Mócsai Milán : Köszönöm és hálával tartozom a csapatomnak leginkább mert aki eredménytől függetlenül a körhinta helyett a gyermeknapon a kosárlabdát választja az a tömegsportolóból versenysportolóvá akar válni. Ez nagyonsok áldozattal jár. Ők még nem tudják, de az idő az ami a legbecsesebb mindenkinek, abból van a legkevesebb. Ezek a gyerekek a gyerekkorukat beáldozzák a sportnak, hogy kosárlabdázókká válhassanak. Nagyon sok időt töltenek az edzőkkel az egyesületekben, mindenféle mentális, taktikai, technikai képzésen vesznek részt. Ez becsülendő dolog. Ezért nekünk edzőknek nagyon fontos, hogy hogy sáfárkodunk mások idejével, fontos hogy szeressenek kosárlabdázni járni, egy olyan közösségben érezzék magukat, ahol tudják hogy bíznak bennük, tudják, hogy mosollyal jönnek, mosollyal mennek az edzésre még akkor is ha vannak nehéz pillanatok. Ez a mérkőzés sem azért volt jó mert megnyertük, és B döntő bajnokok lettünk, ami ugye a 9. helyet jelenti, hanem azért mert láttam, hogy egymásnak örültek, egymásnak szurkoltak és boldogok voltak hogy ezt közösen tudtuk elérni. Amikor streetball volt a pályán nehéz volt, amikor eszünkbe jutott, hogy csapatként kell kosárlabdázni, akkor könnyebb. Ezért köszönöm nekik, hogy a gyerekkoruklegnagyobb részét a kosárlabdára áldozzák és megcsinálnak mindent amit elvárunk tőlük.

Kiss Ágoston : Szeretnék gratulálni a Honvéd csapatának a gőzelemhez, azt gondolom, hogy ez egy nagyon szuper döntő volt. Mind a két csapat beletette a maximálisat. Sokat hibáztunk főleg a mérkőzés elején és azt a hátrányt kellett ledolgoznunk. Volt mikor mi vezettünk, volt mikor az ellenfél. Ebben a hullámvasútban telt a mérkőzés. Gratulálnom kell a fiuknak is mert elképesztő munkát tettek bele. Nem csak ebbe hanem mind a 3 mérkőzésbe. Le a kalappal előttük és dolgozunk tovább