Szabó Zoltán : Örülök, hogy győzelemmel tudtuk lezárni a bajnokságot, sajnos nem sikerült ledolgozni a Honvéd-pályán összeszedett hátrányt. Köszönöm a játékosoknak az egész éves munkát és a vezetőségnek a bizalmat. Sajnos nem tudtuk együtt elérni a céljainkat.

Puskás Artúr : Győzni jöttünk, sajnálom, hogy nem sikerült. Gratulálok a Salgótarjánnak, ma jobbak voltak nálunk. Ettől függetlenül a Srácok minden dicséretet megérdemelnek, mert az összesítés szempontjából kritikus szakaszban megőrizték a higgadtságukat és mindig akadt valaki, aki előlépett. Emelem kalapom a csapatom előtt. Az idény kezdetekor elveszítettük a kezdő hátvédpárunkat, kollektíven szenvedtük el a COVID fertőzést, amely által újra el kellett végeznünk az alapozást novemberben. Rajtunk és a szurkolóinkon kívül mindenkitől csak lesajnáló és leereszkedő megjegyzéseket kaptunk. A biztos kiesésről értekeztek és a saját felső vezetésünk sem várt mást, mint bennmaradást. Ezek a Srácok azonban rácáfoltak minden szakértő és rosszakaró véleményére, összezártak és egy brutálisan erős Piros csoportban szerezték meg a Honvéd történetének legjobb helyezését. Remélem, a fiúk minden egyes hozzáértőnek, ellendrukkernek megköszönik az extra motivációt. Azt is szeretném, hogy akiknek hivatali kötelességük, köszönjék meg mindazt, amit ezek a fiúk ebben az évadban tettek. Én ezúton is megteszem. Köszönöm, hogy az edzőjük lehettem. Minden elismerés, dicséret a csapaté, a játékosoké, mert az érdem az övék. Hálás vagyok mindenért, amit közösen átéltünk, nagyon sokat köszönhetek nekik. Az életem piros-fehér korszaka ezzel lezárul. Szeretném megköszönni Zsoldos Andrásnak, hogy anno eszébe jutottam, Gergely Istvánnak, hogy a lehetőségekhez képest mindig igyekezett a legtöbbet adni, Imre Gézának a kezdeti lelkesedésért, Wehner Zolinak és Mócsai Milánnak, hogy a szakértelmükkel segítettek bennünket, Mészáros Istvánnak a feltétel nélküli bizalomért és a Honvéd szurkolóknak a szeretetért. A szívem és a lelkem egy része örökre itt marad. Csak a Honvéd!