Szeretném megköszönni a szurkolóinknak a mai támogatásukat, ma olyan volt, mint a régi szép időkben, ők voltak a hatodik játékosunk. A negyedik kemény meccset játszottuk egyhuzamban, szerintem mindegyiken nagyon jól játszottunk, és két győzelmet sikerült aratnunk. Szeretném megköszönni Vári Attilának és Nagy Csabának, hogy segítettek edzéslehetőséghez juttatni csapatunkat a sportcsarnokban, nélkülük nem is edzhettünk volna a Lauberben a nagy derbi előtt. A fő célunk az volt, hogy egy nagyon jó támadó csapatot próbáljunk meg 60 pont alatt tartani. Már első félidőben gratuláltam a csapatomnak a 30 kapott ponthoz, bár sok ziccert ki is hagytunk. A harmadik negyedben olyan volt, mint egy cunami. A vihar előtt csend volt, egyik csapat sem volt saját ritmusában, de egyszer csak másodikról ötödik sebességre váltottunk, két csapat volt a pályán, egyik, aki repült, a másik pedig, aki nézte.

Csalódott vagyok, csapatom abszolút a várakozásaim alatt teljesített. Készültünk Zseljko Djokics kosárfilozófiájára, a Pécs agresszív védekezésére. Az első félidőben a mi kikényszerített hibáinkból élt a Pécs, ha abban a szakaszban jobban koncentrálunk, mi mehettünk volna előnnyel a félidőre. A harmadik negyedben teljesen leblokkolt a csapatom a PEAC még agresszívabb védekezése miatt. Játékosaim felé elgondolkoztató az, hogy drága játékosok nagy fizetéssel játszanak, ennek ellenére pedig Horváth Bettina, az egyik legfiatalabb játékos jön föl az utolsó negyedben, és tud olyan lendületet adni a csapatnak, mellyel el tudtuk kerülni a még súlyosabb vereséget. Ez sokat mond az úgymond profi játékosaink teljesítményéről.