Stojan Ivkovic: Először is köszönöm a szurkolóknak, hogy ilyen sokan kijöttek, én nem számítottam rá. Bármennyire is láz volt a városban, én nem gondoltam, hogy ilyen fogadtatásunk lesz egy B ligás év után. Büszkeséggel tölt el, hogy Kecskeméten ennyi ember szurkol nekünk, és közben fenntartunk egy 300 gyermeknek sportolási lehetőséget biztosító akadémiát. A meccsről nem nagyon akarok beszélni, mert még az út elején vagyunk. Játszottunk egy ellenféllel, amelyik abszolút jól kosárlabdázik. Kollégámnak valóban nagyon nehéz volt a dolga, hiszen elveszítette a legjobb irányítóját, ez természetesen a mi helyzetünket is megkönnyítette. Nyilván nem mondhatom azt, hogy csak ezért nyertünk, de ez valóban megkönnyítette a dolgunkat. Büszke vagyok a csapatra, és gratulálok a srácoknak. A Kaposvárnak pedig sok sikert kívánok! Még most is szép emlékeket őrzök abból a négy évből, amelyet ott játékosként töltöttem.

Fekete Ádám: Tudtuk azt, hogy nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei. Nem igazán úgy sikerült a felkészülésünk, ahogy szerettük volna, a csapat sem állt még igazán össze. Meg azt azért el kell mondanom, hogy sajnos erre a találkozóra elvesztettük legjobb játékosunkat. Sajnos ezek mind-mind azt mondatják velünk, hogy nem mi voltunk az esélyek. De ez semmit nem von le abból, hogy a Kecskemét hihetetlenül agresszívan védekezett. Azt hiszem, ez volt a mérkőzés kulcsa, hiszen mi ehhez nem igazán tudtunk alkalmazkodni, és ezekből nagyon sok könnyű kosarat kaptunk, ráadásul a kulcsszituációkban az ellenfél nagyon jó százalékban értékesítette a hárompontosokat. Ebből adódóan abszolút nem volt folyamatos játék, támadásban szenvedtünk, és nem csapatként működtünk.