Zseljko Djokics : Elsősorban a csapatomnak szeretnék gratulálni, mert amikor kijönnek a szurkolók a csarnokba, akkor annyit látnak, hogy ott vannak a megszokott játékosok, akiktől várják az extra produkciót, de senki nem tudja, hogy mi történt a mérkőzést megelőzően, ki edzett és ki nem, milyen sérülésekkel bajlódnak, betegséggel játszanak. Gratulálnom kell az orvosi stábnak is, mert sajnos egy vírus ütötte fel a fejét a csapatban, többen lebetegedtünk, így nem tudtunk annyira komplett csapattal készülni, de mindenkit játékra kész állapotba hoztak. Ha innen nézzük, ez még nagyobb győzelemnek számít.

Magyar Bianka : Most nyújtottuk a szezon talán leggyengébb teljesítményét. Úgy kezdtük a mérkőzést, mint akik nem állnak készen a pécsi védekezésre. Aki nem veszi fel a kesztyűt ezzel az agresszióval szemben, az úgy jár, mint mi, hogy belefut egy nagyobb vereségbe.

Török Ágnes : Nagyon büszke vagyok a lányokra! A 15-0-s kezdéssel megadtuk a mérkőzés alaphangját, utána igyekeztünk minél többet közé tenni, illetve végig dominálni a Szekszárd ellen támadásban és védekezésben egyaránt – ami többé-kevésbé sikerült is. Büszkék vagyunk, hogy bejutottunk a legjobb négy közé, és igyekszünk majd minél többet kihozni a hazai pálya előnyéből.

Holcz Rebeka : Elég rosszul kezdtük a mérkőzést, pedig nem így készültünk rá. Tudtuk, hogy agresszívan letámadnak majd minket, ott lesznek védekezésben, ennek ellenére sem tudtuk ezt ellensúlyozni a pályán. A második félidőben voltak szép dolgaink, ezekből építkezhetünk, de nem ez volt a legjobb meccsünk.