Vladár Csaba : Nagy hullámvasutazás volt a mérkőzés, amelyet nagyon jól kezdtünk, de a harmadik negyedben a védekezésén szorító, így minket elég sok hibára kényszerítő Mosonmagyaróvár bebizonyította, hogy milyen jó csapat, hiszen majdnem ledolgozta a nagy hátrányát. Úgy érzem, végül a valamivel hosszabb kispadunknak köszönhetően tudtunk nyerni, aminek nagyon örülök.

Laky Tibor : Gratulálok a Közgáznak a győzelemhez. Dekoncentráltan, tompán kezdtünk, így az ellenfél nagyobb előnyt tudott kiépíteni magának. Ami a részünkről pozitívum volt ezen a mérkőzésen az az, hogy szünet után ebből a nagy hátrányból fel tudtunk állni és sikerült csaknem teljesen eltüntetni azt. Ebbe azonban belefáradtunk, így ellenfelünk győzött. Van azonban valami, ami mellett nem szeretnék szó nélkül elmenni. A bajnokság színvonala évről évre emelkedik, egyre több a minőségi, élvonalbeli, vagy az NB I B piros csoportjában szereplő értékes játékos a csapatokban, akik hétről hétre kemény, férfias csatákat vívnak egymással. A színvonal emelkedését azonban eddig sajnos nem követte a bajnokság szervezeti működésének a javulása, pedig szerintem erre nagy szükség lenne, hogy ne fordulhasson elő, hogy az indulatok úgy elszabaduljanak, mint most a mérkőzés végén, amikor csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem történt sérülés. Érdemes lenne elgondolkodni, azon, hogy ebben a folyamatosan javuló, erősödő egyetemi bajnokságban is három játékvezetős rendszert használjunk, ellenőr és orvos részvételével a mérkőzéseken, hogy az NB I-es vagy piros csoportos klubok úgy adhassák oda játékosaikat az egyetemi bajnoki mérkőzésekre, hogy ott a körülményekhez képest a lehető legnagyobb biztonságban vannak, annak érdekében, hogy egészségesen is kapják vissza őket.