A magyar női kosárlabda-válogatott ma este 17:45-től Japán ellen vívja a keresztjátékot a negyeddöntőért a világbajnokságon. Az ázsiai együttessel a 2024-es olimpiai selejtező és a márciusi vb-selejtező után harmadjára is összecsapunk - reményeink szerint ugyanolyan végeredménnyel, mint az első két alkalommal. Lássuk, ki is az ellenfél!

 

 

 

 

A japán női kosárlabdázás komoly múltra tekinthet vissza, de az elmúlt szűk másfél évtizedben volt igazán kiemelkedő. Az első, 1965-ben rendezett Ázsia-bajnokságtól kezdve 2011-ig minden Áb-t Dél-Korea vagy Kína nyert - kivéve egyet, hiszen két második hely után 1970-ben Japán tudott diadalmaskodni. Az egy egyszeri siker volt: 12 bronzérem és 5 ezüstérem követte, mielőtt újra a dobogó tetejére állhatott volna a gárda.

 

2013 óta tart a japán kosárlabdázás igazi aranykorszaka: zsinórban 5 alkalommal nyerték meg a kontinenstornát, és az előző két Ázsia-bajnokságon is sikerült behúzni egy-egy ezüstérmet (előbb Kína, legutóbb, tavaly pedig Ausztrália verte őket a fináléban).

 

 

Ez a tizedik világbajnokságuk, amin elindultak, és az 1975-ös második hely messze kiemelkedik az elért eredmények közül - előtte 1967-ben és 1971-ben (5.), majd utána, 1979-ben (6.) voltak még Top6-ban, a legutóbbi két vb-n pedig a kilencedik pozíciót tudták megszerezni.

 

Olimpián hatszor szerepeltek, és a hazai rendezésű, tokiói ötkarikás játékokon begyűjtöttek egy ezüstöt - Párizsban a tizenkettedikek lettek.

 

 

 

 

A párizsi olimpiára a soproni selejtezőből jutottak ki. Bár fájó emlék az a torna a magyarok számára, Japánt 81-75-re le tudtuk győzni a második játéknapon. Akkor a japánok - mint mindenki - 1-1-gyel álltak két meccs után, és ha kikapnak Kanadától, nem jutnak ki az olimpiára. Ők azonban legyőzték az észak-amerikai együttest, és meg is nyerték a soproni selejtezőt.

 

A két gárda legutóbbi egymás elleni összecsapása azonban nem ez a soproni volt, hanem a márciusi, isztambuli világbajnoki selejtező. Akkor a legelső napon találkozott egymással a két csapat: a mieink egészen kiváló játékkal győztek 77-65-re, van tehát mire építeni. Az ázsiai együttes hatalmas bajban volt egyébként ezután a kvalifikációs tornán, hiszen három nap után 0-3-mal állt. Ezt követően viszont megint legyőzték Kanadát (62-66), és az Argentína elleni siker, valamint a török-japán-kanadai hármas holtverseny elég volt, hogy a negyedik helyen zárjanak, és ezzel kivívják a vb-szereplés jogát.

 

 

Egymás elleni eredmény döntött a mostani berlini vb-n is a japánok javára. Az ázsiai gárda az első napon még hátrányban volt Mali ellen a negyedik negyed közepén, hogy aztán triplákkal fordítson, és ezzel 102-97-re nyerjen. A második mérkőzésen egy jó második negyed kevés volt, hogy megszorongassák a házigazda németeket (74-58), Spanyolország viszont ezúttal nagy falatnak bizonyult számukra (59-79). 1-2-es mérlegük miatt a csoport másik mérkőzésén dőlt el, hogy továbbjutnak-e vagy sem: Mali kikapott Németországtól (83-58), ami a japánok továbbjutását eredményezte az A csoport harmadik helyén.

 

 

 

 

A japán válogatott szövetségi kapitánya továbbra is Corey Gaines, aki az előző vezetőedző, Toru Onzuka segítője a 2023-as vb-n és a 2024-es olimpián is. 2025 januárjában lépett egyet feljebb a kispadon, korábban pedig több NBA csapatnál is volt segédedző.

 

 

A keret gyakorlatilag megegyezik az isztambuli selejtezős kerettel - erről a csapatról a wbasket.hu írt anno részletes elemzést. Egyetlen poszton változott a márciusi csapatuk: Hirashita Aika helyét Hayashi Saki vette át. Nagyon új dolgot nem kell megtanulnunk ezzel a cserével: Hirashita legnagyobb erőssége a tripladobása volt márciusban (12.4 pont, 53.8% tripla meccsenként 5.2 kísérlettel), Hayashi ugyanezt csinálja most (11.0 pont, 47.6% tripla meccsenként 7.0 kísérlettel).

 

Ami a formát illeti: az Isztambulban All-Star ötösbe választott Yamamoto Mainak (15.0 pont, 3.6 gólpassz, 50% tripla meccsenként 6.0 kísérlettel) egyelőre közel sem megy úgy, mint fél évvel ezelőtt (7.7 pont, 2.3 gólpassz, 35.3% tripla át 5.7 kísérlettel). A japán gárda legjobb isztambuli kiszolgálója, Machida Rui (6.7 gólpassz) most 10 perces kiegészítőember (3.7 gólpassz), és három meccsen volt összesen két mezőnykísérlete. Hirashita teljesítményét nagyjából lehozza Hayashi, vannak azonban olyanok is, akikre most jobban oda kell majd figyelni.

 

Tanaka Kokoro a 28.6%-os triplamutatója ellenére is a japánok eddigi legjobbja a vb-n (16.0 pont, 3.3 lepattanó, 3.3 gólpassz). Ő és Konno Norika azok, akik a legtöbbet léptek előre márciushoz képest - utóbbi most 10.3 pontot és 2.7 lepattanót átlagol. A japánok eddig nagyon szétosztották a perceket, ezért nemcsak az eddigi jókra, hanem a korábbi húzónevekre is oda kell figyelni - 10 perc környékén voltak a pályán eddig a 10-12. embereik is, és senki nem átlagolt többet 22.4 percnél.

 

 

 

 

Mali ellen megcsinálta Japán, amit meg kellett, hogy továbbjusson, de az eddigiek alapján teljesen reális győzelmi esélyeink vannak. A stílust ismerjük: alacsonyabb szerkezet, sok mozgás és rengeteg tripla jellemzi a játékukat - a közel 31 hármaskísérletükkel szemben mi például a felét sem emeljük rá (14.7). Egyelőre kevésbé sülnek a japán kezek - kerek két hármassal tudnak kevesebbet elsüllyeszteni (átlag 10.0), mint tették azt márciusban (12.0) -, viszont ez nem jelenti azt, hogy ez a mai mérkőzésen is így lesz, nagyon oda kell figyelni a külső dobásaikra.

 

Isztambulban Juhász Dorka extraklasszis teljesítményt hozott ellenük (35 pont, 9 lepattanó, 38 VAL), de Turner Yvonne is nagyszerűen játszott (17 pont, 6 lepattanó, 3 gólpassz, 20 VAL), Lelik Réka nagyon sokoldalú volt (10 pont, 4 lepattanó, 8 gólpassz), Takács-Kiss Virág pedig most van - nyugodtan mondhatjuk - bombaformában (13.0 pont, 10.0 pattanó, 2.7 gólpassz, 1.0 blokk, 19.7 VAL eddig a három találkozó alapján). Megvan a keretünk, a szerkezetünk, a játékunk, a formánk és az önbizalmunk is, hogy bő két és fél éven belül harmadjára is két vállra fektessük a felkelő nap országának válogatottját, és ezzel kivívjuk az USA elleni negyeddöntőt.