Surmann Gábor : Mindenek előtt szeretnék gratulálni a csapatomnak, azt gondolom megérdemelt győzelmet arattunk. Egyúttal köszönöm is játékosaim hozzáállását. Ha jól emlékszem, közel 35 percig nálunk volt az előny a mérkőzés folyamán, ami egy ilyen erős ellenféllel szemben abszolút megsüvegelendő. Amikor meg egy picit megállt a szekér, higgadtak tudtunk maradni, s jól is reagáltunk a kialakult szituációkra. Hét közben hozzám is eljutottak akarva akaratlanul olyan pletykák, miszerint én a korábban Tarjánban eltöltött felettébb sikeres játékosmúltam miatt a mai mérkőzésre, hogy is mondjam… finom megfogalmazással ”lightos” hozzáállással vágok neki a csapatommal, kedvezve ezzel a SKSE-nek. Jót mosolyogtam ezen, hiszen aki ismer, az tudja, minden mérkőzésen nyerni akarok, amit ma is még a vak is láthatott. Rendkívüli alapossággal készültünk ellenfelünkre, pedig nem volt zökkenőmentes a hetünk a betegségek miatt. Tudtuk jól, hogy a vendégeknek tőlünk is jobban kellett volna a mai győzelem. De mi csak magunkkal foglalkoztunk, hiszen szerettük volna mi is szépen zárni az alapszakaszt, s jó hangulatban várni a playoutot. Visszatérve a mérkőzésre. Az első félidőben nagyon kultúráltan játszottunk, szépen járt is a labda, megvolt az egyensúly a belső-külső játékunkat illetően. Emellett gyakorlatilag teljesen kivontuk a “forgalomból” a két topjátékosukat a vendégeknek. Ebben a szerkezetünkben tisztában voltam azzal, hogy sokkal nagyobb esélyünk lesz ellenük, mint decemberben. A periméter védekezésünk így jóval hatékonyabb tudott lenni többek közt. A második félidőben sajnálatosan lelassultunk és ritmustalanná is váltunk előre - de ami nagyobb baj hogy - hátramenetben is. Ezt mindenképpen meg fogom majd vizsgálni. Herendicnek elkezdtük engedni, amiben a legjobb, az amúgy meg nagyon jól őrzött Dragasevic pedig “félelmetes” triplákkal kezdte el büntetni a kisebb-nagyobb hibáinkat. Ezek közre játszottak a Nógrádiak felzárkózásában. Csapatom viszont kollektívan összezárt, s mindig volt, aki előre tudott lépni. Ki kell emeljem Bus vérbeli kapitányi szerepét és performanszát, aki hátára vette ma a gárdánkat. De a mérkőzésen megsérülő Bálint “hősiességét” avagy Katona második félidőre totálisan feljavuló teljesítményét is. Centereink is nagyon komolyat nyújtottak ma a pálya mindkét oldalán. Ezek mind-mind kellettek a sikerhez. Ahogy fontos volt, hogy a lepattanót is megnyertük, valamint kevesebb labdát adtunk el, illetve több gólpasszt tudtunk kiosztani ellenfelünkkel szemben. A végjátékot pedig nagyon okosan hoztuk le. Büszke vagyok a srácokra, hiszen a taktikát végig követve, rendkívül fegyelmezetten, s javarészt jól kosárlabdáztak. A vendégeknek most tudom rossz, de fel a fejjel nekik. Nagyon komoly csapatuk van, s amennyire ráláthatok, szerintem jó munka folyik náluk. Végezetül szeretném hálásan megköszönni szurkolóinknak a lelkes biztatást. Látva őket, illetve azt, hogy a csarnokot milyen szépen megtöltötték, ilyenkor villan be azonnal, hogy ezt nagyon megéri csinálni. Hajrá Tigrisek!

Dániel Péter : Tudtuk, hogy nehéz a feladat. Ha nyerünk, megérdemeljük a rájátszást, ha nem nyerünk, akkor nem érdemeljük meg. Persze nyilván egy 26 meccses alapszakasznál nem egy mérkőzésen múlik, de mi most egy ilyen helyzetbe kerültünk. Én azt gondolom, hogy egy ilyen kulcsmeccset nem lehet 17 percnyi jó játékkal megnyerni. Egy kicsit hamarabb kellett volna felébredni ahhoz, hogy ezt ma sikerüljön megnyerni.