Balogh Judit : 16 éve várok egy ekkora diadalra, türelmes ember vagyok, de remélem, a következőre nem kell újabb tizenhatot várni. Abban bízom, hogy ha egy szekér beindul, akkor azt nehéz megállítani. Pár éve egy francia edzőnek azt mondtam, hogy a lehetetlen nem létezik. Valójában nem gondoltam komolyan, de most szembesültem vele, hogy de, létezik. Innentől, remélem, nincs megállás és bízom benne, hogy ezt a lányok is így gondolják!

Földi Attila : Először is gratulálok a BEAC-nak, a teljesen megérdemelt győzelemhez. A vereség oka egyértelműen a kezdés, ahogy belementünk ebbe a mérkőzésbe. Annak ellenére volt ez így, hogy az Európa Kupa mérkőzés óta folyamatosan arról beszéltünk, hogy az agresszivitás a mérkőzés elején perdöntő lehet. Muszáj elgondolkodnom azon, hogy miért nem sikerült átadnom a lányoknak ezt, ahhoz, hogy kellően komolyan vegyék ezt a feladatot. A második félidőben korrektül játszottunk, nyilván a hátrány miatt kapkodtunk, de ez természetes. Át kell gondolnom, mi az oka annak, hogy nem tudok kellően hatni a csapatomra.

Barnai Judit : Álomszerű volt a visszatérés sérülés után, hogy így tudtam segíteni a csapatot és ezt megkoronáztuk egy ilyen gyönyörű győzelemmel. Nagyon nagyot küzdöttünk a pályán és nagyon jó mérkőzés volt. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy kijöttek és így bíztattak minket, ez is nagyon sokat számított a pályán. Remélem, megyünk tovább, ugyanígy!

Kiss Angelika : Nehéz egy ilyen mérkőzés után mit mondani. Az első félidő megpecsételte a sorsunkat, utána tudtunk faragni a hátrányunkon, de valóban nem tudtuk megvalósítani azt, amit a vezetőedzőnk kért. Az első félidőtől kezdve csak rohantunk az eredmény után. Gratulálni szeretnék én is a BEAC-nak, nagyon szívós és kemény mérkőzést játszottunk. Most egy kicsit pihenünk, összeszedjük fejben a gondolatainkat, és megpróbálunk felállni minél gyorsabban.