Jogosan remélte Völgyi Péter, hogy sikeres kosárlabda pályafutás áll előtte, hiszen az 1973-ban született szakember már az 1988/89-es bajnoki idényben tizenkét alkalommal pályára léphetett az élvonalban, a Zalaegerszegi TE felnőtt csapatában. Ám a remények hamar elszálltak, amikor még Völgyi felszállóágban volt, mivel egy korábban elszenvedett sérülés következtében nem tudta azt a fejlődési pályát befutni, amire egészséges állapotában képes lehetett volna.
 
A női felnőtt kosárlabda-válogatott jelenlegi kapitánya miután vágyairól lemondani kényszerült, az edzői pályát választotta folytatásként. Szép sorjában megmászta az edzői pálya létrafokait, eljutott az itthon elérhető csúcsra azzal, hogy kinevezték a női válogatott kapitányává. Mivel válogatottunk hatalmas szakmai sikerként, 28 éves kényszerszünetet követően ismét kijutott a felnőtt világbajnokságra, így természetes, hogy Völgyi választottjai négyhetes edzőtáborozással készülnek a szeptemberben, Németországban esedékes nagy megméretésre.
 
Völgyi kapitánnyal az MKOSZ székesfehérvári bázisán sikerült beszélgetni.
 
 
– Egyenes útja volt a kosárlabdázáshoz?
 
– Nem volt komoly csábítás más oldalról. Fiatalon elkezdtem, és nagy reményekkel készültem. Ebben az eltökéltségben komoly segítséget kaptam az első edzőmtől, a minden szempontból kitűnő Farkas Sándortól Zalaegerszegen. Sajnos, a pályafutásomat döntően befolyásoló Achilles-ín sérülés még középiskolás éveimben bekövetkezett. Bár a pécsi egyetemi évek alatt még három esztendeig játszogattam, de 21 éves koromban már a búcsú gondolatával is meg kellett barátkoznom. Nem sokat unatkozhattam, mert a Pécsi VSK-ban hamar munkalehetőséghez jutottam. Az ottani utánpótlásnevelés elég szerényen működött. Olyannyira, hogy egyszerre három korosztály felkészítésével is megbíztak.
 
– Honlapján hosszan felsorolva megtalálhatók az edzői munkásságának helyszínei és évszámai. A sikeres pályafutásához bizonyára segítséget jelentettek a fiatalkori edzői, majd azok, aki mellett másodedzőként dolgozhatott?
 
– Örömmel és köszönettel emlékezem azokra az idősebb kollégákra, akiknek valóban sokat köszönhetek, s a tőlük szerzett tapasztalatok sorával felvérteződve könnyebben tettem meg az első lépéseket. Végső soron az egész pályafutásomat is befolyásolták a tőlük kapott impulzusok, szakmai élmények. Legelsőként feltétlenül meg kell említenem Farkas Sándort, hiszen szó szerint ő adott kezembe labdát. Patonay Imrét, akinek kezei alatt 18-tól 20 éves koromig pallérozódtam az ifjúsági válogatottban, majd Tursics Sándort is. Szakmailag mindenképpen ebben a sorban kell említenem Ivkovics Sztojant is.
 
– Mire büszke leginkább az eddigi pályafutása eredménylistáján végigtekintve?
 
– Pályafutásom során Pécsre, Zalaegerszegre, Paksra, Győrbe és Diósgyőrbe jutottam el. Annak különösen örülök, hogy 2010-ben Zalaegerszegen bajnokságot és MK-győzelmet tudtunk egy szezonon belül elérni, s ezzel valamit visszaadtunk lelkes szurkolótáborunknak. Ugyanezt a bravúrt sikerült Diósgyőrben is megismételnem az aktuális csapatommal.
 
– Elérkeztünk szakmai pályafutása eddig csúcsához, a magyar női kosárlabda-válogatott kapitányi kinevezéséhez. Edzősége korábbi éveiben gondolt erre a megtisztelő feladatra?
 
– Az edzői hivatással járó munkát teljes odaadással végzem, igyekszem mindig az adott helyen rászolgálni a bizalomra. Konkrét pozíciókat illetően viszont soha nem voltak előzetes terveim. Legyünk őszinték, ez a megbízatás sem jöhetett volna létre, ha a nemzeti együttes kijut a párizsi olimpiára, amihez egyébként a lehető legközelebb volt az akkori válogatott. Más kérdés, hogy természetesen örülök, ha már az adott helyzetben változtatásra határozta el magát a szövetség, hogy éppen engem választottak.
 
– Azt hiszem, nyugodtan ki lehet jelenteni: a kapitánysága eddigi ideje alatt elért eredményekre akár büszke is lehet.
 
– Nagyon örülök, hogy kijutottunk a vb-re annál is inkább, mert az Európa-bajnokság előcsatározásai során megbotlottunk. A világbajnoki kijutással ezt a csorbát sikerült kiküszöbölnünk. Azt elmondhatom, hogy nagyon komoly fegyvertényt hajtottak végre a lányok, hiszen már a Ruandában lebonyolított előselejtezőn sem lehettek vérmes reményeink. A következő rostát jelentő isztambuli torna pedig kőkemény meccsek elé állította a mieinket. Mindkét fronton az döntött, hogy csapatként tudtak működni az embereink. Sokat számított, hogy Japán ellen sikerült nyernünk, majd a Kanadával vívott reménytelen próbánkat követően a csapat ismét bizonyításokra volt képes, hiszen Argentínát is megvertük. Ekkorra már az eredmények olyan jól alakultak, hogy négyféle változatban is gond nélkül továbbjuthattunk volna, számunkra viszont az ötödik variáció jött létre. Így adódhatott az, hogy a hazai pályán játszó törökökkel szemben mindenképpen győznünk kellett, ami végül hatalmas küzdelemben sikerült.
 
– A világbajnokságon ugyancsak nehéz csoportba kerültek.
 
– Nem volt szerencsénk, maradjunk ennyiben, hiszen a különösen erős franciák mellett Nigériát és Koreát is velünk sorsolták össze. Szinte az egész francia játékosállomány Amerikában versenyez, és csak a felkészülés utolsó napjaiban állnak majd a válogatottjuk rendelkezésére. Valószínűleg csak két győzelemmel lehet biztosan továbbjutni a csoportból, és ha ez sikerülne az első körből, akkor a négy négyes csoport második-harmadik helyezettjeinek tornáján kellene tovább csatáznunk. Szóval nincs könnyű helyzetünk.
 
– A négyhetes edzőtáborról milyen részleteket lehet tudni?
 
– Az első két hét után Székesfehérvárról Németországba utazunk a felkészülés folytatásra. Jelenleg tizennyolc játékossal készülünk, végül csak tizennégyen lehetnek ott a világbajnokságon. Szívem szerint mielőbb leszűkíteném a keretet, mert a biztos részvétel alapvetően megnyugtatóan hatna a jelöltekre. Sajnos többféle gondom is van, de talán a legnagyobb nehézséget az jelentheti, hogy teljesen bizonytalan a két sérültünk vb-szerepeltetése.
 
– Mely együtteseket várja a legjobb négy közé?
 
– Az Egyesült Államok, Franciaország és Ausztrália elődöntőbe jutása nagyon valószínű. A negyedik helyre legnagyobb esélye Spanyolországnak és Belgiumnak van.
 
 
Jocha Károly