Szenzációs szezon Szegeden
18
May
2021
Szenzációs szezon Szegeden
2021. május 18.  |  10:13
Történelmi sikert ért el a Naturtex-SZTE-Szedeák férfi együttese, amelynél a szezon előtt még anyagi nehézségekről lehetett hallani. Ehhez képest a szegedi gárda - története során először - bejutott a legjobb négy közé a bajnokságban. A bravúros szereplés hátterét Bonifert Domonkos, a klub ügyvezetője segítségével próbáltuk megvilágítani.
 
- A szezon előtt anyagi gondokról lehetett hallani a csapat háza táján. Ennek fényében, ha valaki a felkészülés elején azt mondta volna, hogy a szezon végén a legjobb négy közé jut és a bronzéremért játszik a csapat, hogyan fogadta volna?
 
- Mindig addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Kétségtelen, hogy az önkormányzati támogatásunk csökkent, de ezt elnökünk, Kardos Péter úr segítségével sikerült pótolni, tehát nagyjából az előző évek költségvetésével tudtunk nekivágni a szezonnak. Ha a szezon előtt valaki ezt mondja, hogy a négyben leszünk, nem biztos, hogy teljesen normálisnak, ép elméjűnek gondolom, vagy egy szegedi fanatikusnak, óriási, jócskán túlzott hurráoptimizmussal megáldva. Titkon abban reménykedtünk, hogy sikerül bejutni a playoffba.
 
- Hogyan állt össze ez a sikercsapat, milyen szisztéma szerint hozták a légiósokat?
 
- Még az előző évadban érkezett Szrecsko Szekulovics vezetőedzőnek a csapatunkhoz. A légiósok igazolásánál szabad kezet kapott, természetesen a klub anyagi lehetőségeinek figyelembe vétele mellett. Ha jól emlékszem, először Govens jött, akivel Szrecsko korábban már dolgozott együtt. A többiek kiválasztásánál próbáltunk mindenkit alaposan, több oldalról, részben szakmai, játéktudás mellett emberi oldaláról is leinformálni. Ehhez rengeteget beszélgettünk az érthetően elfogult játékosügynökök mellett kiszemeltjeink néhány korábbi edzőjével, csapattársával egyaránt - így jöttek ők négyen. A magyar mag pedig nagyjából együtt maradt.
 
- Volt-e olyan fordulópont, amikor már érezték, hogy ez egy igen szép évad lehet?
 
- Az első nyolc meccsünk után négy-néggyel álltunk. Utána csinált a csapat egy hétmérkőzéses győzelmi sorozatot, olyan nehéz pályákon is diadalmaskodva, mint Körmend, Székesfehérvár vagy Sopron. Na, ekkor éreztük, hogy amiről a szezon előtt csak titkon álmodozunk, hogy a playoff meglehet. Ezt a jó sorozatot, és tulajdonképpen az egész éves sikeres szereplést elsősorban annak köszönhettük, hogy az öltözőben egy nagyon jó kémia, összhang alakult ki. Govensre, aki már volt bajnok, felnéztek a többiek, az ő hozzáállása, a munkamorálja pedig példamutató volt, és ez a játékán, egész éves teljesítményén is látszott - a többiek pedig követték. A szakmai stáb, úgy gondolom, a hangot és a terhelés-pihentetés arányát remekül megtalálta a csapatnál, egyénekre is lebontva. A sikerek hatására pedig a klub úgy működött, mint egy harmonikus család, ide értve például a masszőr hölgyeket vagy az irodában dolgozókat. Úgy vélem, ez a remek, mindenféle intrikáktól, furkálódásoktól mentes, tiszta légkör is közrejátszott a sikerekben.
 
- Szezon közben, amikor futott a szekér, érkezett még egy erősítés Bognár Kristóf személyében. Hogyan vetődött föl a szerződtetése, és mennyit jelentett az érkezése?
 
- Korábban Szombathelyen már vele is dolgozott együtt Szrecsko, Kristóf pedig szeretett volna többet játszani, mint amennyi lehetősége Debrecenben volt. Azért a belső, magas posztokon elég kevesen voltunk, így vetődött föl, hogy igazoljuk le. Ő is egy nagyon jó mentalitású srác, hamar beilleszkedett a csapatba.
 
- A szakmai és emberi tényezők mellett a szerencsének is volt szerepe a remek, történelmi eredmény elérésében?
 
- Kristóf kapcsán már említettem, hogy magas posztokon az érkezéséig elég kevesen voltunk, akikre elég nagy teher hárult a mérkőzéseken, félő volt, hogy megsérül valaki. Szerencsére a nagyobb, súlyosabb sérülések elkerülték a csapatot, ezúttal nem kellett emiatt játékost cserélni. És bizonyos fokig az is szerencse, bár rengeteget tettünk is érte a folyamatos fertőtlenítésekkel, meg a legkisebb gyanús jelre történő azonnali tesztelésekkel, hogy a koronavírus is gyakorlatilag elkerülte a társaságot. A legfontosabb azonban mégis az öltözőbeli összhang volt. Ehhez még egy adalék: a Falco ellen elveszített negyedik meccs után, amikor eldőlt, hogy nem jutunk a döntőbe, két fiatal amerikai játékosunk, Brown és Dickey hosszú percekig zokogott az öltözőben.
 
- Azt hogyan éli meg, hogy miközben a csapat szárnyal, a fia, Amerikából hazatérve egyébként fiatalhoz képest kiváló szezont maga mögött tudva Zalaegerszegen a kiesés elkerüléséért játszott?
 
- Nagyon büszke vagyok Bendegúzra, aki vissza is mehetett volna Amerikába, de azzal kapcsolatban jórészt az egészségügyi helyzet miatt elég sok volt a bizonytalanság. Itthonról voltak megkeresései, ajánlatai. A ZTE akkori edzőjének, Ante Nazornak az utánpótlásnál végzett munkája nagyon jó ajánlólevél volt, úgy gondoltuk, tud a fiatalokkal dolgozni, sokat fejlődhet. Ez maximálisan bejött, az más kérdés, hogy a ZTE nem úgy szerepelt, ahogy remélték, s emiatt több légiós- és edzőváltáson is átesett. Ő azonban tette a dolgát, nagyon jó szezonja volt. Ami ezzel kapcsolatban nekem némi nehézséget jelentett, az a csapatunk ZTE elleni mérkőzésein történt. Furcsa érzés az embernek az ellenfél egyik játékosának legalább annyira szorítani, mint a saját csapatának. Bendegúz sokat tett azért, hogy neki személy szerint jó évadja legyen, jól érzi magát Zalaegerszegen, több apró, de neki nagyon fontos figyelmességet, kedvességet kapott ott - meg aztán nem is biztos, hogy szerencsés, ha az apja által (ügy)vezetett csapatban játszana, úgyhogy mindent egybevetve jól van ez így.
 
- A jövőről, a sikercsapat esetleges együtt tartásáról és egy szintén esetleges nemzetközi kupaszereplésről esett már szó?
 
- Mondjuk úgy, hogy a háttérben elkezdődtek már az egyeztetések, tárgyalások az értékek megtartásáról, de - ahogy elnökünk mondta - majd akkor kell átugrani a patakot, ha már odaértünk a partjára. A csapat jövőjével kapcsolatos érdemi döntésekre tehát majd a bajnokság után kerül sor.
 
 
 
 
Fotó - Bonifert Domonkos Facebook

Megyei szövetségek