Forray Gábor : Nyilván gratulálok a Körmendnek, mert megérdemelten nyertek, ugyanakkor ha mi nyertük volna mi is megérdemelte megnyerjük volna. Sokat tettünk a győzelemért, , de azért is sokat tettünk, hogy ne nyerjünk. Még mindig nem értem, hogy olyan leolvadásaink vannak, ami érthetetlen. Megmagyarázhatatlan, hogy mi történik bizonyos időközönként a fejekben, tabula rasa, és mintha teljesen más emberek játszanának, és nyilván itt a végjátékban a szerencsefaktor is dönt, de azt szokták mondani, hogy a szerencse az mellé áll, aki többet tesz érte, úgyhogy a Körmend jogosan elvitte a két pontot. Én szomorú vagyok megmondom őszintén, mert én soha nem adom fel, én mindig hiszek abban, hogy megfordul és jó lesz. Én egy dolgot adok fel, de azt is, csak az utolsó másodpercben, a csekket. Semmi mást soha nem adok fel. És ez azért mondjuk szomorú, mert a játékosaink, ők sem adják fel, de most nem is tudom, hányadik ilyen pár pontos vereségünk, és mondjuk, hogy ne adják fel soha más, és tartsák meg a hitüket, mert előbb-utóbb ez ugye átfordul, tehát ez nem kérdés, hogy győztesen hagyjuk majd el a pályát. Ugye, itt most jöttem a presszre, mindenki mondja, hogy gratulál nekünk, jó harcoltunk, meg satöbbi, csak hát ugye ezzel tele a padlás, mert gyakorlatilag ezért nem adnak kenyeret a boltban, hogy valaki jól harcolt, ha nem keresünk pénzt, nem nyerünk, akkor éhenhalunk, ugye ez így működik. És ezt kell megtanulni mindenkinek, hogy ez nem az utánpótlás hobbi kosárlabda, hanem itt ez tétre megy, vérre megy, és nem lehet egy másodpercre sem kihagyni. 25 asszisztot adtunk. Szokták mondani, hogy nem vagyunk kollektívek, kollektívek voltunk. Foghatnám arra, hogy a héten hogy tudtunk edzeni, meg hogy nem, én úgy gondolom, hogy aki emellett a játékot, az mindenki odatette magát, maximálisan. Ezért vagyok kicsit még mondom még egyszer csalódott, mert ez most egymás után zsinórban a harmadik ilyen meccsünk, amit gyakorlatilag... Mindegy, lehet, hogy a Jóisten azt akarja, hogy ne legyünk túl nagy arcúak, hogy ne gondoljuk azt, hogy már mindent tudunk, és ne dolgozzunk olyan keményen, mert egyébként keményen dolgoznak a játékosok, jól edzenek, jó munkát végeznek, egyelőre néha sok hibábal, ez tény, de még nem tudunk átbillenni. De mondom még egyszer, nagyon bízom benne, és közösséget köszönök mindkét tábor jól szurkolt, jó hangulat volt, egylabdás meccs, ma nem mi jöttünk ki belőle jól.

Matthias Zollner : Gratulálni szeretnék a csapatnak. Nem tudom Dani mit mondott, nem olyan jó a magyarom, azt hiszem beszélt róla, hogy ma két légiósunk volt csak, de a csapat megmutatta a karakterét. Akik eddig kevesebb szerephez jutottak, előreléptek és megmutatták mit tudnak. Sokat ér ez a két pontot érő győzelem, de sok minden történt a mérkőzésen, amiről majd beszélnünk kell. Azt mondtam a fiúknak, hogy egy új szezon kezdődik holnaptól, és szeretném ha lenne elég játékos, hogy rendesen edzhessünk, és arra a szintre fejlődhessünk, amit szeretnénk elérni. Sok szerencsét kívánok az Osénak a további mérkőzésekhez.

Ruják András Baldvin : Gratulálok a Körmendnek. A hiányzó emberek mind a két oldalnak megnehezítették a dolgát, de ettől függetlenül megérdemelten nyertek. Nekünk szerintem az idén a 15 a varázsszámunk, mert mindegyik meccsen vagy 15 pontos vezetést adunk az ellenfélnek, vagy nagy ritkán vezetünk 15 ponttal, hogy aztán vagy eladjuk őket, vagy visszajövünk a meccsbe, és utána felemésztjük ugye ezzel az energiáinkat, és nyilván utána egy fáradó bélyegként becsúszik pár hiba ott a fontos utolsó percekben. Úgyhogy ugyanazt tudom elismételni, amit már sokszor, amiről beszéltünk itt az elmúlt időben.Remélem, hogy ez ad egy kis plusz tapasztalatot, hogy egy idő után ezeket a meccseket meg tudjuk nyerni, és nyilvánvalóan remélem, egyszer kicsit több szerencsénk is lesz, mert kellett nyilván ez is a végéhez, hogy kinek megy be a dobás, merre pattan a labda, de ettől függetlenül gratulálok nekik.

Hansen Daniel : Egy nagyon fizikális, kemény meccset játszottunk, hullámvölgyekkel. Nem voltunk könnyű szituációban, mert CJ megsérült, az új légiós még nem edzett velünk, így kevesebben voltunk, az irányítónk sem tudott játszani, de azért sikerült győznünk, mert az egész csapat kirakta a szívét a pályára.