A férfi kosárlabda-bajnokság elmúlt idényének meglepetéscsapata a frissen feljutott Kometa-KVGY Kaposvári KK volt, a somogyiakat a rájátszás során egyedül a bajnok Falco tudta megállítani az elődöntőben. Dzunics Braniszlav együttesének egyik legjobbja Rosics Uros volt, aki a következő szezontól a szombathelyieket erősíti majd. A 26 éves hátvéd-bedobóval a pályafutásának kezdete mellett beszélgettünk a történelmi bronzérmet szerző Kaposvárról, de szóba került, hogy milyen szerepkörben játszhat Milos Konakov gárdájában és hogy ő kit tart a kosárlabda-történelem legjobb dobójának.

14 évesen Szerbiából érkeztél Magyarországra. Már gyerekként eldőlt, hogy a kosárlabda lesz az utad, vagy más sportágakkal is kacérkodtál?

Egy Zombor melletti faluból származom. Anyukám kézilabdázott, de húsz éves kora körül abbahagyta, mert jöttem én /nevet/. Az általános első osztálya után Belgrádba költöztünk, nem messze laktunk az FMP csapatának hazai pályájától. Rengeteget jártunk meccsekre, nagyon megszerettem a játékot, de akkor még nem tudtam elkezdeni edzésekre járni. Később hazatértünk, de a falu környékén nem volt lehetőség versenyszerűen kosárlabdázni, így elkezdtem kézilabdázni, amit négy évig űztem.

Milyen poszton játszottál a kézilabdában?

Jobbszélső és jobb átlövő voltam. Amikor kosársuli is lett a faluban, egyből jelentkeztem, és egy évig párhuzamosan jártam kosarazni és kézilabdázni is. Hatodikos koromban hívtak Zomborból, hogy nincs-e kedvem csatlakozni a városi csapathoz. Igent mondtam és heti háromszor átjártam az edzésekre.

Oda jártál kosárlabdázni, ahol a háromszoros NBA-alapszakasz MVP és bajnok Nikola Jokics született.

/nevet/. Igen, találkoztam is vele párszor Zomborban.

Mikor vált igazán komoly céllá az, hogy kosárlabdázó lesz belőled?

Kalandos út vezetett addig, míg profivá váltam. A Vajdasági kadett-bajnokságban játszottam, majd nyolcadik osztályos koromban megkeresett Földi Sándor, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem átmenni Magyarországra a PVSK-hoz. Igent mondtam rá és nem bántam meg. Később két évet a Rátgéber-Akadémiára jártam, majd két idényt Jászberényben játszottam. Utána nem volt csapatom, majd Veszprémből felhívtak, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Nem volt sok választásom, jól hangozott a dolog, belementem. Nyitott szerződésem volt, azaz egy számomra kedvezőbb ajánlat esetén elmehetek.  Ekkor jött a spanyol lehetőség.

Melyik csapat volt az és miben fejlődtél Spanyolországban?

A spanyol harmadosztályban szereplő Chantada csapatában játszottam. Bő két és fél hónapot voltam ott, annyira nem jöttek össze ott a dolgok. Elég amatőr szinten voltak, csak a csapat fele utazott háromszor-négyszer az edzésekre és a meccsekre. Ennek ellenére mindenki jó kosárlabdázó volt, és úgy gondolom, hogy ott javult meg igazán a dobásom is. Az edzéseken olyan terhelést kaptunk, annyit futottunk, hogy a végén sokszor nem bírtam eldobni a labdát a gyűrűig. 

Utána visszatértem Magyarországra, s a hódmezővásárhelyi Vásárhelyi Kosársuliban jól ment a játék. Orgona Gergővel együtt érkeztem a klubhoz és utána az alapszakaszban nem veszítettünk meccset. A cél a bennmaradás volt, de közben már a negyedik helyet ostromoltuk, később sajnos a Veszprémtől kikaptunk a negyeddöntőben a rájátszásban. Utána Kaposváron folytattam.

Harmadik helyet értétek el a bajnokságban, ahogy fogalmaztál „underdogként”. A tavalyi rájátszás során melyik meccstől érezted, hogy sikerülhet valami nagy dolgot összehozni a playoff-ban?  Hol volt a fordulópont?

Már az alapszakaszban is úgy éreztük, hogy sikerülhet valamilyen szép eredményt elérni a szezon végén. Az idényt nem kezdtük túl jól, de a felétől már összejöttek a dolgok. A csapaton belül azt láttam, hogy mindenki nagyon akarja a győzelmet és később úgy voltunk vele, hogy miért ne adjunk bele még többet a későbbiekben? Az öltözőben és a pályán is nagyon jó volt a kémia közöttünk.

Dzunics alatt mindenki felszabadultan játszott és mindenki bizonyítani akart. A legtöbb játékosnak már voltak A-csoportos tapasztalatai, de nem ilyen szerepkörben, mint idén. Nekem is az első évem volt, és a négyből két légiósnak is ez volt az első idénye a legmagasabb szinten.

A Szolnokon és a Falcón kívül mindenkit sikerült megvernünk és még így is nagy küzdelemre késztettük őket az alapszakaszban és a kupában is. A szombathelyiek elleni harmadik elődöntős meccsen egy ponttal kaptunk ki, sajnos Váradi Benedek pont rólam dobott be egy ziccert a győzelemért. Bár hatból hatszor kikaptunk tőlük, a különbség nagyon elenyésző volt a pontokat tekintve.

Magyarország egyik legnagyobb klubjához kerülsz, aki egy bő évtizede dominálja az NB I-et. Nyomást érzel, vagy inkább izgatott vagy az új lehetőség miatt?

Nyomást egyelőre nem érzek, de tudom, hogy bizonyítanom kell, erre törekszem. Inkább izgatott vagyok, nagyon várom az új szezont. Három évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyen nem gondoltam volna, hogy egyszer a Falcóban fogok játszani és a Bajnokok Ligájában.

Felsőposztos játékos vagy, és minden bizonnyal tisztában vagy vele, hogy versenyhelyzet is lesz a csapatba kerülésért egy Perl Zoltán, Váradi Benedek, Keller Ákos, Bognár Kristóf és Tanoh Dez András alkotta magyar maggal rendelkező csapatban.

Kettes-hármas poszton szereplő játékosnak tartom magam. Akiket említettél, szinte az összes válogatott játékos. Nehéz ellenük támadni vagy védekezni, tisztelem őket, de a bizonyítási vágy megvan bennem, szóval rajtam nem fog múlni semmi, mindent bele fogok adni.

A korábbi meccseid alapján a passzok után egyből sok dobást vállalsz (Catch and Shoot) és labdavezetés után is sok kísérleted (Pull Up), nemcsak a sarokból, hanem 45 fokról is. Mennyire kell változtatnod a játékstílusodon Szombathelyen, a vezetőedző Milos Konakov elmondta már hogy pontosan mit vár tőled?

Beszéltünk róla. Pont azért kellett neki egy olyan játékos, mint én, mert ha az elzárás-leválások (pick and roll) utáni betöréseket követően behúzódik vagy kisegít az ellenfél védekezése, egy stabil kezű játékos jól jön a sarokba vagy bárhova. A szerepköröm ehhez fog közel állni, széthúzni a pályát, és üres helyzetekből hatékony akarok lenni.

Szeretném kihozni magamból a maximumot Szombathelyen. Tavaly az első A-csoportos évem volt, megnéztem, hogy mit tudok a legmagasabb szinten. Úgy érzem, hogy jól sikerült, ebből az évből is szeretném kihozni azt, ami bennem van.

Sokat gyakorlod a triplákat? Miben akarod még fejleszteni a játékodat?

Úgy gondolom, hogy befektetett munka nélkül nehezen menne a dobás, legyen bármilyen tehetséges az illető. Az edzések előtt és után én is dobok száz körül, hogy gyakoroljak. Dobásbiztonság terén fejlődni akarok, emellett védekezésben és labdavezetésben is szintet szeretnék lépni a jövőben.

Kit tartasz minden idők legjobb dobójának a kosárlabda történetében?

Stephen Curry-t nem tudom kihagyni, a talán a valaha volt legjobb dobójátékos. A 2000-es évek elejei NBA-s sztárok közül Ray Allen-t is kedveltem. A Barcelonában is játszó Kyle Kuric volt még nagy kedvencem Európában. Rajta kívül a Real Madrid legendáját, a tíz szezon alatt húsz trófeát, köztük két Euroligát is nyerő Jaycee Caroll játékát imádtam, mozgásból nehéz dobásokat értékesített kiváló hatékonysággal.

Fura, hogy nem mondtál szerb játékost.

/nevet/ Persze, mondhattam volna Bogdan Bogdanovicsot is, de ő már mindent csinál, mindent tud. Amikor kicsiként dobni tanultam, az ő technikáját figyeltem: hogy mennyire áll ki a könyöke, mennyire vannak összehúzva a kezei, stb.

Tagja vagy a 3x3-as válogatottnak is. A júniusi Európa-bajnoki kvalifikációs torna nem sült el jól, pedig jól kezdtetek. Megvertétek az Eb-re később kijutó olaszokat, a szlovénok ellen viszont győztes állásról kaptatok ki, így nem lesztek ott a kontinenstornán.

Régen csak nyáron volt 3x3-as versenysorozat, de az utóbbi években egyre több torna van egészen az 5x5-ös idény végéig. A kettőt egyszerre nem lehet profi szinten csinálni. Az Eb-selejtezők szerencsére mindig a bajnoki szezon után jönnek, s bár nincs sok időnk felkészülni rá, ezeken próbáltunk maximálisan helytállni. Tavaly kijutottunk az Eb-re, idén nem sikerült, a szlovénok elleni végjátékban rossz döntéseket hoztunk.

A srácok voltak még néhány tornán, én Szerbiában maradtam, mert lejátszottam pár meccset egy szerb csapattal Törökországban és Horvátországban, challenger tornákon vettünk részt. Erre a nyárra elég ez most nekem, a következő szezonra kell készülnöm teljes gőzzel.

Hallok egy kutyát a háttérben, róla mit lehet tudni?

/nevet/ Ő egy cocker spániel és Charlie-nak hívják. December óta vagyok a gazdája, egy tíz hónapos kölyökkutya, aki nagyon bolondos.

Van jelmondatod, ami alapján éled az életed?

Van egy mondat, amiről van egy tetoválásom is, így hangzik szerbül: Ako sam i pogrešio, sada je kasno. Magyarul valahogy így lehetne fordítani, hogy „Ha hibát is követtem el, már nincs visszaút”. Vállalni kell a döntéseinket, elfogadni a következményeket és tovább kell menni, nincs értelme a múlton rágódni.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ