A nyár elején még arról beszélgettünk Váradi Attilával, milyen nehéz a játékosoknak a vizsgákat és az edzéseket összeegyeztetni, a Romániában megrendezett B-divíziós Európa-bajnokságon viszont már bronzérmet ünnepelhetett az U20-as fiúválogatott. Utóbbi azt jelenti, hogy jövőre az A-divízióban szerepel a korosztály. A válogatott vezetőedzőjét azonban nem csak erről kérdeztük.

Gondolta volna a nyár elején, hogy ilyen szép lesz a vége?

Nem ilyesmiben gondolkodtam, csak szerettük volna elvégezni a kitűzött munkát, és szerettem volna olyan játékosokat összegyűjteni, akik nagyon sokat dolgoznak ezért.

Sikerült.

Azt ugyan nem mertük kimondani, hogy reménykedünk a feljutásban, de szerettünk volna ott lenni a végelszámolásnál. Olyan célra van szükség, ami nem helyezést fogalmaz meg, hanem kijelöli, hogy milyen utat járjunk végig, és ha ez sikerül, abból nagyon szép eredmény kerekedhet.

Melyik volt a nyár legszebb pillanata?

Az első, boldogsággal teli élmény az volt, amikor az érettségi és egyéb vizsgák, a rengeteg program mellett a játékosok mindent elkövettek azért, hogy részt tudjanak venni a közös felkészülésben. Vizsgákat hoztak előre, átszervezték a menetrendjüket, és az is legfeljebb csak egy napot hiányzott, aki érettségizett. Úgy éreztem, ezek után mindegy, hol végzünk, mert a játékosok mindent megtettek a siker érdekében.

Mire lehet képes a társaság fiatalabb része a mostani U18-asok közül „kiöregedőkkel” kiegészülve az A-divízióban?

Rengeteg tehetséges és ügyes játékosunk van, és a feladat jövőre is hasonló lesz. Az A-csoport légköre viszont egész más: ott folyamatosan olyan ellenfelek ellen kell majd teljesíteni, mint amilyenek a B-divízióban a legjobbaknak számítottak.

Edzőként mennyire könnyű kezelni egy U20-as csapat esetében azt, hogy a játékosok már nem gyerekek, de azért még nem is teljesen felnőttek?

Ez egyénenként is változó, de azt hiszem, valahol mi, edzők úgy érezzük, hogy gyerekebbek, mint valójában, így túlságosan irányítani akarjuk őket, ők viszont úgy gondolják, hogy ennél sokkal felnőttebbek. Nem volt könnyű megtalálni ezt a határvonalat, de szerencsére elfogadták, hogy az élet bizonyos területein még szükségük van támaszra, és éltek is vele.

Általánosságban elmondható, hogy ezek a játékosok javarészt a felnőtt keretet erősítik klubjaikban?

Igen, mindössze egy-két játékos van, aki még nem, de ők meg elit utánpótlás-csapatokban nevelkednek. Az U20-as a felnőtt válogatott előszobája, a csapat felkészülése, stílusa és játékfelfogása már arra kell hasonlítson – ez az első komoly lépés.

Magasságban hogy állunk a mezőnyhöz képest?

Kifejezetten a magas szerkezetű csapatok közé tartozunk; nem mindenki rendelkezik ilyen magas játékosokkal. Nem is emlékszem, mikor volt legutóbb ilyen jó szerkezetű csapatunk.