Dzunics Braniszlav : Kiélezett a mérkőzést hozott a bronzcsata első felvonása, de megérdemelten nyertünk. Tartottuk a lépést az ellenfelünkkel lepattanózásban, támadásban jól járt a labda, így megtaláltuk az üres helyzeteket, a döntő pillanatokban pedig jól védekeztünk. Köszönet jár a szurkolóknak, hiszen ismét kosárlabdaünnepet teremtettek a Kaposvár Arénában. Egy–nullra vezetünk, megyünk tovább!

Kostas Flevarakis : A hazaiak bedobták a büntetőiket, sőt még annál az egy kihagyott dobásnál is megszerezték a támadólepattanót, majd abból újabb két pontot szereztek. Ebben mindenképpen nagyobb harci szellemet mutattak nálunk. Nem tudom, hogy náluk most nagyobb volt-e a motiváció, de ilyen egyszerűen nem történhet meg. Ráadásul még az előző párharc csalódottsága is bennünk volt, mert úgy érzem, ott többet érdemeltünk volna. De ennek most vége, ezt le kell zárnunk. Az első nyolc percben már 27 pontot kaptunk, az ellenfél támadólepattanókat szedett, gyakorlatilag azt csinált a pályán, amit akart. Egy olyan jó csapat ellen, mint a Kaposvár, nem elég, ha csak egy játékosod játszik jól. Több ember jó teljesítményére van szükség, és amikor több kulcsjátékosodnak is rossz napja van, akkor nem lehet sokat várni. A Kaposvárnál van az előny, de meglesznek még a lehetőségeink, és azt várom, hogy a játékosaim megfelelően reagáljanak. Ez nemcsak a mai nap miatt fontos, hanem a csapat jövője szempontjából is. Ma azonban nincs miről beszélni: minden elismerés a Kaposváré. Ahogy korábban is mondtam, egész szezonban felülteljesítettek. Olyan csapatról beszélünk, amely folyamatosan a saját határait túllépve játszik. Nekünk is ezt kell tennünk. Január óta sokat fejlődtünk, de ugyanilyen erősen kell befejeznünk a szezont is, nem pedig csalódottan, mert ez sem a játékosoknak, sem a csapatnak nem jó. Vissza kell találnunk önmagunkhoz, és erőt kell mutatnunk a következő mérkőzésen. A mai győzelem viszont teljesen megérdemelt volt, és minden dicséret a Kaposváré.

Wilson Mylik Deonce : Kemény mérkőzés volt, de tudtuk előre, hogy az lesz, hiszen egy nagyon erős ellenféllel játsszunk, ugyanakkor nagyszerű érzés, hogy harcolhatunk a bronzéremért. Összességében jó munkát végeztünk, bár az első félidőben nem lepattanóztunk elég jól, így az ellenfél sok másodikesély-pontot szerzett. A második félidőben viszont jobban kontrolláltuk a lepattanókat, és sikerült arra kényszerítenünk a riválisunkat, hogy támadásonként csak egy dobásuk legyen. Ennek köszönhetően végül – a hajrában – le tudtuk zárni a mérkőzést.

Edosomwan Kinsley Nehizena : Kemény mérkőzés volt. Már az első negyedben túl sok támadólepattanót engedtünk az ellenfélnek, és ebben nekem is megvan a felelősségem. Amikor az ellenfél hat-nyolc-tíz pontot szerez második esélyekből, az elsősorban energia és agresszivitás kérdése. Ez pedig előbb-utóbb megbosszulja magát a mérkőzés során. Az ellenfél a fontos pillanatokban jó döntéseket hozott és kulcsfontosságú lepattanókat szerzett. Úgy gondolom, mindannyiunknak nagyobb erőbedobással kell játszanunk, jobban kell teljesítenünk, és meg kell csinálnunk azokat az apró, de döntő dolgokat, amelyek főleg a végjátékban jelentik a különbséget.