A magyar női kosárlabda-válogatott Japán legyőzésével bejutott a berlini világbajnokság negyeddöntőjébe, ahol az USA vár a mieinkre. Az amerikai női kosárlabda közel fél évszázada messze kiemelkedik a mezőnyből - lássuk, kikkel is találkozunk holnap 11:30-tól.

 

 

 

 

Az amerikai női kosárlabda múltjáról írtunk már részben a világbajnokság előtti felvezetőnkben, hiszen a vb-k történetét leginkább ők formálták - az első két tornát ők nyerték. Az 1959-es világbajnokságtól visszaléptek, majd jött egy negyedik, egy 11. és két nyolcadik hely 1975-ig. Az első olimpiai tornán, 1976-ban még szintén "csak" a második hely jött össze az USA-nak, amit azonban 1979 óta csinálnak, az minden csapatsportot véve páratlan.

 

 

Az 1979-es vb óta ugyanis 23 nagy világversenyen indultak (11 olimpia, 12 világbajnokság), és ezeken összesen 6 vereséget szenvedtek. Hatot. Az 1980-as, moszkvai ötkarikás játékokon nem voltak ott, de azóta egyetlen egyetlen egyszer kaptak ki olimpián, 1992-ben a Független Államok Közössége győzte le őket az elődöntőben - Barcelonában bronzérmet szereztek, emellett van 10 aranyuk. A vb-ken 1979-ben győztek újra - 22 évvel az ezt megelőző, 1957-es sikerük után. Aztán 1983-ban még alulmaradtak az akkor még bámulatos szovjet csapat ellen (ezüstérmet szereztek azon a tornán), azóta viszont nyolc arany és két bronz a mérlegük. Ahogy a felvezetőben már írtuk: 1994-ben, Ausztráliában Brazília, 2006-ban, Brazíliában pedig Oroszország tudta két vállra fektetni az amerikai gárdát, mindkét alkalommal az elődöntő jelentette a végállomást.

 

20 éve, 2006 óta nem kaptak ki vb-n vagy olimpián - jelenleg 68 meccses győzelmi sorozatban vannak a két nagy tornán.

 

 

 

 

A mieink már háromszor találkoztak az USA-val női világbajnokságon. Az 1957-es összecsapásról a vb előtti felvezetőben bővebb információkat is olvashattatok. Akkor 51-46-ra kaptunk ki, 1975-ben pedig az alsóházi körmérkőzések során maradtunk alul (55-78). 1986-ban megint összefutott egymással a két együttes, ekkor a csoportkörben, és ezúttal 78-63-ra győzött az USA.

 

 

 

 

A 2025-ös Amerika-bajnokság győzteseiként természetesen már tavaly kvalifikálták magukat az idei vb-re. Azért márciusban 5-0-lal lehozták a Puerto Rico-i selejtező csoportot, a spanyolok elleni 84-70-es siker messze a legszorosabb mérkőzésük volt azon a tornán.

 

 

A világbajnokságon is hibátlanok eddig. Kína ellen nagyon sima sikerrel kezdtek (94-61), és az utolsó fordulóban Csehországot is könnyedén intézték el (105-64). A kettő között viszont volt egy Olaszország elleni, kifejezetten küzdelmes találkozó, ahol Zandalassiniék nagyon közel voltak a bravúrhoz (52-55). Azon a meccsen a támadójátékuk csődöt mondott (1/12 tripla, 15/44 dupla), és a palánk alatt sem tudtak semmilyen fölényt kialakítani, de így sem szakadt meg a veretlenségi sorozatuk.

 

 

 

 

Szövetségi kapitányuk az egykori kiváló irányító, Kara Lawson. A 45 esztendős szakember 2005-ben WNBA bajnok volt játékosként a Sacramento Monarchs-szal, két évvel később volt All-Star, és egészen 2015-ig volt aktív kosaras. 2019-ben a Boston Celtics segédedzője volt egy évig, majd 2020-tól a Duke Egyetem női csapatát irányítja. A tokiói ötkarikás játékokon aranyérmet nyert az amerikai 3x3 válogatott edzőjeként, majd 2024-ben nevezték ki az 5-5-ös válogatott segédedzőjének, tavaly szeptemberben vette át a vezetőedzői feladatokat.

 

 

Két olyan név is van az amerikaiak csapatában, akikkel nemcsak a kosárszeretők találkozhattak az elmúlt években: Caitlin Clark és Angel Reese sok-sok különböző okból, de rengeteget szerepelnek a közösségi médiában. A Clark-jelenséget és Reese-t külön-külön, valamint kettejük párosát együtt vizsgálva sem csak a sportszakmai szempontok kerülnek elő a legtöbbször, de szorítkozzunk ezúttal csak a kosárlabdára. Egyidősek, mindketten 24 évesek, és már az egyetemen elkezdődött közöttük a rivalizálás: 2023-ban Reese az LSU-val legyőzte Clarkot és az Iowát az NCAA döntőben. Clark egy év múlva újra bejutott csapatával a fináléba, de megint kikapott. Mindkét évben őt választották azonban az Év Egyetemi Játékosának, és első helyen vitte el az Indiana Fever a 2024-es WNBA drafton - Reese a 7. helyen kelt el ugyanabban az évben, a Chicago Sky-hoz került.

 

Clark korábban nem (igazán) látott figyelmet és népszerűséget hozott az amerikai női kosárlabdázásnak - minden idők legponterősebb női egyetemi játékosa a kosárszerzés mellett a többiek kiszolgálásában is jeleskedik, távoli triplái miatt játékát sokszor állítják párhuzamba Steph Curry-ével. Három év alatt háromszor lett All-Star a WNBA-ben, egyszer a liga legjobb ötösébe is beválasztották, és a statisztikákkal, eredményekkel nem is igazán írható le, milyen kultusza van. Reese másról híres - csak a pályán mutatott teljesítményére koncentrálva mindkét eddig befejezett profi évében ő volt a liga legjobb lepattanózója, újoncként rögtön WNBA rekorddal (13.1). Nem tartozik a leghatékonyabb pontszerzők közé, de eddig ezen a vb-n ezzel sincs gondja (8.7 pont, 57.1% dupla, 6.0 lepattanó átlag 17 perc alatt). Clarknak eddig nem igazán sült a keze (25.0% tripla átlag 5.3 kísérlettel), viszont nem egy egydimenziós shooter, ezt most is bizonyítja (8.0 pont, 2.7 lepattanó, 6.3 gólpassz). Ami nincs egyiküknek sem egyelőre, az profi szinten klubcsapattal bajnoki cím... ezt a részt más hozza az amerikai együttesbe.

 

 

Ha csak az elért eredményeket nézzük, Breanna Stewartot meg sem közelíti senki ebből a keretből, ő minden idők egyik legsikeresebb női kosarasa - most is a csapat legjobbja (10.3 pont, 8.3 lepattanó, 3.0 gólpassz, 18.0 VAL alig több mint 20 perc játékidő alatt), és neve egybeforrt a győzelemmel. Négy egyetemi éve alatt négyszer volt bajnok, mind a négyszer az NCAA torna legkiemelkedőbb játékosának választották, háromszor pedig a szezon legjóbbjának is őt jelölték. A 32 esztendős erőcsatár 2016-ban természetesen 1/1 volt a WNBA drafton, majd 2018-ban és 2020-ban is bajnoki címet nyert a Seattle Stormmal - mindkétszer döntő MVP, 2018-ban alapszakasz MVP is volt. 2023-ban igazolt a New York Liberty-hez, ahol azonnal MVP lett, 2024-ben pedig újfent bajnok. Háromszoros olimpiai és háromszoros világbajnok, 2018-ban a vb-n, 2021-ben pedig a tokiói ötkarikás játékokon volt a torna legértékesebb játékosa. Mindemellett volt egyszer a Jekatyerinburggal, kétszer pedig a Fenerbahcével Euroliga-győztes két döntő MVP és egy szezon MVP címmel - maga a (közel sem teljes) felsorolás hossza érzékelteti, hogy kiről van szó.

 

Mindezek mellett válogatottbeli csapattársával, Napheesa Collierrel együtt ő alapította az Unrivaled nevű amerikai 3x3 bajnokságot - korábban egy évig játszottak együtt a UConn egyetemen, Collier három évvel fiatalabb Stewartnál. Collier szintén Euroliga-győztes a Fenerrel (2024), és kifejezetten jó védő: az előző három évben a WNBA legjobban védekező ötösébe választották, 2024-ben ő lett az Év Védője, nem mellesleg jelenleg is Juhász Dorka csapattársa a Minnesota Lynxnél. Egyelőre nem róla szól a torna (7.3 pont, 4.3 lepattanó), de a legnagyobb sztárok közé tartozik.

 

 

Ahogy egy másik UConn-nevelés, Paige Bueckers is, aki Juhász Dorkának az egyetemen volt két évig a csapattársa. A 24 esztendős irányító 2025-ben bajnoki címre vezette egyetemi csapatát, majd 1/1 volt a drafton, a Dallas Wings kiválósága - kétszeres WNBA All-Star, tavaly rögtön bekerült az év második ötösébe. Clark mellett leginkább ő szab fazont az amerikai együttesnek (10.3 pont, 3.7 gólpassz). Van még irányító rajtuk kívül is: a 33 éves Chelsea Gray egyelőre kiegészítő (3.7 pont), de azért nem szabad elfelejteni, hogy négyszeres WNBA bajnok, volt döntő MVP, és az elmúlt két évben az Unrivaledben is begyűjtött minden létező trófeát (bajnoki cím, szezon és döntő MVP serlegek).

 

Ebben a 12-es keretben nem nagyon vannak háttérbe szorított nevek, de a Stewart, Clark, Bueckers, Reese, Collier ötös mellett még két embert mindenképpen ki kell emelni. Egyikük a 28 esztendős dobóhátvéd, Jackie Young, aki 2019-ben 1/1-es választott volt, és háromszoros bajnok a Las Vegas Aces tagjaként - jelenleg 11.3 pontot, 3.0 lepattanót és 3.0 gólpasszt átlagol a tornán. A másik pedig a 32 éves swingman, Kahleah Copper, aki 2021-ben döntő MVP és bajnok lett a Chicago Sky-jal, egy évre rá pedig Euroliga idény MVP-címet szerzett a Perfumerias Avenida tagjaként. Copper 5.3 pont mellett 4.7 lepattanót átlagol eddig Berlinben.

 

 

Négy emberről nem esett még szó. A 24 éves, 196 centis magasember, Aliyah Boston 2023-ban volt 1/1-es választott, azóta minden évben All-Star volt, és Clark csapattársa az Indiana Fevernél. A 23 éves erőcsatár, Kiki Iriafen a Washington Mysticset erősíti - két év alatt két All-Star gálát hozott eddig, miután tavaly 1/4-es választott volt a drafton. Rhyne Howard 2022-ben volt 1/1-es, azóta az Atlanta Dreamnél kosarazik, és öt évből négyszer ő is All-Star lett. A 2025-ös draftról pedig nemcsak Bueckers és Iriafen van itt, hanem az 1/3-as Sonia Citron is, aki szintén Washingtonban kosarazik, és Iriafenhez hasonlóan mindkét évében beválasztották az All-Star gálára.

 

 

Hogy lehetnek rossz napjai az amerikaiaknak is, azt az olaszok ellen láthattuk. Ettől függetlenül ez nyilvánvalóan a világ egyik, ha nem a legjobb csapata ebben a felállásban is, az esélyesség terhe semmilyen szinten nem nyom minket ellenük.

 

A franciák elleni találkozóhoz képest ez most egy más mérkőzés lehet. Az az első meccsünk volt a vb-n, és tudhattuk, hogy a következő kettő határozza meg a sorsunkat. Azóta nyertük három összecsapást, és bekerültünk a világ nyolc legjobb női válogatottja közé. Óriási dolog, hogy az USA ellen játszhatunk egy ilyen tétmérkőzést, ami valamilyen szinten történelmi is: az eddigi három Amerika elleni találkozónk közül egyik sem az egyenes kieséses szakaszban volt - 1957-ben még nem is volt egyenes kieséses rész, 1975-ben az alsóházban futottunk össze az USA-val, 1986-ban pedig a csoportban. Hatalmas eredmény, hogy eljutottunk idáig, itt most már - amennyire ezt egy amerikai válogatott ellen meg lehet tenni - ki kell élvezni a helyzetet. Három győzelem kellett, hogy eljussunk ide, és egyre javuló játékkal sikerült ezt a három mérkőzést megnyernünk - most jöhet a ráadás.