Surmann Gábor : Még mindig a hatása alatt vagyok a történteknek, nehéz is szavakat találnom. Az a mélység, amibe már rögtön az első negyedben kerültünk, köszönhetően a 3-19-es dekoncentrált és mondhatni gyatra kezdésünknek. Aztán a végén pedig, ahogy kb. a mennybe mentünk… Ehhez idő kell most nekem feldolgozni. Nem panaszkodásképpen, de utólag mondhatom, hogy borzasztó hetünk volt a felkészülésben. Mármint becsülettel elvégeztünk mindent, de sorozatos megbetegedések és a sérültek hiánya hátráltatta a munkát az edzéseken. Jah és csapatkapitányunk hiányát remélem nem kell senkinek sem bizonygatnom, hogy milyen nagy érvágás volt számunkra, hogy ő ma nem tudott pályára lépni. Éppen ezen tények miatt is nagyon büszke vagyok a játékosaimra, hiszen óriási karakterről tettek tanúbizonyságot. Meg kell azonban azt is jegyeznem, hogy a Nagykőrös ugyanúgy két bajnoki pontot érdemelt volna, hiszen nagyon jól játszottak. De ugyebár a kosárban nincsen döntetlen. A végjátékban pedig az addig beletett kőkemény munka és mérhetetlen alázat, valamint az egymásért való megalkuvást nem tűrő küzdés kifizetődött számunkra és Fortuna mellénk állt. Nem játszottunk jól, és bőven hagytunk is a meccsben. De jött ma pár extra például Kinney-től, Füzitől - ő neki külön örülök - ami segített bennünket a nagy mélységből való visszajövetelben. Majd a végén a Katona Varga duó hidegvérű büntetőzései, illetve Füzi “clutch” lepattanója kellett többek között ehhez a nagyon fontos sikerhez. A csarnokban elképesztő hangulat uralkodott, és le a kalappal a szépszámú vendég szurkolótábor előtt is. Egy élmény ilyen körülmények között játszani. Szerintem aki ezt a mai derbit látta, annak nincs kétsége afelől, hogy mindkét félnek helye van ebben a roppant erős piros csoportban. A mi és az ő sérültjeiknek mielőbbi jobbulást és visszatérést kívánok. És végezetül köszönet jár a stábomnak és kiemelten a szurkolóinknak, akik a végén gyakorlatilag 6. emberként funkcionáltak a hangos buzdításukkal. A siker közös!

Puszta Dávid : Nehéz most szavakat találnom. 18 másodperccel a meccs vége előtt teljes mértékben kezünkben volt a győzelem és ezt csak mi adhattuk el, és ez sajnos megtörtént. Az egész mérkőzés során a játékosaim remek energiával, lendülettel, dinamikával játszottak. Olykor fineszes megoldásaink voltak. Jól működött a három ember kapcsolata és a high-low lehetőségeink is. Tényleg nagyon jó szellemiségben kosárlabdáztunk végig. Nagyon fáj, hogy nem jött össze. Ki merem jelenteni, hogy megérdemeltük volna a győzelmet. És ráadásul mindezt a Megyeri Tigrisek otthonában tudtuk volna megtenni, ahol komoly karakteres játékosok vannak, tapasztalattal és minőségi rotációval... Nagyon büszke vagyok a játékosaimra egytől-egyig, hogy ilyen magas szinten tudtak játszani. Ez most bármennyire fáj is, mennünk kell tovább és ugyanilyen elánnal fogunk játszani legközelebb is. Gratulálok a Megyeri Tigriseknek, hogy ilyen komoly lélekjelenlétük volt, és a győzelemhez is gratulálok. Sok sikert nekik a továbbiakban. A szurkolóknak pedig köszönjük a biztatást!