DVTK felnőtt csapatából, akitől szívesen vennéd, ha jövőre mentorálna? Megtanítana pár trükköt, a profi szemlélet elsajátítását…

Egyértelműen Nagy Dorci. Nagyon csodálom és tisztelem őt. Studer Ágihoz hasonlóan vele is egy poszton játszunk, remélem, jövőre együtt edzhetünk, és tanulhatok tőle.  

 

- Követed a férfi bajnokságokat, vagy esetleg az NBA-t? Van kedvenc csapatod, játékosod?

 A férfi kosárlabda szerintem teljesen más, mint a női, főleg NBA szinten. De természetesen van kedvenc csapatom, a Golden State Warriors. Szerintem Stephen Curry az a játékos, akit nem lehet leutánozni.

 

- Hogy állsz az egyéb sportokkal? Ha nem kosaraznál, milyen sportot űznél szívesen?

Nézek más sportokat is, főleg olyanokat, amik klubon belül vannak. Ebből az egyik a jégkorong, amit nagyon megszerettem, sok meccsre járok ki. Csak gratulálni tudok a Jegesmedvéknek a teljesítményükhöz (a miskolci jégkorongosok 2015-ben, 16-ban és 17-ben is megnyerték a MOL Ligát, 2018-ban pedig kupagyőztesek – a szerk.)! Nekem személy szerint csak a kosárlabdára van időm, de amikor pihenőt kapunk, és jó idő van, akkor elmegyek futni, mert nagyon szeretek. Az iskola sok versenyre visz el, amiben még eredményesnek érzem magam, az az atlétika. De ha más sportágat kellene választanom, biztos, hogy csapatsportágat választanék.  

 

- Edzősködnél-e egy nap, érdekel-e ezen része a kosárlabdának? Fiatalokkal, vagy felnőttekkel dolgoznál szívesebben?

 Nem lennék jó edző, nem tudnám elvégezni azt a munkát, amit ők csinálnak – nem csak arról szól az edzősködés, hogy megtartják az edzést, sok más is kell hozzá. De ha választanom kellene, inkább felnőttekkel dolgoznék, mert magamból kiindulva a fiatalokkal nem lehet könnyű.

 

- Ha nem kosármezben látjuk Halász Zsófit, mit csinál szívesen a civil életben?

Sokszor járok el a barátnőimmel ebédelni vagy kávézni, esetleg esténként beülni valahova vacsorázni. Néha egy kis bulit is megengedünk magunknak, de természetesen csak mértékkel. Sok időt töltök családommal, főképp édesanyámmal. A szüleim elváltak, a testvérem Pestre jár egyetemre, úgyhogy ketten élünk együtt anyával. Sok közös programot csinálunk, és ez remélem, nem fog változni soha.