Az elmúlt bő hétben az aktív játék helyett a sportesemények, így a szingapúri 3x3-as nő vb-selejtező - amelyre készülő magyar női válogatottnak tagja is volt - nézésére lett kárhoztatva a Tippmix Killik László Női Magyar Kupa döntője elején elszenvedett szájsérülése miatt Papp Klaudia. Vele beszélgettünk, időben visszafelé haladva arról, követte-e a vb-selejtezőt, hogyan teltek a kupadöntőn elszenvedett sérülése utáni órák, és arról is, hogyan kezdődött és alakult pályafutása.

 

 

 

- Köszönöm, folyamatosan javulok. - felelte Dia. - Lassan kezdek edzeni, kondizni, és ha minden jól megy, három hét múlva már játszhatok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben bejutunk a döntőbe, ott már akár játszhatok is. Kértem a lányokat, hogy tegyék ezt meg, hiszen a kupadöntőből röpke két perc jutott nekem, a bajnoki fináléban több időt szeretnék a pályán tölteni.

 

 

- Nemcsak követtem, folyamatosan kapcsolatban voltam a csapattal, a stábbal. Óriási dolog, amit elértek, és a szakmai értékét jócskán növeli, hogy egy olyan kerettel játszott a csapat, amilyennel eddig még nem szerepelt, márpedig a 3x3-as szakágban óriási szerepe van az összeszokottságnak. Szerintem elsőként, de biztos, hogy az elsők között gratuláltam nekik. Nagyon boldog voltam, ilyen körülmények között óriási, amit a lányok és a stáb véghez vittek Szingapúrban.

 

 

- Ha nem is vesztettem el az eszméletemet, de egy ideig nem nagyon tudtam, mi történt velem. Amikor tudatomra ébredtem, a hordágyon, mi történt velem, és mi lesz, valakit megkértem az egészségügyi stábból, hogy hozza el nekem a telefonomat. Érdekes volt, hogy a mentőben, úton Győrbe a telefonon élőben figyeltem a mérkőzést, együtt örültünk a sikernek a soproni mentősökkel. Ők ismertek engem, én azelőtt őket nem. Különleges, érdekes óra volt. Később a sérülésemet és az azt követő perceket visszanéztem, és akkor utólag hallottam, hogy a szurkolók a nevem skandálták... nehéz megfogalmazni, hátborzongató, már-már megható érzés volt.

 

 

- Megérkeztünk, és utána volt egy másfél órás szájsebészeti beavatkozás, majd még kicsit bent tartottak. Olyan fél kettő körül indultunk vissza, de közben folyamatosan tartottam a kapcsolatot a lányokkal. Fél négy körül érkeztem vissza Sopronba, és még be tudtam kapcsolódni a kupagyőzelem ünneplésébe. Az aranyérmet megkaptam, sőt még a hálót is a nyakamba akasztották.

 

 

- A portugál lány a döntő után azonnal érdeklődött és jobbulást kívánt, azóta pedig folyamatosan érdeklődik az állapotom felől. Más szekszárdi játékosok is írtak, az edző, Magyar Bianka is természetesen jobbulást kívánt. Ő amúgy a 3x3-as válogatott stábjában is benne van, és a szekszárdi klub vezetői is érdeklődtek, jobbulást kívántak - aranyosak voltak.

 

 

- Nem, hanem a szülővárosomban, Újfehértón. Volt sportegyesület, utánpótlás csapat, versenyeztünk, majd a nyíregyházi utánpótlás edző, Farkasinszki Gyuláné, Ibolya néni hívott a Kosársuliba, és oda igazoltam.

 

 

- De igen, csakhogy a középiskola után Debrecenben tanultam gyógytornásznak, és nem akartam félbehagyni az egyetemet, így nem igazoltam az NB I-be.

 

 

- Első NB I-es csapatom a BEAC volt, majd Győrbe igazoltam, aztán visszamentem Budapestre a Vasashoz. Mióta követem a magyar női kosárlabdát, és bele kerültem, a Sopron mindig is egy meghatározó csapat volt, titkolt vágyam, álmom volt, hogy egyszer itt játszhassak. Így aztán amikor annak idején Török Zoltán megkeresett, huszonnégy órán belül igent mondtam.