Lekli József : Gratulálok a csapatomnak! Az első félidőben, amíg a kosárlabdáról szólt a meccs, megmutattuk, mi a különbség a két együttes között. A második félidőben viszont történtek olyan dolgok, amiket nem nagyon értek. Rendkívül sportszerűtlen dolgok történtek, és nem értem, ezt hogy gondolta az ellenfél. Kipontozódott három játékos a Veszprémből, ugyanakkor négy játékosomnak is kis híján sérülést okoztak. Mert teljesen szabálytalanul közlekednek a pályán. Ez nonszensz. Nem fér bele egy bajnoki döntőbe, hogy egy csapat csak azért tud visszajönni húsz pontról, mert szétveri a másikat, mintha egy boxmérkőzésen lennénk. Mi pedig eközben megcsináltuk a dolgunkat, és normálisan kosárlabdáztunk. Gratulálok a csapatomnak, mert helyt tudtak állni, és kibírták ezeket a pofonokat. Bízom benne, hogy Veszprémben nem történik meg ez újra. Jobbulást kívánok Kiss Kolosnak, aki toroksérülést szenvedett; elment a hangja egy csúnya könyöklés után.

Alexander Liam Geddes : Előbb-utóbb véget kellett érnie a győzelmi sorozatunknak – sajnos épp a döntőben. A játékosaim ma megtanulták azt, amit mindannyian tudunk: a győzelmi sorozatot csak csapatként játszva tudtuk volna folytatni. Támadásban járatni a labdát, betartani a tervet, és csapatként védekezni. Ha egyénieskedni próbálsz a pályán, akkor rájössz, hogy nem tudsz meccset nyerni. Sajnálatos módon a játékosaim nagyon kemény leckét kaptak ma ebből, és köszönjük ezt a leckét a Tiszaújvárosnak. A következő negyvennyolc órában erre reagálnunk kell, mielőtt újra Veszprémben játszunk, és 2-1-re alakítjuk a párharc állását.