Gedei Tibor : Gratulálok a Fót csapatának! Sajnos nem először vállalhatatlan energiaszinttel kezdtük a mérkőzést, nem védekezünk jól, nem lepattanózunk, emellé tragikusan dobunk. Az első félidőben nem találtuk be se a büntető vonalról se kintről. Ez mind abból adódik, hogy nem teszünk bele elég energiát, nincsen sebességünk. A második félidőben sikerült megtalálni azokat a játékosokat, akik hajlandóak voltak küzdeni azért, hogy vissza tudjunk jönni a mérkőzésbe. Utólag azt mondom, hogy egy kis szerencsével megnyerhettük volna a mérkőzést, bár nem biztos, hogy fair, mivel elfogytak a végére azok a játékosok, akik visszahoztak minket a meccsbe. Meg kell, tanulunk meg úgy küzdeni és olyan energiával játszani, mint az első félidőben, ha ezt nem tesszük meg, akkor nagyon nehéz lesz a céljaink elérése.

Surmann Gábor : Közel 20 éve ténykedek játékosként és az utóbbi években már edzőként, de ilyet én még soha nem éltem át. Éppen ezért is nagyon nehéz összeszedni a gondolataimat. Először is az első félidőben , az első és az utolsó két percet leszámítva - 16 perc közel tökéletes teljesítményt hoztunk. A második félidőre hiába hívtam fel 28 pontos előnyünk birtokában játékosaim figyelmét arra hogy még közel nincs vége ennek, sajnos elkezdtünk belemenni egy ostoba és céltalan, egyénieskedő adok-kapokba. Amiből csak a kapok jutott nekünk negatív értelemben. Továbba sajnos nagyon kizökkentett minket a játékvezetői felfogás 180 fokos - egyszerűen érthetetlen - változása a második 20 percre. Persze ebben a helyzetben is mi voltunk buták hogy felvettük ezt. A Kaszások pedig minden mindegy alapon vetette bele magát a mérkőzésbe. S egy fiataljának köszönhetően megkezdték a markáns hátrányuk ledolgozását. Bevallom ő rá nem készültünk, ez az én felelősségem más egyéb dolgok mellett. Sokkal inkább a Swanson Boros duóra akik egy percet pályára sem léptek a második félidőben ha jól emlékszem. Meglepő húzás volt, és nagyon bejött kollégámnak ez. Emellett persze Madár is elkapta a fonalat, annak ellenére hogy rengeteg labdát használt el. Csapatom elképesztő mélységbe került. A Kaszásnak pedig tényleg minden bejött jóformán. De hát ők nem a Hobbi SC, elképesztő erős csapat szóval nem volt véletlen ez. Aztán a számunkra demoralizálóan végződő rendes játékidő után a hosszabbítás két hazai kosárral indult. A fogadó irodák szerintem ekkor már 100-szoros pénzt adtak volna a mi győzelmünkre annyira kilátástalan volt a helyzetünk. De ekkor Richter a legjobbkor talált be kívűlről, majd a meccsnyerő emberként előre lépő Buzás - akinek külön gratulálok -vezetésével a pokol aljáról valahogy - én magam sem tudom hogyan - behúztuk az ismert történések birtokában a dupla értékű győzelmet. Kellett hogy az utolsó percekre Juhos elképesztően feljavult, valamint ki kell emeljem Herendić mezőnymunkáját is. Emelem kalapom a hazaiak előtt. Nagy feltámadást produkáltak. De végtelenül büszke vagyok az enyémekre hiszen vert helyzetből gyűjtöttük be a két rendkívül értékes bajnoki pontot. Ha jók az információim a Megyeri Tigrisek története első győzelmét aratta Óbudán. Nem gondoltam volna hogy ez egy ilyen drámai meccsen fog megszületni 7 év után. Végezetül köszönjük szurkolóinknak a támogatást. Sokat számított hogy buzdítottak minket a legmélyebb helyzetekben is.