Köszönjük szépen! Edzőkollégáimmal, Hengán Hunorral és Farkas Fannival az őszi szünetben vettük át a válogatott irányítását, így összesen két alkalmunk volt eddig a 2010-es leány képző-és kiválasztó programban résztvevő csapattal dolgozni. A tornán való részvétel meglepetésként ért minket, de nagyon örültünk a lehetőségnek, hiszen decemberben még nem tudtuk, hogy hogyan és milyen formában fogunk tudni meccseket játszani. Természetesen az ilyen nemzetközi mérkőzések nagyon jó erőfelmérők, nélkülözhetetlenek az utánpótlásképzésben, mivel az itt megszerzett tapasztalatokat hosszú távon is kamatoztatni tudják a lányok. A célunk az volt, hogy mindenkinek megfelelő játéklehetőséget biztosítsunk, megnézzük, hogy téthelyzetekben, váratlan szituációkra hogyan reagálnak a lányok, milyen játékos kapcsolatok alakulnak ki. Az izgalom az első naptól jelen volt a csapatban, hiszen első válogatottbéli mérkőzésüket vívták a lányok, természetesen akadt olyan játékos is, aki kevesebb nemzetközi meccsrutinnal érkezett. Még nem rendelkezünk nagy taktikai repertoárral, az egyéni kvalitásokat szerettük volna elsődlegesen látni, hogy ki milyen kezdeményező, kire milyen szerep hárulhat a jövőben, kinek milyen szerepe lehet a csapatban. Nagyon az út elején járunk még, az ismerkedés folyamata zajlik részünkről és a játékosok részéről is. Az már abszolút látszik, hogy egy nagyon tehetséges korosztály több olyan játékossal, akikben komoly potenciál rejlik, de egyelőre keressük a vezéregyéniségeket a csapatban.

 

 

Az eredményeknél sokkal fontosabb volt, hogy amit/amiket kértünk a lányoktól, azt hogyan, milyen formában látjuk viszont, különböző versenyhelyzetekben ki milyen döntéseket vállal, hogyan kommunikál és hogyan segíti a társait. A Rigával kétszer is játszottunk a tornán és nagyon jól visszatükröződött, hogy nagyobb különbségnél ki és hogyan szállt be a meccsbe, illetve hogyan csatlakoznak be a játékosok egál körüli eredménynél a döntőben, ki vállal felelősséget, ki áll a csapat élére. Nagyon hasznos és értékes visszajelzéseket kaptunk. Egy nagyon jó és szerethető csapat formálódik, remek az összhang a lányok között és úgy érzem, hogy a stáb is hamar megtalálta a közös nevezőt a csapattal. Ezen a tornán igazi csapatként játszottunk, mindenkinek voltak pozitív momentumai, élményei, mindenki tudott valamit mutatni a valós tudásából.

 

 

 

Nem az eredményen volt a hangsúly, többször is hangoztattuk ezt a lányoknak is. Az volt a fontos, hogy mit látunk vissza az edzésen gyakorolt elemekből, hogy bátran és kezdeményezően játszon mindenki, minden játékos kapjon megfelelő játékpercet, hogy megtudja magát mutatni, illetve a meccsek elején elhangzott instrukciókat mennyire tartják be. Szerencsére pozitív visszajelzések érkeztek, amiből a jövőben tudunk építkezni. Az eredménynél sokkal többet kaptunk a csapattól. A lányok hozzáállásával, küzdésével, akaratával maximálisan elégedettek voltunk. Szeretnénk megköszönni a Szövetségnek és a Soproni Darazsak Sportakadémiának a kiváló szervezést és a tornán való részvételi lehetőséget!

 

 

Június végén lesz lehetőségünk újabb összetartásra, de előtte természetesen még várjuk a serdülő országos döntőt, személyesen szeretném megnézni, ki az, aki ennyi idő alatt is tudott előre lépni, és hasznosítani az itt tanultakat. Minden játékossal egyénileg is leültünk beszélgetni, reméljük néhány jó tanács is segíti majd a töretlen fejlődésüket. A soproni torna kiváló felkészülés volt az augusztusi tradicionális Slovenj Gradec-i U14-es eseményére, és a 8 csapatos nemzetközi torna előtt egy hetes felkészülést szeretnénk tartani.