A nemrég befejeződött lengyelországi Női Európa-bajnokság magyar főkomiszárjával beszélgettünk.

– Milyen volt a az Eb első számú komiszárjának lenni?

– Megtisztelő feladat volt, amely jó érzésekkel töltött el, de rengeteg problémával, munkával járt. Összeségében szerintem jól dolgoztunk, mivel egyetlen mérkőzés sem a játékvezetőkön múlott, ami így visszanézve egy lényeges szempont. A legfontosabb persze, hogy nyert a jobbik csapat, vagyis az oroszok.

Az kicsit furcsa volt, hogy minden éjszaka hajnali 1-ig kellett dolgoznunk, mivel a meccsek után értékeltük a napot, majd nekem össze kellett raknom és ki kellett küldenem a következő nap beosztását is.

– A főkomiszár szempontjából ez egy nehéz torna volt?

– Egyáltalán nem. Persze itt a rutin nem lett volna elegendő, végig koncentrálni kellett, hiszen az európai kosárlabdázás csúcseseményén dolgoztam. Két csoportot kellett felügyelnem és a nemzetközi szövetség is kiemelt figyelmet fordít a felnőtt kontinenstornákra.

Egyetlen komolyabb reklamáció volt csupán: a görögök nehezen viselték, amikor kiestek. A többi meccs rendben volt.

– Láttuk a mérkőzéseket, amelyeken a legfeltűnőbb a kevés néző volt. Mi volt az Eb nemzetközi visszhangja?

– Az egész Európa-bajnokság legnagyobb problémája a nézők hiánya volt. A lengyelek úgy választották ki a helyszíneket, hogy azok a városok rendezhettek meccseket, ahol komolyan be tudtak szállni a költségekbe. A három rendező város komoly anyagi áldozatot vállalt, ám a sportcsarnokok mindenhol 10 ezer férőhelyesnél nagyobbak voltak, amit képtelenség volt megtölteni női kosárlabdával.

Az üres lelátók nem tettek jót a sportág megítélésének. Amíg a lengyelek versenyben voltak, addig az ő meccseiken csak-csak volt 3-4000 néző, de a másik két helyszínen az elődöntők és a döntő kivételével kongtak a csarnokok az ürességtől.

– Most a megérdemelt pihenés következik?

– Igen, 10 napra szabadságra megyek, de mivel július 15-én lejárt a nevezési határideje a magyar bajnokságnak a munka nem áll meg, a kollégáim már javában dolgozzák fel a beérkezett dokumentumokat, aztán 22-én én is beszállok a bajnokság előkészítésébe és az átigazolások intézésébe, mivel ez is hozzám fog tartozni.

– Tegyünk egy kis kitérőt. Megvolt a női Euroliga sorsolása. Ön szerint milyen csoportokba került a Sopron és a Győr?

– Kint az Európa-bajnokságon is téma volt a FIBA Europe főtitkárával, hogy jó lenne, ha két magyar csapat indulna idén is a legrangosabb női kupasorozatban. Nagyon örülök, hogy a Győr elvállalta az indulást.

A sorsolást látva kimondhatjuk, hogy a győriek a legkeményebb csoportba kerültek, ez a szezon igazi tanulóév lesz a számukra. Remélem, hogy helyt tudnak majd állni és főleg hazai pályán szép győzelmekre is képesek lehetnek.

A Sopron csoportjából a Fenerbahce emelkedik ki, de a többiekkel szerintem a magyar csapat fel tudja venni a versenyt, igaz a címvédő Salamanca erejét pillanatnyilag nagyon nehéz megjósolni.

Jó lenne, ha a csoportból legalább a Sopron tovább tudna jutni és én a Final8 elérését sem tartom lehetetlennek a számukra.

– A 2015-ös Női Európa-bajnokságra Magyarország is kandidálni fog. Szóba került ez Lengyelországban?

–  Természetesen. A nemzetközi szövetségben nagyon „naprakészek“ a magyarországi történésekkel kapcsolatban. Másik öt ország is szeretne 4 év múlva Eb-t rendezni, tehát a helyzet nem egyszerű, de nem is vagyunk esélytelenek! A nevezési határidők szorítanak minket, de mindent megteszünk a sikeres kandidálásért.

Azt persze nem lehet megígérni, hogy biztosan mi kapjuk a rendezést, mert a 2016-os riói Olimpia miatt a 2015-ös Európa-bajnokság kiemelten fontos (az első helyezett már kijut az ötkarikás játékokra, a 2-5. helyezettek pedig ott lehetnek az olimpiai kvalifikációs tornán). Izrael, Szerbia, Litvánia és Fehéroroszország közösen és Spanyolország jelezte a rendezési szándékát, tehát komoly riválisaink vannak.

– Milyen nemzetközi feladatok várnak Bodrogváry Ivánra a közeljövőben?

– Annyit tudok, hogy szeptember 14-18. között Litvániába kell utaznom a férfi Európa-bajnokság végjátékára, a többi majd kialakul...