A ritmuson volt a hangsúly. Bár 17 napja nem játszott a csapat meccset – és emiatt egy kicsit izgultam is, hogy hogyan kezdjük majd a meccset – nagyon jól kaptuk el a meccset és meg is tartottuk azt. A lepattanó csatában is mi nyertünk, ez pedig a másik kulcsa volt a mai sikerüknek. Örülök, hogy egy ilyen komoly csapat ellen, mint a Nyíregyháza, győzelemmel tudtam bemutatkozni. Ernőt még utánpótlásedző koromból ismerem és a nyíregyházi éveim alatt is nagy segítségemre volt, mint csapatkapitány. Furcsa volt most ellene meccselni, köszönök neki mindent.

Gratulálok a Körmend mai teljesítményéhez és Guminak a sikeres bemutatkozáshoz, bár egy meccset még kivárhatott volna a debütálással. Viccet félretéve, sajnos nem tudtuk átmenteni semmit a Zalaegerszegen mutatott formánkból. Küzdelem, harc nélkül ezt a sportágat űzni nem lehet. Bízom benne, hogy a csapat visszatalál a ZTE ellen mutatott formájához és sikersen tudjuk folytatni a bajnokságot. A Pécs ellen ez, a mostani felfogás nem sok jóval kecsegtet.