Demeter Attila neve ismerősen cseng a magyar kosárlabda-berkekben: a hódmezővásárhelyi, majd szegedi és pécsi nevelésű, korábbi utánpótlás-válogatott bedobó az NB I-es évek után mára a 3x3-as szakág egyik meghatározó nemzetközi alakjává vált. Karrierje során megjárta Oroszországot és Kínát is, jelenleg pedig Szingapúrban építi a sportág jövőjét, miközben a német Skyliners színeiben a világ elitjével küzd. Beszélgettünk vele gyerekkori lovasbalesetről, a 3x3 kőkemény fizikalitásáról, a távol-keleti kosárlabda-kultúráról és az olimpiai álmokról is.

Gyerekként olyan sportágat kerestél a szüleiddel, ami nem túl veszélyes? Ez megütötte a fülem. Talán volt olyan sport, amit veszélyesnek gondoltak, és ezért nem vágtál bele?

Gyerekkoromban sok sportágat kipróbáltam a kosárlabda előtt. Fociztam, vízilabdáztam és lovagoltam is. És ezt azért mondtam, mivel amikor lovagoltam, akkor egyszer leestem a lóról, és eltörtem a kezemet. Azután a lovaglás abbamaradt, pedig amúgy nagyon-nagyon szerettem. Nyilván a kosárlabdát már elkezdtem egy időben a lovaglással, viszont miután ez megtörtént, azután nem ültem lóra. A karrierem után biztosan szeretnék majd még lovagolni, de most nyilván vigyáznom kell magamra, és elkerülni mindenféle sérülést. Szóval ezért mondtam azt, hogy egy olyan sportágat kerestem, ami annyira nem veszélyes.

Miért pont a 3x3?

Mindent szeretek a 3x3-mal kapcsolatban. Az összes szabályt, azt, hogy ilyen pörgős, azt, hogy ennyire gyors, azt, hogy nagyon gyorsan kell gondolkozni, döntéseket hozni. Amint kosarat dobsz, már azon kell gondolkodnod, hogy hogyan fogsz védekezni. Ráadásul az egész világot körbe tudod utazni vele, nagyon sok embert meg tudsz ismerni.

Aki fogott már labdát a kezébe és játszott kinn, illetve 5-5-ben, az tudja, hogy ez rettentően fárasztó ága a kosárlabdának. Állandó mozgás, nem lehet elbújni a pályán. Te mit élvezel benne?

Igen, ez egy másik pozitívum a 3x3-mal kapcsolatban, hogy mind védekezésben, mind támadásban folyamatosan játékban van az ember. Nincs olyan, mint 5-5-ben, hogy például a sarokban várja a labdát, hogy dobhasson, vagy hogy több percig nem is ér hozzá a labdához. Ha valaki igazán jó szeretne lenni, akkor mindenben jónak kell lennie. Mind védekezésben, mind támadásban, mind labdavezetésben, mind dobásban, mind a skillset ott kell, hogy legyen. Végezetül pedig egy nagyon pörgős játék, nagyon fizikális. Szóval nyilván a testednek is készen kell állnia mind gyorsaságban, mind fizikumban - nagyon fontos, hogy erős legyen az ember.

15 évesen lettél 3x3 válogatott és több NB I-es csapatban is kosaraztál 5x5-ben, de közben a tanulást sem hanyagoltad el.

15 éves koromban kaptam az első profi szerződésemet Szegeden, akkor még öt az ötben és folyamatosan a korosztályos válogatottakban játszottam, U16, U18, U20 Eb-ken. Amikor ezzel végeztem, a következő évben meghívást kaptam a 3x3-as válogatottba, szóval igazából 20 évesen kezdtem 3x3-azni. Azóta a 3x3 mindig jelen van az életemben. A gimnáziumi évek után nagyon fontos volt a továbbtanulás. Mindig úgy gondoltam, hogy több lábon kell állni. A kosárlabda sajnos nem tart örökké, ezért mindig fontos volt, hogy tovább tanuljak.

Pécs ebből a szempontból tökéletes választás volt, igaz? Mit tanultál ott?

Pécs egy nagyon jó lehetőség volt, mivel az A-csoportos csapat szeretett volna leszerződtetni, illetve mivel még fiatal voltam, ezért B-csoportban is pályára léphettem. Nagyon sok meccset tudtam játszani ezáltal. 18 évesen, mikor befejeztem a gimnáziumot, a jogi egyetemre jelentkeztem, és célirányosan Pécsre, hogy ott tudjam folytatni a karrierem, illetve a tanulmányaimat.

Pécs után Oroszországba szerződtél egy 3x3-as profi klubba. Mit lehet tudni a BC Samaráról? Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ott?

Oroszország volt az első külföldi lehetőségem. Nagyon profi körülmények voltak és profi liga. A BKS Samarához igazoltam, ahol egy 5-5-ös csapat is van, egy VTB ligás csapat, ami nyilván hozzájárult ahhoz, hogy még profibb körülmények között tudjak továbbfejlődni és játszani, élni.

Ázsiában köztudottan imádják a kosárlabdát. Két évet Kínában is játszottál, ott milyen a 3x3-as kosárlabda-kultúra?

Kínáról azt kell tudni, hogy a kosárlabda az első számú sportág, ha a csapatsportágakról beszélünk. Itt is nagyon profi körülmények vettek körül, rendkívül profi csapathoz kerültem. Rengeteget tanultam, itt volt szerb edzőm és kínai edzőm is. Nagyon jó volt, hogy vegyes volt a kultúra és az edzői stáb, mivel tudtam tanulni mind a kétféle kosárlabda stílusból is.

Mit lehet tudni a szingapúri csapatodról, illetve a német Skylinersről? Kik a csapattársaid? Milyen megmérettetések állnak előttetek?

Most a második évemet kezdtem el Szingapúrban, ahol nagyon jói érzem magam. Van egy profi csapatunk, illetve egy akadémiánk, ahol edzősködöm és én vagyok az arca az akadémiának. A Jump Shot nevű csapatnál játszom, hozzájuk vagyok leszerződve, viszont a Skyliners és a Jump Shot között van egy egymás közti szerződés, ami annyit takar, hogy a Skyliners fizet értem, hogy velük játszhassak. A tornákra fogok csak elutazni. Most van egy nagyobb Ázsia-túránk: voltunk Kínában Csengtuban, Manilában volt egy Challenger, megyünk épp vissza Kínába, Hszianba. Még nyilván nagyon friss ez az egész, és nagyon nem is tudtam még velük edzeni, még bőven a beilleszkedési folyamat alatt állok.

Jó a kávé Szingapúrban? Úgy hallottam vannak jó helyek.

Igen, a kávé nagy favorit az életemben. Szingapúrban sok kávézó van, keleti is, nyugati is – mindenki megtalálhatja a kedvencét. Ez egy kis rituálé, minden nap elmegyek valahova csapattársakkal, hogy megigyunk egy kávét, kicsit így élvezzük az életet.

Kiscsatár, dobóhátvéd, pontszerzésben és lepattanókban erős. Ezt mondtad év elején az egyik interjúdban magadról, de most mit tartasz az erősségednek?

Az erősségemnek azt mondanám, hogy all-around player vagyok, több dologban jónak érzem magam. Szóval ha kell, akkor a pontszerzésben, ha kell, akkor az asszisztokban, ha kell, akkor másban próbálok segíteni a csapatnak, ahol csak tudok. Szerintem ez az egyik nagy előnyöm ebben a sportágban, hogy magasabb vagyok, erősebbnek is számítok, és mégis tudok irányítani, labdás döntéseket hozni, jó passzokat adni, shootereket játszatni. A magasságom nagy előny mind védekezésben, mind támadásban.

Mik a legfőbb céljaid a sportágban?

A legnagyobb célom az az olimpiai részvétel. Egyénileg pedig, hogy top 10-be bekerüljek, mint egyéni játékos a világon. Képesnek tartom magam arra, hogy a világ 10 legjobb játékosa közé kerüljek. Csapatszinten jó lenne megnyerni a World Tour-t idén. A válogatott is nagyon fontos nekem, szeretnék minél jobb eredményeket elérni, kijutni a vb-re, Eb-kre, ott jól szerepelni.

Fotó: Gorgász Péter / MKOSZ, Skyliners Instagram, Jumpshotsingapore Instagram