Szarvas Gábor : Bíztam benne, hogy mi töltöttünk több időt az ünnepek alatt az edzőtermekben, ahol kőkeményen dolgoztunk. Fizikálisan is összeraktuk azt a taktikát, hogyan semlegesítsük a Nagy testvéreket és ellenfelünk idegenlégiósát. Azt gondolom, hogy türelmesek voltunk, taktikusan kivártuk azt a pillanatot, amikor fordítani tudunk, s onnan már nem volt megállás. Azt hiszem, megérdemelten nyertük meg a találkozót. Játékosaimtól azt kértem, hogy ne a támadástól, hanem a védekezéstől várják a győzelmet. Azt a csapatot tartottuk 70 ponton, amelyik nem egyszer 100-nál is több pontotszerez. Nagyon büszke vagyok a fiúkra, akiknek a győzelemben vetett hite most már egyre erősebb.

Dr. Nagy Ágoston : Csalódott vagyok, mert háromszor is sikerült legalább 10 ponttal vezetni, de az eladott labdáink mindig visszahozták a mérkőzésbe a hazaiakat. Abban hittünk, hogy ponterősebbek leszünk belül, ám ott végül kikaptunk 34:23-ra. A belső játékosaink 22:21-re nyerték a lepattanó csatát, de a csapat néggyel kikapott ebben az elemben is. Átlag alatt tartottuk Kinneyt, mégis 9 pont mínusszal zártunk. Fiatal poszton 21:16 a javunkra, de a szokottnál gyengébben dobtuk a hármasokat és jóval több volt az eladott labdánk, s ez nem fért bele a mérkőzésbe. A játékvezetés nagyon korrekt volt, nem sok hibával működtek és szimpatikusan kommunikáltak.