A 3x3-as felnőtt magyar válogatott szövetségi kapitányával, a már fiatalon is óriási és sokrétű szakmai tapasztalattal rendelkező Jakab Mátéval beszélgettünk a nemzeti együttes céljairól és lehetséges útjáról az olimpiáig, illetve kíváncsiak voltunk a saját edzői filozófiájára, valamint arra is, hogyan látja, merre tart a szakág itthon és világszinten.

Változtattak az olimpiai kvalifikáción, nem is kis mértékben. Mit jelent ez a gyakorlatban a magyar női 3x3 válogatott lehetőségei szempontjából, ami az ötkarikás játékokra való reális kijutási esélyeket illeti?

Úgy gondolom, hogy összességében elégedettek lehetünk az új olimpiai kvalifikációs rendszerrel. Az egyik legfontosabb elem, hogy 8 csapatról 12-re bővült az olimpiai mezőny, ami önmagában is növeli a kijutás esélyeit. De elaltani sem fog minket, tudjuk, hogy nehéz lesz.

Kifejezetten örülök annak, hogy megtartották azt a kvalifikációs lehetőséget, amelyen csak azok az országok vehetnek részt, amelyek a 2021-es és a 2024-es olimpián az 5–5-ös válogatottjukkal nem szerepeltek. Ez Magyarország számára hagyományosan egy kiemelkedő esély, de fontos hangsúlyozni, hogy nem erre az egy csatornára kell építenünk.

A fókuszunk sokkal inkább azon van, hogy december 1-jétől elindult a pontgyűjtés, és a következő 24 hónapban következetesen dolgozzunk azon, hogy minél jobb eredményeket érjünk el a tornákon. Nekünk az a feladatunk, hogy folyamatosan pontokat szerezzünk, javítsuk a világranglista-pozíciónkat, és lépésről lépésre egyre feljebb kapaszkodjunk.

Ha magáról a 3x3-as szakágról beszélünk, hol tart ennek a fejlődése, evolúciója, és leginkább a leválása, le nem válása az 5x5-ről? Akár az elérhető vagy specializált játékosokat illetően, akár a specifikus edzéseket, edzésmódszereket vagy annak a lehetőségét, hogy a 3x3 kitermeljen valóban szó szerint profi, ebből hivatásszerűen élő profik szemmel látható tömegét?

Ez egy olyan kérdés, ami régóta foglalkoztatja a szakmát. Azt látjuk, hogy a férfi vonalon ez a kettéválás gyakorlatilag már megtörtént, ott egyértelműen külön pályát fut be az 5–5 és a 3x3. A női kosárlabdában viszont szerintem ez nem, vagy legalábbis nem ilyen formában fog bekövetkezni. Lesznek – és már most is vannak – olyan játékosok, akik kifejezetten a 3x3-ra specializálódnak, de összességében a női szakágban jóval kisebb a merítési lehetőség. Éppen ezért nem látom reálisnak, hogy teljesen különváljon a két terület, mint a férfiaknál.

A 3x3-specifikus munka elengedhetetlen. Amikor először, 2016-ban csatlakoztam ehhez a programhoz, kezdettől fogva külön feladatokat, külön edzésmódszertant alkalmazunk, mert ezt a játék egyszerűen megköveteli. Ha ezt nem tesszük meg, nem tudunk nemzetközi szinten versenyképesek maradni.

Mi kell ahhoz, hogy a lehető legerősebb magyar női 3x3-as keret álljon rendelkezésre a kulcs tornákon, kvalifikációs versenyeken?

Egyértelműen jó kvalitású játékosokra van szükség. Ugyanakkor önmagában a játékosok minősége még nem elég: ebből egy stabil, ütőképes keretet kell kialakítani, amely valóban együtt tud működni.

Számomra kulcskérdés a folyamatosság. Ha megvan ez a mag, akkor a következő időszakot velük kell végigdolgozni a teljes kvalifikációs ciklust, gyakorlatilag a teljes két éves pontszerző időszakot. A 3x3-ban az összeszokottság, a szerepek pontos ismerete és a közös tapasztalat legalább annyit számít, mint az egyéni kvalitás.

Mennyire, illetve mikben fejleszti az 5x5 játék vonatkozásában a 3x3-as játék a sportolókat?

Nagyon jó kérdés. Azt gondolom, hogy a 3x3 egyik legnagyobb sajátossága, hogy egy játékos sokkal többször találkozik a labdával, egyszerűen nem lehet elbújni a játékban. Mindenkinek több döntést kell hoznia, több akciót kell végrehajtania, folyamatosan jelen kell lennie támadásban és védekezésben is.

A 3x3-ban nagyon erősen benne vannak a kosárlabda alapjai: egy-egy elleni játék, kettő-kettő elleni szituációk, gyors támadás–védekezés váltások, dobáshelyzetek. Ez a közeg kifejezetten fejleszti az egyéni kvalitásokat, legyen szó döntéshozatalról, technikáról vagy mentális jelenlétről.

Hadd hozzak egy konkrét példát. A nyáron Lelik Réka először csatlakozott a 3x3-as válogatotthoz, azt gondolom, hogy ennek hatása is, hogy fenomenális szezont fut. A 2024/25-es szezont összevetve a 2025/26-ossal az Euroligában pontátlagát 7,2-ről 12,3-ra emelte, miközben a gólpasszátlaga 4,2-ről 4,9-re nőtt. Ugyanezek a mutatók a magyar bajnokságból: 10,7-ről 13,5 pont, míg gólpassz tekintetében 4-ről 6,3.

Ez egyáltalán nem új tendencia. Korábban is pontosan ugyanezt láthattuk például a Medgyessy Dóri, Theodorean Alexandra és Cyesha Goree nevével fémjelzett csapat esetében is, ahol a 3x3-as szereplés szintén egyértelműen visszaköszönt az 5–5-ös teljesítmény javulásában.

Mi lehet a 3x3-as szakág hosszabb távú perspektívája hazánkban? Tekinthető-e bármilyen szinten az 5x5 kiegészítőjének a 3x3-as játék vagy teljesen külön kellene már kezelnünk profi szinten szerinted? Mennyire lehet beszélni itthon női vonalon specifikus utánpótlásról a 3x3-ban?

Kifejezetten örülök annak a kezdeményezésnek, hogy U14-ben és az alatti korosztályokban is megjelent a 3x3-as bajnokság. Ezek a korosztályok jellemzően havonta egy 5–5-ös fordulót játszanak, így a 3x3 nagyon jó kiegészítése ennek a versenyeztetési rendszernek.

Ez egyrészt játékosfejlesztési szempontból fontos, másrészt korán megismerteti a gyerekekkel a 3x3 sajátos ritmusát és döntési helyzeteit. Nyilván egy olimpiai szereplés hatalmas új impulzust adhat az egész sportágnak.

Hogyan képzi magát és leginkább mivel egy profi 3x3-as edző vagy szövetségi kapitány? 

Nálam az önképzés nem szakágfüggő, hanem a mindennapi munkám része. Függetlenül attól, hogy 3x3-ban, női szakágban vagy férfi 5–5-ös közegben dolgozik valaki, a fejlődés iránti igénynek állandónak kell lennie. Én a saját sztenderdjeim szerint működöm – ami nagyon magas -  és ebbe az önképzés szervesen beletartozik.

Jelenleg ugyan nem dolgozom 5–5-ös csapatnál, de folyamatosan követem az európai bajnokságokban és az NBA-ben megjelenő tendenciákat, és ezekről rendszeresen egyeztetek külföldi kollégákkal is. Fontos számomra, hogy képben legyek azzal, merre halad a játék, akár taktikai, akár fejlesztési oldalról.

Emellett jelenleg is Amerikában tartózkodom, ahol a világ legjobb női játékosaival dolgozom együtt. Minden adott ahhoz, hogy tovább képezzem magam, új impulzusokat kapjak, és ezeket később be tudjam építeni a saját szakmai munkámba. Ez számomra nem extra, hanem alapvetés.

Hogyan lehet vagy kell egy versenynapon, ahol több ellenfél is jön szembe (akár váratlanul is egy egyenes kieséses szakaszban) érdemben készülni az ellenfelekből, mennyire kell erre ilyenkor érdemi hangsúlyt fektetni?

Valóban előfordul, hogy a 3x3-as tornákon egy-egy versenynap kifejezetten kaotikus tud lenni. Rövid idő alatt sok inger éri a csapatot, gyorsan kell reagálni különböző helyzetekre. Éppen ezért a legnagyobb kulcs az alkalmazkodóképesség és a megfelelő felkészültség.

Ebben hatalmas szerepe van annak, hogy szenzációs stábbal dolgozunk együtt. Magyar Bianka személyében egy kiemelkedő edző csatlakozott a 3x3-as programhoz, aki rengeteget segít mind a szakmai, mind a mentális felkészítésben. Nagyon bízom benne, hogy ebben a felállásban végig tudjuk vinni a munkát, és közösen kivezetni a magyar válogatottat az olimpiára.

A felkészülés több elemből is áll: nemcsak a saját játékunkkal foglalkozunk, hanem alaposan ismernünk kell az ellenfelek játékosait és felfogását is. A mérkőzések előtti dobóedzéseken vagy rövid edzéslehetőségek során rendszeresen átbeszéljük azokat az ismert, gyakran használt akciókat, amelyekre számítunk, és konkrét megoldásokat keresünk arra, hogyan védjük le.

Sok az információ, de nem szabad elfelejteni, hogy a pálya széléről nem segíthetünk nekik, így az első perctől arra tréningezzük a játékosokat,  hogy legyen önállók, és határozottak. A megfelelő szabályok mellett a kollaboratív környezet kialakítása kulcs.

Hol van reálisan a világrangsorban a magyar női 3x3-as szakág ebben a pillanatban?  Mi kell az előrelépéshez, hogyan lehet maximalizálni előzetesen az olimpiára való kijutási esélyeket?

Az előrelépés kulcsa számomra egyértelműen a következetes, konzisztens munka. Arra van szükségünk, hogy ugyanazokkal a játékosokkal tudjunk hosszabb távon dolgozni, és minél több közös mérkőzésrutint szerezzünk. A 3x3-ban az összeszokottság és a közös tapasztalat kulcstényező, ahogy említettem korábban.

Az előző nyáron sajnos túl nagy volt a mozgás a keretben, nem tudtunk kétszer ugyanazzal az összeállítással elutazni egy tornára. Ezen változtatnunk kell. Ki kell jelölnünk azt a 8–10–12 fős játékosmagot, amely reálisan esélyes lehet a 2028-as Los Angeles-i olimpiai szereplésre, és velük kell végigdolgozni a teljes kvalifikációs időszakot.

Fontos kimondani, hogy a 3x3 egy valódi stratégiai ágazat. Ha ezt a két évet következetesen végig tudjuk dolgozni, akkor nemcsak az olimpiai részvétel lehet reális cél, hanem egy jó szereplés is a magyar válogatott számára.

Ezért dolgozunk nap mint nap. A 2025-ös évben tudatosan az alapok lerakására fókuszáltunk, arra, hogy ne csak játékosokat képezzünk, hanem gondolkodásmódot is. Az első perctől kezdve azt az üzenetet közvetítjük, hogy nekünk ott van a helyünk a világ élmezőnyében.

A nemzeti öntudat folyamatos építése, az identitás, és az a hit, hogy magyar csapatként képesek vagyunk nagyot alkotni, kulcsfontosságú. Hiszem, hogy ha ebben a szellemben dolgozunk tovább, akkor a következő olimpián valóban komoly céljaink lehetnek.

Fotók: Girgász Péter/MKOSZ