Tervek, esélyek, lehetőségek
2011. szeptember 6. | 16:21
– Főtitkár úr, kezdjük a legaktuálisabb témával: ez a nyár – a felnőtt válogatottak szempontjából – nem sikerült valami fényesre.
– Sajnos ez így van. Az, hogy egyik csapatunknak sem sikerült az Eb-pótkvalifikáció, egyértelműen csalódást jelent. Szeptember 5-én összeül a Szakmai Bizottság és értékelni fogja a szakmai stábok munkáját. Szeptember 9-én – pénteken – pedig a bizottság jelentését az Elnökség fogja megvitatni.
– Hogyan értékeli az utánpótlás válogatottak nyári teljesítményét?
– A korábbi évekhez hasonló eredmények születtek az utánpótlás Európa-bajnokságokon. Öröm, hogy továbbra is van egy A divíziós csapatunk. Fontos látni, hogy az utóbbi évek tendenciája tartósnak tűnik, azaz az U16-os csapataink vannak a legközelebb az élmezőnyhöz és az U20-as csapatok pedig sajnos lassan csúsznak vissza.
A csapateredmények mellett figyelnünk kell a válogatott játékosok egyéni fejlődésére is, hiszen közülük kerülhetnek majd ki felnőtt szinten nemzetközileg jegyzett játékosok.
– Idén, 1991 után volt magyar férfi csapatunk az Universiadén is. Siker vagy kudarc a szereplésük?
– Már az nagyon komoly siker, hogy ott lehettünk a sencseni tornán. Az Universiade is a képzésünkön átesők minden baját – főleg gyorsaságban – megmutatta, minden földrész csapata ellen. Viszont napról napra sikerült gyorsulni és felvenni a nemzetközi ritmust.
Az egyetemi korosztályt (23 éves korig) szeretnénk kiemelten kezelni, hiszen a világon a kosárlabda a legnépszerűbb sportág az egyetemisták körében. Sencsenben teltházas, magas színvonalú meccseket játszottak a csapatok, ez a jó irány és szerencsére a MEFS vezetői is nagyon támogatják, hogy legyen itthon komoly egyetemi bajnokság.
– Ön miben látja a magyar utánpótlás problémáit?
– Az alapképzésünk túlságosan eredménycentrikus. Emellett szélesebb bázis, több gyerek és jobb alapok kellenek.
A legnehezebb helyzetben a 14-18 év közötti korosztály van. Itt a – korosztálynak! –megfelelő képzés elmarad. Nem tartom jó iránynak azt, hogy sokan magasabb korosztályban játszanak – olyan, mintha középiskolásokat ültetnénk egyetemi padba! – csak a kiugró tehetségeknek segít, ha az idősebbekkel, esetleg a felnőttekkel készülhetnek.
– Mi lehet a megoldás?
– A csapatokat szeretnénk szisztematikusabb munkára, komolyabb erőkifejtésre késztetni: új kiemelt bajnokságok (U18 fiú és U16 leány – ők egész évben versenyeznek majd és jó hír, hogy a selejtezőkre idén sokan jelentkeztek, így jövőre szinte biztos, hogy bővítenünk kell), új lebonyolítási rendszerek és döntők.
Az utánpótlás válogatottak számára több évközi felkészülést és nemzetközi mérkőzést kell szervezni ahhoz, hogy az Eb-ken jól teljesítsenek. Most olyan, mintha 10 hónap termálvíz után ugranának be a versenymedencébe a nyáron.
A magyar utánpótlás játékosok kondicionális képességei messze elmaradnak az élmezőnytől, ezért a „magyar sebesség“ is a leglassabbak közé tartozik. A lassan, pontatlanul végrehajtott technika és taktika pedig semmit sem ér az atlétikusabb ellenfelek ellen. Emiatt került be az utánpótlás versenyrendszerbe és a naptárba a „védett idő“ a kondicionális felkészülésre.
– Mit várhat a magyar utánpólás és a magyar kosárlabda a TAO-tól?
– Ez egy nagy lehetőség, de csak akkor, ha komoly szakmai munkával párosul. Nem a TAO-pénzek maximalizálása a cél, hanem a több és jobb kosárlabdázó képzéséhez szükséges források megteremtése.
A több pénz a korábbi struktúrában nem segít, csak elfolyik. Ezért aztán szigorúan az „Új Pályán“ stratégia két célját segítő programok kaphatnak támogatást (népszerűsítés–nemzetközi versenyképesség javítása).
Az MKOSZ most dolgozza ki az utánpótlás akadémiák akkreditációját. Az számíthat komolyabb támogatásra, aki a „Neveljünk kosarasokat!“ program alapján, nemzetközi szintű játékosokat képez.
Lehetőség szerint koncentrálni kell a forrásokat – ahogy hasonló kis országokban, mint Szlovénia és Litvánia – a legjobb edzőknek, tehetségeknek, pénznek egy helyre kell kerülnie.
Az „Új pályán“ stratégia 1. pontja valósult meg ebben a fél évben, a szövetség most lett képes végrehajtani azokat a változásokat, amik más – megfelelő – irányban indítják el a sportágat Magyarországon.