Andjelko Mandics : Mindkét gárda érdekelt volt a Magyar Kupa negyeddöntőjében, így nem csoda, hogy a kimerültség jelei meglátszottak a feleken. Az első félidőben nem sikerült végrehajtanunk az előre megbeszélt taktikai utasításokat, ám a nagyszünet elégnek bizonyult a soraink rendezésére, főként fejben. A térfélcserét követően már sokkal több energiával és koncentráltan játszottunk, üres helyzeteket alakítottunk ki, amikből be is találtunk. Úgy gondolom, hogy a második húsz percben kifejezetten tetszetős kosárlabdát mutattunk be, amire lehet építeni.

Goran Tadics : Az első félidőben jól játszva előnyt tudtunk kialakítani, azonban a második húsz perc során teljesen megváltozott az összecsapás képe. Ez főként annak köszönhető, hogy a korábbiakkal ellentétben a négy külföldi játékos mellett a fordulás után már Mócsán Bálint volt az ötödik DEAC-játékos a parketten. Emellett a debreceniek a fizikalitás tekintetében is felénk kerekedtek, és a dobásaikat is remek százalékkal értékesítették. Még a végjátékban is volt esélyünk kicsikarni a diadalt, de sajnos nem éltünk a lehetőségeinkkel.

Mócsán Bálint : Nyolc nap alatt három meccset játszottunk mi is, illetve az NKA is, ami meglátszott mindkét csapaton. Habár a hétközi, szolnoki kupamérkőzést elveszítettük, összességében nem játszottunk rosszul, ezen az úton terveztünk tovább menni most. Úgy látszik, lassan tendenciává alakul, hogy hazai pályán hátrányból kell visszakapaszkodnunk, de a társaság karakterét mutatja, hogy ezt ma is megcselekedtük, összességében pedig megérdemelten nyertünk.

Lados Erik : Véleményem szerint az első félidei előnyünket gondosabban kellett volna őriznünk. A második húsz percre a DEAC feljavult, a mi oldalunkon pedig alább hagyott a koncentráció, ami végül a vesztünket okozta.