Lekli József : Először is gratulálok a Budafoknak, mert amit a mai nap nyújtottak, az tényleg megsüvegelendő. De ehhez sajnos kellettünk mi is. Én úgy érzem, nem bírtuk el ezt a nyomást fejben. Nagyon rosszul dobtunk kintről, huszonhárom százalékkal, tehát harminckilencből kilenc hármast – ez nagyon gyenge. Megvoltak a helyzeteink, de sajnos nem dobtuk be őket, pont ma fogtunk ki egy ilyen napot. Ez van, de én úgy gondolom, hogy ez fejben dőlt így el. Ha megnézzük a negyedeket: ez a három pont a másodikban – egy elődöntőben ilyet nem lehet csinálni. Az ötvenkilenc dobott pont is nagyon kevés. Ha döntőbe akarunk jutni, akkor be kell tudnunk dobni a helyzeteket, illetve jobban kell támadni a gyűrűt, jobban kell érvényesíteni a közeli helyzeteket. Nem lehet ennyire csak a külső dobásokra hagyatkozni. Sajnos így nem érdemeltük meg ezt a döntőt, teljesen megérdemelten jutott tovább a Budafok. Pihenünk egy kicsit, megpróbáljuk összeszedni magunkat; nagyon bízom benne, hogy sikerül, és meg tudjuk szerezni a harmadik helyet.

Károly Máté : Nagyon örülök, hogy ma így tudtunk játszani, és ennyire koncentráltak voltunk. Szerettük volna itt, idegenben lezárni ezt a párharcot, és nem az utolsó, ötödik mérkőzésre hagyni. A csapatom ezt nagyon jól adaptálta, és hatalmasat küzdött. Minden egyes apró dolgot, amit megbeszéltünk a meccs előtt, illetve meccs közben, azt betartottuk, és tényleg végig kézben volt a mérkőzés. Azt gondolom, hogy megérdemelten nyertünk, és jutottunk tovább.