Csányi Zoltán : Az eleje kifejezetten tetszett, aztán ahogy az idő haladt, egyre több hibával játszottunk. A palánk alatti játékunk sajnos gyenge volt, - ez némileg magyarázható a sok hiányzóval - nagyon sokszor adtunk lehetőséget ellenfelünknek arra, hogy második vagy harmadik lehetőséggel éljenek. Hihetetlen energiával támadták a gyűrűnket, amit a srácaim egyre kevésbé tudtak lekövetni. Ellenfelünk védekezésével aztán a második félidőben nem tudtunk nagyon mit kezdeni, a csapatjátékunkból „csak” a csapat tűnt el, egyéni megoldásokkal akartunk érvényesülni, türelmetlenekké váltunk, így a vége nem lehetett más, mint ami. Ugyanakkor még ebben a kevésbé szép szakaszában a mérkőzésnek is küzdöttek a srácok, folyamatosan arra kényszerítve ellenfelünket, hogy ne nyugodhassanak meg. Igazából mondhatnám, hogy szomorú vagyok, de nem.

Laky Tibor : Természetesen örülök, hogy hibátlanok maradtunk, a mai mérkőzés jellemzően az alkalmazkodásról szólt, alkalmazkodnunk kellett ahhoz, hogy a megszokott játékstílusunkkal nem jutunk dűlőre. távoli dobásaink nem működtek, meg kellett próbálkoznunk valami mással. A második félidei védekezés váltás meghozta azt a különbséget, ami eredményezte a győzelmünket. Mindkét csapatnak további sikereket kívánok.