Garai Péter : Gratulálok a saját csapatomnak. Majdnem két hónap után játszottunk újra mérkőzést. Nagyon elfáradtunk. Összesen kétszer tudtunk ebben az időszakban tíz fővel edzeni. Mindenki beletette amit tudott. Nagyon sok hiba volt mindkét oldalon. Sajnos voltak olyan körülmények, amik megnehezítették a csapatok helyzetét. Még egyszer gratulálok a csapatomnak a győzelemhez, a Honvédnak pedig sok sikert kívánok a továbbiakban.

Puskás Artúr : Méltó volt a mai mérkőzés a magyar kosárlabda legpatinásabb rivalizálásának történetéhez. Nem feltétlenül minőség tekintetében, sokkal inkább ami a két csapat küzdőszellemét és a drámai izgalmakat illeti. Gratulálok a MAFC csapatának, megérdemelték a győzelmet. Ez a gratuláció megilleti a mi csapatunkat is, ha az a bizonyos egyetlen pont a mi sikerünket hozta volna, nem lettünk volna érdemtelenek a sikerre, mert háromszor álltunk fel a padlóról és csillantottuk fel a reményt. A sors iróniája, hogy egész évben penetránsan rosszul büntetőzünk, erre most, amikor ki akartuk hagyni az utolsót, a labda bepattogott a gyűrűbe. Nem könnyű a immár negyedszerre lenyelni az elbukott egylabdás mérkőzés keserű piruláját. Mint mindig, most is vállalom a felelősséget a vereségért, ha jobb alap koncepciót rakok össze, lehet, most más mondatokat diktálnék. A sportban azonban nincs helye a feltételes módnak, így ezt kell elfogadnunk, még ha rettenetesen nehéz is. Örültem volna erélyesebb játékvezetőknek erre a nyilvánvalóan szoros, szikrázóan kemény és érzelmektől túlfűtött meccsre, sajnos mindkét csapat kárára voltak komoly tévedéseik. Megyünk tovább, szerdán legalább ilyen hőfokű megmérettetés vár ránk