Forray Gábor : Természetesen gratulálok a Debrecen csapatának, hiszen én azt gondolom, hogy ők is sokat tettek azért, hogy megnyerjék a mérkőzést, és ilyenkor így illik. De gratulálok a csapatomnak, mert úgy érzem, hogy mi is mindent megtettünk, sőt, többet megtettünk, mint amennyi bennünk van küzdelem terén, mert Debrecen nem a mi szintünk, semmilyen olyan objektív összehasonlításban, a lehetőségektől kezdve egyéb dolgokon át, ami arra jogosítana minket, hogy egy ilyen mérkőzést tudjunk velük játszani. Én büszke vagyok a játékosaimra, és köszönöm nekik ezt az estét. A vereségünknek az oka egyértelműen több dolgon múlt. Mindig először magunkban keressük a hibát, ugye nyilván nem a külső egyéb körülményekben. Nem lehet hazai pályán 16 százalékkal dobni a triplát, tehát nincs miről beszélni. Most hogyha, és ez az érdekes, hogy az első félidőben is egy triplát dobtunk be, és úgy dobtunk 46 pontot. Tehát most hogyha betalálunk, akkor kivégezzük az ellenfelet, de nem találtunk be. Érdekes, tehát úgy nekem is nyilván változtatni kell ezen a dobóedzésen, dobóformát meg kell csinálni, mert amit eddig csináltunk, az nem jó, világosan látszik. Úgyhogy ez az én hibám, nekem jobban oda kell erre figyelni, hogy mit csinálunk, ki és mit csinál, mert át kell variálnunk ezt. A büntetőben talán valamennyit javultunk. Lepattanóban meg egyéb dolgokban egyébként megnyertük, azon kívül, hogy mondjuk pont a kulcsszituációban ők szerezték meg a lepattanót, de mindegy. Úgy érzem, hogy a végére egyébként tényleg elfáradtunk. Ez érthető, hiszen a fiatal játékosaink, akik már nem olyan fiatalok, be voltak tojva egyszerűen, nem tudok mást mondani, és többet kellett játszania a rutinos szekciónak, akik most eddig bírták. Ugye az Ismet most jött vissza sérülésből, még nyilván nincs olyan jó állapotban, a másik külföldink most érkezett, én azt gondolom, hogy jól játszott, de még őneki is nyilván el kell idő, ő is elfáradt. A jövőre nézve nem szabad ennyire megilletődötten pályára lépni. Mindenkinek tudni kell, hogy ez egy játék, és a hiba az a játék része. De az nem azt jelenti, hogyha valaki hibázik, utána a gatyát telerakjuk, és utána mintha egy másik ember lenne a pályán, mert így nem tudunk nyerni. Majd a mi szintünkön lévő csapatokat, ha így dolgozunk, meg fogjuk tudni verni, de a komoly csapatokat nem, hiszen mindig ugyanazok miatt kapunk ki, ugyanazok a dolgok vannak, ismétlődnek. Most egy másik felállásban vagyunk, tehát vannak új elemek a rendszerben, meg vannak a régiek, de mindig visszatér a régi. Na mindegy, illetve a másik, nekem is majd nem tudom, hogy ezt hol tudom, valahova be kell iratkozni, mert őszintén mondom, hogy én nem értem, egyáltalán nem értem, hogy mi a fault. Én nem értem, őszintén. Hogy most ilyen előny-hátrányokról beszélünk, és nem részrehajlás miatt mondom ezt. Tehát, és nem azért kaptunk ki, előbb felsoroltam, hogy miért kaptunk ki, mert pocsékul dobtunk, kulcspillanatokban a Debrecen jobban koncentrált, és értékesítette a helyzeteit. De komolyan, nem értem ezt az előny-hátrányt, mérlegelünk, várunk egy kicsit, és a videó alapján mindig mindent meg lehet magyarázni, tehát , nincs igazunk, ez egyértelmű, nem vagyok hülye, látom, és nem is feltételezek rossz szándékot. Én egy kis pont vagyok, nulla porszem nyilván ebben a nagy rendszerben, de komolyan sokkal egyszerűbbé kéne ezeket a szabályokat tenni, mert minél jobban szabályozunk valamit, annál nehezebb. Ugye a Coach Krzyzewski-nek a könyvében megvan, hogy egyszerűen a legegyszerűbb és a legbetarthatóbb szabályokat kell alkalmazni, mert azt mindenki tudja. Akkor, régen úgy volt, ha megütöttek, akkor fault. Ha még bement a kosár, akkor dobtam még egy büntetőt. Most várunk, hogy akkor bement vagy nem ment be, hogy most akkor büntető... Egyébként szerintem senki nem tudja. Tehát nem én nem tudom, én nagyon szívesen leülök, de senki nem tudja, állítom. És ezt nem azért mondom, még egyszer, mert kikaptunk. Akkor is mondtam volna, ha nyerünk. És ugyanúgy reklamálta az ellenfél, hogy a harmadik negyedben ezek-azok voltak, ahogy mi. Most mi ebből rosszabbul jöttünk ki egyébként. De mindenesetre ez egy tanulság nekem is, hogy valahol ezt nem tudom, össze kéne ülni ez ügyben, valahova be kell iratkoznom, én szeretnék tanulni, meg szeretnék jobb lenni. És mit mondjak a játékosoknak? Most akkor mikor fault, mikor nem fault. Most fölvette a labdát itt a hosszabbításban, akkor az Ismet végre odament agresszívan védekezni, úgyhogy fönn volt a keze, akkor most a hengeren kívül volt, mert a hasához ért. Tehát nem tudom, ilyen precízek vagyunk, de előtte az nem fault. Nem értem. De egyébként az ellenféllel beszélgetve ők is ugyanezt mondták. De mindegy, hát most ez van. Köszönet a szurkolóknak egyébként, mert fantasztikus hangulatot teremtettek, és a mérkőzés végén is megint megtapsoltak, csak most már ezzel is tele van a padlásunk egyszerűen, már nem bírunk a szemükbe nézni, mert ők mindig, nem azt mondom, hogy boldogok, de mindig hálásak, és értékelik az erőfeszítést, csak mindig kikapunk, és nem tudunk nekik örömet okozni. Egyébként ez frusztrál engem egyedül különben, mert látom, hogy lépünk előre, csak, hogy nem tudunk a szurkolóinknak örömet okozni, mert megérdemelnék, hiszen mindig kiállnak mellettünk. Úgyhogy igazából emiatt remélem, hogy átbillenünk ebből. Úgyhogy, köszönöm még egyszer mindenkinek.

Pethő Ákos : Valóban, nem megfelelő energiákkal kezdtük a mérkőzést, és erről beszéltünk is a félidőben. Le a kalappal, hogy tudtak ezen változtatni a srácok, és úgy egy perc alatt megfordítottuk utána a mérkőzést. Utána úgy érzem, hogy bár volt, hogy vezetett az Oroszlány, de végig mi kontrolláltuk a mérkőzés iramát. Nagyon fontos hármasokat dobtunk, főleg a hosszabbítás elején, ott kinyílt az olló, és utána már csak büntetőpárbaj volt, amit higgadtan, jobban bírtunk.

Takács Zsolt : Hát nehéz mit mondani egy ilyen meccsen, ahogy mondtad, szoros volt, izgalmas. Szerintem az döntött leginkább, hogy a tripla százalékunk az egyszerűen szörnyű volt, és leginkább az még azon kívül, hogy amiket vétettünk hibákat, azt egyből megtorolták igazából. Az utolsó, mi annak a neve, negyedre meg elfáradtunk.

Tyus Marcus Darnell : Azt hiszem, ahogy a félidőben is beszéltünk róla, az első félidőben nem volt kevés energiával játszottunk. A második félidőben ezen sikerült javítanunk, agresszívabban kezdtünk játszani, és ez a javunkra vált. A végjátékban, mivel szoros volt a meccs, be tudtuk dobni ezeket a büntetőket, amik segítettek.