Surmann Gábor : Először is szeretnék gratulálni a Körmend csapatának. Azt gondolom, hogy teljesen megérdemelt győzelmet arattak. Vissza kell néznem a mérkőzést ahhoz, hogy teljes mértékben hiteles véleményt tudjak formálni. Nagyon meglepett a csapatomnak a védekezés címen bemutatott megbotránkoztató ténykedése. Pedig jól kezdtük a mérkőzést, ha jól emlékszem, 10–0-ra vezettünk. Utána, ahogy belecseréltem, valami elképesztően drasztikusan megváltozott. Ennek az okát meg fogom keresni, mindenképpen. Gyakorlatilag a cserepadról pályára kerülő játékosok nem tudták felvenni azt a ritmust, amit a kezdőötösünk képviselt. A Körmend villámgyorsan visszajött a mérkőzésbe, aztán sajnos az első félidőben gyakorlatilag mindent is kihagytunk. A második félidőre 16 pontos hátrányban voltunk. Megpróbáltunk zónára váltani, ami azt gondolom, jól is sült el. 61–62-nél, ha jól emlékszem, két dobásunk is volt, az egyik ráadásul teljesen tiszta, ami akár lélekfordító vagy meccsdöntő is lehetett volna. Cserébe az Iroegbu, illetve Ancrum dobott egy-egy triplát. Utóbbi ráadásul faulttal együtt, és ott már sajnos lélektanilag is kezdtünk egy picit összeomlani. Nyilván a felzárkózás is óriási energiákat égetett el bennünk. Sajnos ki kell jelentenem, és ebben felelősséget kell vállaljak, hogy az identitásunk ma nem tükrözte azt, amit az eddigi kilenc fordulóban tapasztaltunk. Ez is a mi csapatunk, ezt is kell szeretni ilyen szempontból. De az biztos, hogy az öltözőből is úgy jöttünk ki, hogy ez volt az utolsó ilyen, amikor a védekezésünk ennyire – nem is tudom, milyen – megbotránkoztató volt. Talán tényleg ez a legjobb szó rá. Tragédia nincs, közel sem. Viszont intő jel már sokadjára, hogy miben kell fejlődnünk. Jó lesz erre a válogatott szünet, hiszen nem szoktam ezzel előjönni, és most sem emiatt kaptunk ki, de azért a kezdőötösömből két játékos nem tudott edzeni a Pécs elleni mérkőzés óta. Ezekkel együtt kell élni. Mindig ezt szoktam nyilatkozni, hogy ezekhez tudni kell alkalmazkodni. Minden csapatnak megvannak a maga kis problémái. Le kell vonni a tanulságot, elemezni kell a történteket. Az összképet nézve természetesen így is továbbra is büszkék lehetnek a srácok magukra. De ennyi, és ne tovább. Ezzel nem szabad megelégedni, hanem előre kell tekinteni, és a válogatott szünetben rendezni kell magunkat. Végezetül szeretném megköszönni a fóti közönségnek mind a létszámot, mind a hangulatot. Gyorsan hozzáteszem, hogy a Körmend-tábor is elképesztően sokat adott a hangulathoz. Szép számban voltak, nagyon sportszerűen biztatták az övéiket, úgyhogy innen is tisztelet nekik! A csapatuknak sok sikert kívánok a továbbiakban, illetve ezúton is szeretnék a válogatott csapatunknak minden jót kívánni, mind a női, mind a férfi vonalon a mérkőzésekhez. mÚgyhogy gyakorlatilag ennyi. Megyünk tovább, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

Kocsis Tamás : Először is hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a csapatomnak! Ugyan, meccs után sem jöttem rá, hogy ez most melyik arcunk volt: a legjobb, vagy a legjobbnál eggyel jobb. De ez elég volt ahhoz, hogy megverjük a Fótot, akik egy nagyon jó csapat, főleg hazai pályán. Ha jól tudom, eddig senki nem dobott itt hetven pontnál többet, hát most mi ezt jócskán túlszárnyaltuk. Én úgy gondolom, úgy nézett ki, hogy majdnem belelépünk megint ugyanabba a folyóba, mint egy héttel ezelőtt, egy pár kerülettel arrébb, de hála Istennek tudtunk reagálni. Jól reagáltunk, és helyén volt a szívünk. Sikerült megnyerni ezt a nagyon fontos mérkőzést. Ez az első idegenbeli sikerünk, ami mindig nagyon fontos. Több kisebb sérültünk is van, úgyhogy jól fog jönni most nekünk ez a szünet. A Fótnak pedig további sok sikert kívánok a folytatásban!

Mitchell Shereef Rashadd : Ez nem a Phoenix Fót játéka volt. Nem játszottunk teljes erőbedobással 40 percig. Úgy gondolom, jól indultunk, de utána elbíztuk magunkat, és nem tettük meg azt, amit kellett volna, sem védekezésben, sem támadásban. Így tudott a Körmend nagy előnyre szert tenni.Úgy gondolom, a második félidőben visszataláltunk a ritmusunkba. Volt néhány jó védekezésünk, sikerült néhány pontsorozatot is összehozni, de ahogy mondtam, végül nem tudtuk 40 percen keresztül összehozni a jó játékot, így sikerült nekik elvinni a győzelmet.Úgy vélem, inkább mi vesztettük el a mérkőzést, mintsem ők nyerték volna meg. Sokféleképpen megvertük saját magunkat. Rengeteg dobást elhibáztunk. Az ő érdemükre legyen mondva, hogy sok dobást értékesítettek, de a védekezésünk sem segített abban, hogy nehezebben tudjanak dobni.Szóval szerintem egyszerűen nem tudtuk jól végigjátszani a teljes 40 percet. Nem a saját stílusunkban kosárlabdáztunk, és ez okozta a vereséget. De még mindig 5–5 a mérlegünk. Most szünet következik, de tudjuk, hogy ez a vereség fáj így szünet előtt, és rengeteg munkánk van, hogy a szünet után visszatérjünk, és ugyanazon a szinten legyünk, mint a szezon elején.

Takács Kristóf : Köszönjük szépen! Szeretnék gratulálni a Fótnak, mert úgy gondolom, hogy jól játszottak ők is. Az első félidőt jól kezdtük, jól futottunk, megint megvolt a tranzíciós játékunk. Tényleg beestek a dobások is, hellyel-közzel. A második félidőre viszont megint az történt, hogy az ellenfelünk beállt zónázni, ahogy a Honvéd elleni mérkőzésen is. Nem reagáltunk túl jól, de szerencsére tudtuk rendezni a sorokat, és egy-két extra hármassal a végén sikerült behúznunk a győzelmet.