Zseljko Djokics : Szeretnék mindkét csapatnak gratulálni, igazi csata volt, és mindkét fél mindent beleadott a pályán. Most először tudtunk komplett csapattal játszani, bár többen kisebb sérüléssel vállalták a játékot. Sajnálom, hogy ilyen korán találkoztunk a Diósgyőrrel, de aki el szeretné hódítani a kupát, annak minden csapatot meg kell vernie. Végig érezhető volt a szinergia a szurkolók és a játékosok között a csarnokban, és szerintem ennek is köszönhető, hogy a negyedik negyedben meg tudtunk újulni, és így nyertük meg a meccset.

Völgyi Péter : Gratulálok a Pécsnek, mert megérdemelten harcolta ki hazai pályán a Final Fourba jutást. Rengeteg eladott labdába kergettek bele minket, ami végzetesnek bizonyult.

Studer Ágnes : Nagyon örülök a győzelemnek. Úgy érződött a pályán, mintha egy igazi döntőt játszottunk volna. Rengetegen eljöttek a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére – ez is mutatja, mennyire szeretnek minket, és ezt folyamatosan éreztük a meccs közben. A mérkőzés elején többször hibáztunk védekezésben, de a többi szegmens rendben volt, és támadásban is magabiztosak voltunk. Az utolsó negyedre mi tudtuk megtartani azt a fizikális szintet, amivel az ellenfél fölé tudtunk kerekedni. Jó volt ebben a csapatban lenni ma, és itt játszani a Lauberben.

Kányási Veronika : Kemény párharcot vívott a két csapat, kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, és mindkét fél jól teljesített. Eszméletlenül csalódottak vagyunk, hiszen nyilván az volt a célunk, hogy hazai pályán szerepelhessünk a Magyar Kupa négyes döntőjében. Ki kell elemeznünk a mérkőzést, és nem fordulhat elő még egyszer, hogy több perces kihagyásunk legyen a negyedik negyedben.