A Valencia férfi kosárlabdacsapata idén történelmet írt azzal, hogy a kontinens legmagasabban jegyzett nemzetközi versenysorozatában, az Euroligában a legjobb négy közé jutott. Bár a Real Madrid elleni elődöntőt elvesztették, a csapat megnyerte az Európa legszínvonalasabb kosárlabdaligájának számító spanyol bajnokságot (ACB) és a Spanyol Szuperkupát is. A Valencia szakmai stábjának tagjaként az a Kovács Adrián is részese volt a történelmi sikereknek, aki az új idényben a japán Chiba Jets vezetőedzőjeként kezdi el pályafutásának következő szakaszát. A BL-és EuroCup győztes szakemberrel a Valencia sikereinek titkáról, az élete első nemzetközi vezetőedzői megbízásáról és a kihívásokról beszélgettünk, de szóba került a Detroit Pistons csapatánál a nyári ligában eltöltött időszaka is.

Két évig dolgoztál Pedro Martínez szakmai stábjában. Több fontos szakmai alapelvben és a kívánt játékstílusban is hasonlóan gondolkodtok. Milyen hatással volt rád ez a két idény?

Pedro mellett sokrétű feladatköröm volt, és azt éreztem, hogy a munkámmal valóban hozzá tudok tenni a csapat működéséhez. Több alapelvben hasonlóan gondolkodunk: mindketten hiszünk az egyszerű, világos szabályokban, a gyors és kollektív játékban, valamint abban, hogy a csapat eredményessége mellett a játékosok egyéni fejlődésének is láthatónak kell lennie.

Pedro egy sokat tapasztalt, tiszteletreméltó kosárlabda-szakember, akitől egyébként több tanácsot kaptam az új vezetőedzői pozíciómmal kapcsolatban. Nagyon hasznos és fontos két évet tudhatok a hátam mögött. Úgy gondolom, hogy egy érettebb és tapasztaltabb edző lettem. A Valencia óriási hagyományokkal bíró, nagy klub, aminek a működését jó volt belülről látnom. Örülök, hogy részese tudtam lenni, és én is hozzá tudtam tenni az elmúlt pár év sikereihez.

A Valencia ragyogóan teljesített a hazai és a nemzetközi kupaporondon, hiszen megnyertétek a spanyol bajnokságot és klub története során először bejutottatok az Euroliga négyes döntőjébe. A szezon során te is elmondtad, hogy úgy akartok eredményes kosárlabdát játszani, hogy közben önazonosak maradtok, hűek akartatok maradni a játékstílusotokhoz. Mik voltak ennek az alapjai?

Valenciában egy letisztult, egyszerű játékrendszerünk volt. A szabályok mindenki számára egyértelműek voltak, minden játékos pontosan ismerte a szerepkörét. Amellett, hogy egy dinamikus és hatékony támadójáték hívta fel ránk a legtöbb ember figyelmét a szezonban, védekezésben is kimagaslóan teljesítettünk. A sok rotáción és a fegyelmezett védekezésen alapultak a gyors támadásaink. Erre büszkék voltunk az edzéseken és a mérkőzések után is, mivel egész szezonban folyamatosa javulást mutatott a csapat. Olyan szituációkba kényszerítettük az ellenfeleket, ahol nehéz dobásokat kellett vállalniuk és ezek után olyan támadásokat vezethettünk, amiknél számbeli fölényt tudtunk elérni: 5-4, 3-2, vagy 2-1-es szituációk. Ezekből próbáltunk minél többet kialakítani. Ezek olyan dolgok, ami sok ember számára észrevétlen marad és nem derül ki a meccseinkről szóló videóösszeállításokból.

Támadó oldalon gyors döntések után próbáltuk kialakítani a minél hatékonyabb dobóhelyzeteket. Mély rotációval játszottunk, egyértelmű szerepekkel. Nem mindenkinek volt ugyanaz a feladata vagy ugyanannyi a játékperce, de mindenki tudta, hogyan tud segíteni a csapatnak. Senki nem állt a közös standardok felett.

Ez adott egyfajta tartást és önbizalmat csapatszinten, mert bárki bejött a padról, hozzá tudott tenni a játékhoz. Így nem volt túl nagy teher senkin, elosztottuk a szerepeket. Nem volt szükség 2-3 játékos kimagasló játékára ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Felszabadult kosárlabdát játszhattunk. A játékosainknak csak azokat a dolgokat kellett végrehajtaniuk, amiket edzéseken csináltak magas intenzitással és rendkívül éles fókusszal. Ha ez sikerült, akkor gyakorlatilag megvolt az esélyünk arra, hogy megnyerjük az adott mérkőzést.

A Final Four előtt Pedro Martinez elmondta, hogy végig ambiciózusok voltatok, de a szezon közben folyamatosan változtak a célok. Mikor érezted azt, hogy valami átfordult a játékosok fejében, és lehetőségük lesz trófeával zárniuk az idényt?

Természetesen voltak ambícióink, de a mindennapi munkában nem a távoli célokról beszéltünk. A következő edzés, a következő feladat és a következő mérkőzés volt a fókuszban.

Nyilván van egy cél a fejedben, és mindenki azért küzd, hogy elérjen valami fontos dolgot a sportban. De ez nem szokott téma lenni az olyan csapatoknál, akik sikeresek. Napi témául az szolgált, hogy legyen egy jó edzés, és abba az irányba vigyen minket, ami az identitásunk erősítését jelentheti. Tisztában voltunk azzal, hogy az edzés az egyetlen dolog, ami jobbá tehet minket.

A csapaton és a stábon belül is vigyáztunk arra, hogy ne kalandozzunk el fejben. Rengeteg időt töltünk együtt a játékosokkal és mindenki tudta, hogy a soron következő mérkőzés a legfontosabb, ott kell jól teljesítenünk.

A részletek idővel összeadódnak. Ha minden nap jól végzed el a munkát, és következetesen egymásra építed a megfelelő szokásokat, akkor a fontos pillanatokban nem kell valami rendkívülit kitalálnod.



Az Euroliga negyeddöntőjében a görög Panathinaikosz ellen 2-0-ról fordítottatok és az óriási bravúr után elődöntőt játszottatok a Real Madriddal, akik két meghatározó játékosuk Walter Tavares és Alex Len nélkül álltak ki. Az első félidő minden idők legponterősebb két negyedeként vonult be a Final Four történetébe, de utána mindkét csapat inkább a védekezésre fektette a hangsúlyt. Bár a madridiaknál Usman Garuba is kiesett a végjátékban, ők nyerték az elődöntőt. Min múlott a győzelem?

Nehéz rá válaszolni egyetlen dolgot kiemelve. Nyilván az ember megnézi a videófelvételt és próbálja analizálja a látottakat. Volt egy elképzelésünk, amit szeretettünk volna véghez vinni, de mindig vannak olyan történések, amik váratlanul érnek egy csapatot.

Ahogy említetted, Garuba kiesése után egy teljesen más struktúrában kellett játszanunk. Egyes játékosoknak más poszton kellett szerepelniük a korábbi találkozóinkhoz képest és ez olykor nehézségeket okozott. A Real változtatásaira nem minden pillanatban reagáltunk elég gyorsan, és a második félidőben nem tudtuk ugyanolyan következetesen végrehajtani a tervünket. Volt esélyünk, de nem éltünk vele. A tanulság számomra az, hogy ezen a szinten a tiszta döntéseknek és a végrehajtásnak negyven percen keresztül stabilnak kell maradnia.

Másrészt a Real Madrid egy olyan csapat, amelynek óriási tapasztalatai vannak a Finar Four terén. Az elődöntőnek olyan atmoszférája volt és annyira különleges szituációnak számított, amit nehéz lemodellezni a mindennapokban. Sok edző és játékos is beszélt arról, hogy a Final Fourban nem egyszerű megcsinálni azokat a dolgokat, amik a napi szinten sikerülnek edzésen vagy mérkőzésen. Hatalmas a tét, és erre egyszerűen készen kell állnia az ember minden porcikájának.

A spanyol bajnoki címet a Barcelona ellen hódítottátok el. Ki ugrott először a nyakadba a lefújás után és mi volt az első dolog, ami az eszedbe jutott?

Emlékszem a döntő végén az amerikai Matt Costellóval megöleltük egymást, majd a csapatkapitány Josep Puerto az ölembe ugrott. Emelkedett és eufóriával teli pillanatok voltak ezek. Nagyon örültem.

Ahhoz képest, hogy mennyi ideje dolgozom a kosárlabdában, nagyon sok lehetőség adatott meg számomra. Nyilván minden korábban elért siker nagyon egyedi számomra, de bevallom, ez volt az első olyan trófea, aminek megnyerésekor könnybe lábadt a szemem. A spanyol bajnokság egy olyan magas szintű versenysorozat, ahol rengeteg mérkőzést játszol egy idényben és a végén kijelentheted magadról, hogy a legjobb csapat végső győzelmének részese voltál. Presztízsértékű sikernek érzem, az ACB Európa legjobb bajnokságának számít.

Sokszor halljuk, hogy a sikeres csapatok legfőbb összetevője, hogy jó emberekből álljon. A Valenciát rendkívüli emberek alkották és nagyon megdolgoztak az eredményekért.



Nate Reuvers a Valencia játékosa és magyar válogatott tagja. Vele is harmonikus viszonyt ápoltál?

Igen. Sok időt töltöttünk együtt, rendkívül sokat beszélgettünk napi szinten, edzés előtt és edzés után. A magyar kapocs még inkább egyedibbé tette a kapcsolatunkat, jóban vagyunk.

A vezetőedző Pedro Martinez és a csapat legjobbja, a spanyol bajnoki döntő MVP címe mellett az Euroliga legjobb ötösébe is beválasztott Jean Montero is távozik a klubtól. Utóbbinak a Valencia szurkolói az elődöntő előtt kiabálták, hogy maradjon. Kovács Adrián is kapott hasonló rigmusoka a drukkerek részéről?

Remek kapcsolatot ápolok a szurkolókkal és a klub alkalmazottjaival, ez egy professzionális közeg. Közel áll hozzám a Valencia, de most elérkeztem a pályafutásomnak arra a pontjára, amikor készen álltam arra, hogy vezetőedzőként vállaljak teljes felelősséget egy csapatért.

Az volt a prioritás a számomra, hogy olyan helyet találjak, ahol az általam képviselt játékstílust szeretnék megvalósítani és ez egybeesik a klub elképzeléseivel. Ezért egyeztünk meg a japán Chiba Jets csapatával, mert már az első találkozón éreztük, hogy jól kiegészítjük majd egymást.

A nyáron egy NBA-ben szereplő klubnál is szerepet kaptál, a Detroit Pistons csapatával a nyári ligában szerepeltél.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, a három vendégedző egyikeként voltam ott. A másik két szakember Paolo Galbiati (Baskonia) és az edzőségtől visszavonult korábbi angolai kosárlegenda, Carlos Morais volt.  Az egész edzőtábort és a nyári ligát a Detroit Pistons edzőstábjával töltöttük. Rengeteg pozitív impulzus ért, jó volt betekinteni egy NBA csapat mindennapjaiba: hogyan tartják az edzéseket, milyen terminológiát használnak, hogyan építik a scoutingot, hogyan meccselnek, hogyan adnak visszajelzéseket a játékosoknak. Remek kollaborációk alakultak ki a helyi és a vendég edzők között. Aktív részesei voltunk a megbeszéléseknek, nagyon hálás vagyok ezért, hogy ott lehettem és hogy számított az én véleményem is. Sokat tanultam. Már most vannak olyan dolgok, amiket a Chiba Jets-nél is fogok tudni hasznosítani.



A Chiba Jets utoljára 2021-ben nyert bajnokságot, a csapat keretében volt NBA-játékost is találunk Yuta Watanabe személyében. Mi lesz a menetrend és milyen előjelekkel várod a vezetőedzői megbízatást Japán egyik topcsapatánál?

Az előszezon augusztusban kezdődik, a bajnokság szeptember 25-én indul. Gyors, kollektív és hatékony támadójátékot akarunk, amelyben a megfelelő spacing és a gyors döntések teremtenek előnyt. Védekezésben kellemetlenné akarjuk tenni az ellenfél dolgát, védeni a festéket és minden labdabirtoklást védőlepattanóval befejezni. Az alapelveim világosak, de a rendszert a játékosokra is kell szabni. Nem egy teljesen előre elkészített rendszert akarok ráerőltetni a keretre, hanem a játékosaink erősségeit is figyelembe véve, közös identitást építeni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy bármi is történik, minden meccset meg fogunk nyerni. Ugyanúgy hinnünk kell a napi munkában, mind a játékosoknak és a szakmai stábnak, beleértve a klub összes alkalmazottját. Egy irányba kell eveznünk, csapatként kell funkcionálnunk, és azzal az identitással kell játszanunk, amit elterveztünk. A feladat összetett, és éppen ez teszi vonzóvá. Felkészültnek érzem magam arra, hogy vállaljam a vele járó felelősséget.

Két éve  azt mondtad, hogy ha öreg leszel, lehet, írsz egy könyvet arról, hogyan lehet a napi 24 órát a legjobban kimaxolni. Azóta már apa lettél és most Japánba igazolsz, immár vezetőedzőként. Mit vársz az életed újabb fejezetétől?

Tisztában vagyok a feladat nehézségével, de késznek és felkészültnek érzem magam rá. Nem egyszerű apának és vezetőedzőnek lenni, valamint egy új kultúrába integrálódni, a nulláról kezdeni. Az ember személyiségének és világnézetének formálásához szüksége van ilyen impulzusokra.

A kontextus viszont nagyon fontos. Nem kell megpróbálni átalakítani azt a helyet, ahova kerültél, hanem törekedni kell az adaptációra. Az edzői szakmának fontos része, hogy tanulni kell azt a kultúrát, aminek épp a részese vagy. Mindig tiszteletet kell tanúsítani a veled együtt dolgozó emberek felé is, ekkor tudsz igazán együttműködni velük. Ez elengedhetetlen, hogy jó munkát végezzen az ember.

Összességében nagyon vártam ezt a lehetőséget, és úgy gondolom, hogy a családom is készen áll erre. Ők is várták ezt és nagyon támogatóak voltak. A feleségem a karrierem elejétől kezdve mellettem áll és mindig együtt hoztuk meg a döntéseket.



A mozikban a nyár egyik slágerfilmje az Odüsszeia című alkotás, amelyben a főhős megannyi kalandot követően és hosszú-hosszú évek után hazatér. Egyszer Kovács Adrián is hasonlóan tesz majd, hogy valamilyen formában segítse a magyar kosárlabda ügyét?

Történetmesélés szempontjából nagyon jó lenne, azonban még nem látom a jövőt. Én most a Chiba Jets vezetőedzője vagyok. Ez a feladatom, itt kell jól teljesítenem. A családommal a komfortzónánkon kívül egy új helyen, egy új kultúrában vagyunk, a fókuszomnak most csak erre és az előttem álló kihívásokra kell irányulnia.

A jövőbeli lehetőségeimet azzal tudom a legjobban alakítani, ha itt magas színvonalú munkát végzek, fejlesztem a játékosokat és eredményes csapatot építünk. Számomra most ez a prioritás.

Szerző: Perje Sándor

Fotó: Valencia Basket Club, Adrián Kovács Instagram